Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az EU migrációs és menekültügyi paktuma lemond az együttérzésről és az emberi jogokról

A Földközi-tengeri halálesetek növekvő számával szembesülő hivatalos Európának felül kell vizsgálnia erkölcsi lelkiismeretét. A Social Europe cikke. 

Közeleg a nyár, és új humanitárius válság kezd kialakulni európai partjainál. Május legelején, mindössze négy nap alatt 1500 kétségbeesett ember ért partot Olaszországban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) figyelmeztet: növekszik a Földközi-tengeren való veszélyes átkeléssel próbálkozó migránsok száma – és a halálos áldozatoké is.

Január óta a háborgó Atlanti-óceánból is több száz embert mentettek ki; ők az Afrikából a Kanári-szigetekre vezető veszedelmes úttal próbálkoztak. A vízbe fúltak száma ennél sokkal magasabb. Májusban több ezer ember – köztük sok gyermek – próbált bejutni a Spanyolországhoz tartozó Ceutába. Legtöbbjüket azonnal visszafordították Marokkóba.

Illegális visszakényszerítések

Az Európai Unió új migrációs és menekültügyi politika bevezetésére tett próbálkozása nem foglalkozik ezekkel a problémákkal. Még aggasztóbb, hogy az Európa által fennen hirdetett emberi jogoknak az aláásásával, valamint a migráns munkaerő kizsákmányolásának és a vele szembeni visszaéléseknek a bebetonozásával is fenyeget. Sok szemtanú számolt be a görög parti őrség illegális visszafordítási műveleteiről, amelyek során tengeri közlekedésre alkalmatlan csónakokra kényszerítették vissza a kimerült menekülteket. A beszámolók felvetik az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) ügynökeinek bűnrészességét ebben a gyakorlatban.

Az Európai Bizottság 2020 szeptemberében tette közzé az új európai migrációs és menekültügyi paktumot. Elismerve, hogy „a migráció az emberiség történelmének állandó jellemzője”, azt ígérte, „új lendületet ad” a migráció európai kezelésének, és „emberközeli és emberséges megközelítést [fog] alkalmazni”. A valóságban azonban a határellenőrzés, a fogva tartás és a deportálás politikáját erősítette meg – az együttérzés és az emberi jogok tiszteletben tartása helyett –, ugyanakkor rávilágított a tagállamok közötti egység és a szolidaritás hiányára is.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) elítélte a paktumot. Emellett elítéli azokat a tagállami kormányokat is, amelyek belpolitikai programjuk szolgálatába igyekeznek állítani a migráció kérdését, gyűlöletet és idegenellenességet szítva a sérülékeny menedékkérőkkel szemben, a diszkriminációt és a nacionalizmust bátorítva, és tovább mélyítve a rendszerszintű rasszizmust.

Tagállami kötelezettségek

Az ETUC kiáll minden migráns jogai mellett, ideértve a menedékkérőket, a menekülteket és az okmányokkal nem rendelkező migránsokat is. Minden tagállam köteles betartani az ENSZ menekültek helyzetére vonatkozó, 1951-es genfi egyezményét, valamint 1967-es protokollját; köteles jogi védelmet nyújtani a menedékkérőknek, és tilos visszaküldenie a menedékkérőket olyan országokba, ahol életük vagy szabadságuk veszélyeztetve van (a visszaküldés – refoulement – tilalma).

A paktum ezzel szemben lehetővé teszi az egyes uniós tagállamok kormányai számára, hogy a nemzetközi egyezmények egész sorát sértsék meg, és hogy a menedékkérők kitoloncolásának és hazatelepítésének költségeit vállalják magukra („visszaküldési szponzorálás”) ahelyett, hogy lehetővé tennék a menekültek számára egyéni menedékjoguk érvényesítését. Ebből a rendszerből teljességgel hiányzik a szolidaritás.

A szakszervezetek egységes, humanitárius európai menedékjogi rendszert követelnek, a menedéket kereső emberek méltányos elosztásával a tagállamok között.

A Bizottságnak módja lett volna megmutatni, hogy alkalmas a politikai vezetésre. Közös, kötelező érvényű migrációs és menekültügyi megközelítést alakíthatott volna ki, a nemzetközi emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartására kötelezve az összes tagállamot. Ehelyett a Bizottság elbukott az idegenellenes szélsőségességgel és a rájuk háruló felelősség elfogadását megtagadó kormányokkal szemben, s ezzel az EU határain lévő néhány ország, például Olaszország vállán hagyta a terheket.

A munkavállalók védelme

A bevándorlók munkahelyeket akarnak, Európának pedig egyrészt biztonságos és szabályos utakra van szüksége a vándorló munkaerő számára, amely megakadályozza a migráns munkavállalók kizsákmányolását, másrészt olyan mechanizmusokra, amelyek biztosítják a több millió, Európában élő és dolgozó, okmányokkal nem rendelkező migráns jogi helyzetének rendezését. A paktum semmiféle új javaslatot nem tartalmaz e tekintetben, holott a biztonságos munkaerő-vándorlási útvonalak jelentik a munkavállalók visszaélésektől való védelmének egyetlen módját.

A migráns munkavállalók nagy többsége kulcsfontosságú, de alulértékelt szektorokban dolgozik: az egészségügyben és a szociális ellátásban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, illetve háztartásokban. A migráns nőket különösen sújtja az alacsony fizetség és a bizonytalanság, és kiemelten kitettek a szexuális visszaéléseknek és zaklatásoknak.

A migráns munkavállalók jogainak megtagadása csak az elvtelen munkaadók számára előnyös, akik olcsó munkaerőként használják a menedékkérőket és menekülteket, az okmányokkal nem rendelkező és egyéb okokból bizonytalan helyzetben lévő munkavállalókat.

Ez ellenséges viszonyokat kelt, és aláássa a munkafeltételeket és a fizetséget a teljes munkaerő számára. A menedékkérőknek lehetővé kell tenni a munkavállalást az összes tagállamban, és az okmányokkal nem rendelkező munkavállalóknak mindenki mással azonos munkavállalói jogokat kell biztosítani, jogi helyzetüket pedig gyorsan rendezni kell.

Szakszervezeti képviselet

Az egyetemes emberi jogokat minden munkavállalóra tiszteletben kell tartani, alkalmazotti státusztól és nemzetiségtől függetlenül. Az EU-nak biztosítania kell, hogy egyazon munkahelyen vagy egyazon szektoron belül mindenkit megillessenek a jó munkafeltételek és a tisztességes fizetség, továbbá a munkahely biztonsága és a szociális védelem. Ez legjobban a szakszervezeti képviselet útján érhető el.

Az ETUC hangsúlyozza, hogy minden migráns munkavállalót, köztük a menedékkérőket, a menekülteket és az okmányokkal nem rendelkezőket is meg kell, hogy illesse a tisztességes foglalkoztatáshoz való jog, a szakszervezeti tagsághoz való jog és a kollektív munkaszerződések előnyei. A Bizottság már elismerte, hogy a szakszervezetek kulcsszerepet játszanak a migránsok munkaerőpiaci integrálásában.

A paktum szerint az EU-nak sürgősen fel kell zárkóznia „a tehetségekért folytatott globális versenyben”, minthogy Európa lakossága öregszik és zsugorodik, bizonyos készségekből pedig hiány kezd mutatkozni.

Az ETUC azonban aggódik amiatt, hogy a külső országokból érkező képzett munkavállalók tehetségbázisának elképzelése elősegítené az „agyvelőelszívást”, ami származási országuk további elszegényedését eredményezné.

Az EU-nak nem csak a legképzettebb migránsokat kell befogadnia, hanem munkavállalói készségeiktől, szektoruktól és foglalkozásuktól függetlenül mindenkit.

Életmentés

A paktum „kulcsfontosságú célkitűzéseként” a Bizottság áprilisban bevezette az önkéntes visszatérésre és a visszailleszkedésre vonatkozó új stratégiát, és ezzel kétséget kizáróan kinyilvánította, hogy a paktum a visszaküldésre – nem pedig a menekültek jogaira és az inkluzív integrációra – épül. A Bizottság politikája nyomán még több embert fognak deportálni az Európai Unióból, sértve az alapvető jogokat.

A visszakényszerítési műveletekben való részvételén túl a Frontex-szel kapcsolatban felmerült a munkahelyi zaklatás, a gazdálkodási hibák és a pénzügyi szabálytalanságok gyanúja is. A stratégia mégis azt terjeszti elő, hogy a Frontex támogassa a tagállamokat „az önkéntes visszatérési és visszailleszkedési” folyamat minden fázisában. Az ETUC helyteleníti a Frontex deportálási hatáskörét erősítő lépéseket éppen akkor, amikor illegális visszakényszerítésekben való részvétel miatt folyik nyomozás az ügynökséggel szemben. A Bizottságnak inkább az Európai Parlamenttel együttműködve kellene ismét demokratikus ellenőrzés alá vonnia a Frontexet, és biztosítania, hogy az ügynökség tiszteletben tartsa az alapvető jogokat.

A továbbra is tengerbe vesző életek világosan jelzik: átfogó kutatási-mentési műveletekre van szükség a Földközi-tenger középső részén.

Az összehangolt misszió megteremtése helyett azonban a paktum megakadályozná a civilszervezetek életmentő munkáját, hiszen figyelmeztet: az EU és a tagállamok azon fognak dolgozni, hogy megállítsák a „migráció kezelését” aláásó privát hajókat.

Az ellenőrzés hiánya

Maga az Európai Parlament is a paktummal kapcsolatos fenntartásainak adott hangot, és bírálta a Bizottságot és egyes tagállamokat az olyan harmadik országokkal kötött kétoldalú határellenőrzési megállapodásokért, amelyekben nincs meg a demokratikus ellenőrzés lehetősége, és ahol fennáll a kockázata, hogy a migránsok emberi jogai sérülnek. Az ETUC – másokkal egyetemben – további legális migrációs csatornákat követel; a parlament rámutat, hogy a legális migráció kérdése 2015 óta alig szerepel az EU szakpolitikájában.

Április végén egyetlen incidensben több mint 100 ember halt meg Líbia partjainál – köztük egy anya a gyermekével. A Nemzetközi Migrációs Szervezet és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága úgy találta, hogy a migránsokra és menekültekre továbbra is önkényes fogva tartás, rossz bánásmód, kizsákmányolás és erőszak vár Líbiában, és emiatt vágnak neki a veszélyes – néha végzetes – tengeri útnak.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint idén már eddig is több mint 15 ezren érkeztek tengeren Olaszországba, ami 177%-os növekedést jelent az előző év ugyanezen időszakához képest. A Földközi-tengeren való átkelés során közel 800 ember vesztette életét – vagyis több mint kétszer annyi, mint az előző év ugyanezen időszakában.

A számok ijesztőek. Ám a hivatalos Európának fel kell hagynia azzal, hogy pusztán statisztikai adatokként tekintsen a migránsokra. Ideje emberi lényekként elismernie őket, akiknek egytől egyig egyedi története és törekvései vannak, és akiket megillet a méltóság és a tisztelet.

Az írás eredetileg a socialeurope.eu-n jelent meg.

Angolból fordította: Piróth Attila

Kiemelt kép: Wikimedia Commons