Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A piaci fundamentalisták még mindig rossz tanácsadók

„…hogy a válság árát [a németek] nem az emberekkel (és főként nem a szegényekkel) fizettetik meg, nagyon becsülendő”

írta Fekete-Győr András a Momentum piaci fundamentalista testvérpártja, a Szabaddemokrata Párt (FDP) színeiben politizáló Christian Lindner javaslata kapcsán, aki Németország pénzügyminisztereként az elszabaduló infláció nyomán megnövekedő adóterhek miatt hirdetett meg felemás kompenzációs programot. Lindner célja, hogy megállítsa az úgynevezett „hideg progressziót”, amely azt a jelenséget jelöli, amikor a többkulcsos adórendszerben valaki úgy kerül eggyel magasabb kategóriába – és kell emiatt a jövedelmének magasabb hányadát adóként befizetnie –, hogy a bérét az inflációt követve megemelik, azonban ez nem jelent valódi reálbér-növekedést – tehát nem fog tudni többet vásárolni a pénzéért. Lindner hangsúlyozva, hogy az állam nem „gazdagodhat” az infláció révén a polgárai kárára, az adómentes jövedelem határának növelését javasolja, amely szerinte széles néprétegek számára jelentene tehermentesítést.

Azonban a helyzet közel sem ennyire egyszerű, ahogy erre a koalíciós pártok, jóléti szervezetek és közgazdászok is felhívták a figyelmet. A Fekete-Győr András által pusztán „egy működő demokráciában természetes” vitaként feltüntetett kritikák azonban alapjaiban ássák alá a Momentum korábbi elnökének azon állítását, miszerint partnerének javaslata „a válság árát nem az emberekkel (és főként nem a szegényekkel) fizettet[né meg]”.

Ugyanis az adómentes jövedelem határának emelése elsősorban a tehetősebbek számára jelentene könnyebbséget, miközben az alacsonyabb keresetű háztartásoknak nem nyújtana érdemi segítséget.

Továbbá az adócsökkentés miatt kieső állami bevételek – mert az állam is a pénz reálértékén vásárol, így hiába növekedik nominálisan a bevétel – pont a szegényebb háztartások számára nélkülözhetetlen segítséget nyújtó szolgáltatások finanszírozását tenné nehezebbé.

Marcel Fratzscher, a német gazdaságkutató intézet (DIW) vezetője és a berlini Humboldt Egyetem makrogazdasági professzora kiemeli, hogy az alacsonyabb jövedelműek számára az infláció 3-4-szer nagyobb terhelést jelent, mint a magasabb jövedelműek számára, miközben az adócsökkentésből kizárólag az utóbbiak profitálnak. Emiatt szerinte a javaslat nem más, mint egy alulról felfelé történő újraelosztás.

Klaus Seipp német közgazdász, közpolitikai tanácsadó rámutat, hogy amíg a mindenkit érintő adónemek – mint az ÁFA – érintetlenek maradnak, addig a javaslat az egyetlen jövedelemarányosan változó – tehát a társadalmi igazságosság elveit érvényesítő – adónemre (jövedelemadó) vonatkozik. Így az alacsonyabb jövedelmű háztartások a jövedelmük nagyobb százalékát fizetnék be adóként, mint a tehetősebbek – ami egyébként már most is a helyzet, ahogy az a DIW kutatásából kiderült.

Szintén a szegényeket érinti az is, hogy a szociális juttatásokat – például a munkanélküli segélyt, a lakhatási támogatást, vagy a diákoknak szociális alapon fizetett BaFög-öt – nominálisan határozták meg, így azok vásárlóereje az inflációval erősen romlott. Ezen kifizetések inflációhoz való igazításához szintén szükség lenne azokra a befolyó összegekre, amelyekről Lindner javaslata lemondana a tehetősek javára. Ami azért is problémás, mert az államkasszába fizetett fix összegű járulások elinflálódása is bevételkiesést jelent.

Így különösképpen érdekes kérdés, hogy honnan lenne pénz a javaslatcsomag másik elemére, azaz a gyerekek után fizetett támogatás növelésére, melyet kiegészítene a gyerekek után járó adókedvezmény emelése. Ez utóbbi javaslatot még az SPD jobb szárnyához tartozó, Berlint főpolgármesterként vezető, korábbi családügyi miniszter, Franziska Giffey is kritizálta, mivel az nem ott segítene, ahol a legnagyobb a szükség. „Azzal, hogy én további támogatást kapok a gyerekeim után, a nyugdíjasokat és a hallgatókat nem segítettük meg ” – nyilatkozta.

A koalíciós partnerek és szakértők épp ezért inkább célzott támogatásokat javasolnak. Achim Post, a legerősebb kormánypárt, a szociáldemokrata SPD társfrakcióvezetője például az alacsonyabb jövedelműeket célzó, közvetlen kifizetéseket javasol. Szintén megoldást jelentenének az olyan, mindenki számára elérhető tehermentesítő szolgáltatások, mint a nyárra bevezetett 9 eurós jegy. Ennek keretében 9 euróért az ország összes közösségi közlekedését igénybe lehetett venni egy hónapon szeresztül. A szolgáltatást éppen Lindner tiltakozása miatt nem folytatják, mivel az szerinte a „grátiszmentalitás” megerősödéséhez vezetne a lakosságon belül.

Fekete-Győr András épp a múlt héten, az Azonnali megszűnése kapcsán fejezte ki elégedetlenségét, hogy a magyar nyilvánosságban a német nyelvterületről érkező hírek „duplán mosva”, angolból fordítva, gyakran torzítva jelennek meg. Úgy néz ki, hogy ha politikai érdekei úgy kívánják, ő sem riad vissza ettől a gyakorlattól.

Címlapkép: Igbarrio / Flickr