A Guardian elemzése szerint a koronavírus-járvány idején az Európai Unió tagállamai több mint 40 ezer menedékkérőt szorítottak vissza Európa határairól.
Az illegális eljárásrendet követő műveletek során 2 ezer ember hunyt el.
A tömeges visszatoloncolások és kiszorítások az Európai Unió határvédelmi ügynöksége, a Frontex támogatásával zajlottak, amelyek során ezrével szorítottak vissza Európa határairól a háborúk elől menekülő embereket, köztük kisgyermekeket, asszonyokat és idős embereket.
Az EU tagországai nem rettentek vissza attól, hogy a menekülteket a fogva tartás vagy a visszatoloncolás során megszégyenítsék, megalázzák, bántalmazzák és megverjék.
A Guardian elemzése az ENSZ különféle ügynökségeinek beszámolóin és jelentésein alapul, de a lap számba vette azokat a feljegyzéseket és összesítéseket is, amelyeket a nem kormányzati szervek készítettek az elmúlt hónapokban. Ezek mellett pedig a Guardian saját gyűjtést is végzett – főként Horvátországba, Máltára, Olaszországba és Spanyolországba tartó menedékkérőkkel beszélgetett.
Kitoloncolások és kegyetlenkedések: milliárdokért
Az emberbaráti szervezetek szerint a járvány kezdetével a visszatoloncolások száma az egekbe emelkedett, a határvédelem pedig mind brutálisabban lépett fel a menekültekkel szemben.
Hiába indított a Frontex ellen vizsgálatot az Európai Csalás Elleni Hivatala (OLAF) a menekültek rendszeres zaklatásának ügyében, a visszaélések és a jogot megkerülő eljárások folytatódtak Európa határain.
A menekültválságra adott kegyetlen válasszal párhuzamosan az Európai Unió hatalmas összegekkel jutalmazta meg a Frontexet, a következő hét évre az ügynökség költségvetése 5,6 milliárd eurót tesz ki. Felhatalmazást kapott arra is, hogy 10 ezerre növelje határőreinek számát.
A kereszt jegyében
A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 2020-ban közel 100 ezer menedékkérő érkezett Európába a tengeren és a szárazföldön, szemben a 2019-es közel 130 ezerrel és a 2017-es 190 ezerrel.
2020 januárja óta Olaszország, Málta, Görögország, Horvátország és Spanyolország felgyorsította a szigorú migrációs programját. Amióta a koronavírus-járvány megfékezésének érdekében részleges vagy teljes határzárat vezettek be, ezek az országok az Európai Unión kívüli államoknak fizettek, és magánhajókat szerződtettek, hogy a tengeren bajba jutott hajókat elfogják, és az utasokat visszatoloncolják a fogdákba.
Számos beszámoló szól arról, hogy a határokon megvertek, kiraboltak, meztelenre vetkőztettek embereket, s arról is, hogy segítségnyújtás nélkül a tengeren hagyták a menedékkérőket.
2020-ban Horvátország, amelynek rendőrsége az EU leghosszabb külső határán járőrözik, a legbarbárabb módon járt el a menekültekkel szemben. A Dán Menekültügyi Tanács (DRC) a világjárvány kezdete óta közel 18 000 Horvátország által visszatoloncolt menekültet regisztrált. A legtöbbjüket Boszniába szorították vissza.
A Guardian az elmúlt másfél évben olyan vallomásokat gyűjtött egybe, amelyekben a menekültek arról számoltak be, hogy a horvát határőrök és a rendőrség tagjai megkorbácsolták őket, kirabolták, szexuálisan zaklatták és meztelenre vetkőztettek őket vagy a családtagjaikat.
Néhány menedékkérő elmesélte, hogy a rendőrök vörös keresztet fújtak a fejükre, és azt mondták nekik, hogy „a menekültek számára ez a koronavírus elleni gyógymód”.
A nyugat-balkáni illegális visszatoloncolásokat dokumentáló, 13 civil szervezetet tömörítő Border Violence Monitoring Network (BVMN) kedden közzétett éves jelentése szerint a Horvátországból gyűjtött 2020-as tanúvallomások közel 90%-a szól bántalmazásról vagy erőszakról, ami 10%-os növekedést jelent 2019-hez képest.
Véraláfutások nélkül
Szintén a BVMN számolt be arról, hogy 2020 januárja óta Görögország 6230 menedékkérőt utasított vissza a partjairól. A jelentés szerint a visszatoloncolások 89%-a esetében mértéktelen és szükségtelen erőszakot alkalmazott a határőrség.
Ez a riasztó szám azt mutatja, hogy az erőszak rendszeres, tehát jogellenes alkalmazása előírássá vált.
A rendőri erőszak 2020-ban dokumentált rendkívül kegyetlen példái közé tartoztak a gyakran órákon át tartó verések (nem ritkán meztelenre vetkőztetett menekülteket vertek meg), a vízbe merítés, a nők és a gyermekek bántalmazása. A menekülteket sokszor fémrudakkal ütlegelték.
A tanúvallomásokban az emberek leírták, hogy a kezüket a cellák rácsaihoz kötözték, és a verések előtt sisakot húztak a fejükre, hogy látható jele ne maradjon a megverésüknek. Ennek a szerepe az, hogy véraláfutások ne maradjanak az emberek testén, még ha a verések belső zúzódásokhoz és csonttörésekhez vezetnek is.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) áprilisban azzal vádolta meg Görögországot, hogy több tucatnyi menekültet hagyott lélekvesztőkben a tengeren, miután néhányukat megverték. A gyanú szerint a görög járőrhajók visszavontatták a menekültek bárkáját a török vizekre, majd a tengeren hagyták őket élelem, víz, mentőmellény vagy bármilyen segítségkérő eszköz nélkül.
Az UNHCR adatai szerint a járvány kezdete óta a líbiai hatóságok – 2017 óta olasz támogatással, amikor Róma átengedte Líbiának a földközi-tengeri mentési műveletek felügyeletét – mintegy 15 500 menedékkérőt fogtak el és fordítottak vissza Tripoliba.
A menekültek líbiai fogolytáborokba vagy afrikai rabszolgapiacokra kerültek. Több százan megfulladtak, amikor sem Líbia, sem Olaszország nem fogadta őket.
Áprilisban Olaszországot és Líbiát azzal vádolták, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyták egy líbiai vizeken bajba jutott hajó vészjelzését. Néhány órával később egy civili szervezet mentőhajója több tucat tetemet fedezett fel a tenger színén. Aznap 130 menekült veszett a tengerbe.
Vissza a líbiai menekülttáborokba
Málta, amely a világjárványra hivatkozva 2020 elején lezárta a kikötőit, két stratégiát alkalmaz a menekültek kiszorítására: vagy magánhajókat bérel fel, hogy jelzőrakétákkal elrettentsék a partoktól a menekültek csónakjait, vagy egyszerűen Olaszország felségvizeire vontatják a lélekvesztőket, ahol Olaszország egyszerűen a líbiai határőrségre bízza a menekültek mentését.
Tavaly májusban a Guardian birtokába jutott hangüzenetek megerősítették a máltai kormány stratégiáját, amely szerint a máltai fegyveres erők utasítására magánhajókat használnak az átkelők feltartóztatására és a menekültek líbiai fogolytáborokba való visszaszállítására.
A múlt héten 24, a Szaharától délre fekvő afrikai országból származó menedékkérő holttestét találták meg a spanyol tengeri mentők. A feltételezések szerint szomjan és éhen haltak, miközben megpróbáltak eljutni a Kanári-szigetekre.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 2020-ban 788 menekült halt meg, amikor Spanyolországba próbált eljutni, a spanyol határőrség azonban tétlen maradt, amikor a menekültek hajói viharba kerültek.
A nyomor táborai
A Mérce legutóbb januárban írt arról, hogy rettenetes állapotok uralkodnak a lipai menekülttáborban: napokig sem fűtés, sem pedig villanyáram nem volt a sátrakban, a legnagyobb zimankó ideje alatt pedig takarók és tiszta ivóvíz nélkül maradt a tábor.
Foglalkoztunk azzal is, hogy a görögországi táborokban rendszeresek a tűzesetek.
Legutóbb egy 26 éves afgán várandós nő gyújtotta fel magát, miután úgy értesült, hogy nem hagyhatja el Leszbosz szigetét, egy kisgyermek pedig akkor halt meg, amikor a családja menekültsátra kigyulladt.
Beszámoltunk róla, hogy 2021 januárja óta százak haltak meg a Földközi-tengeren. Ugyanakkor az elhunytak valós száma sokkal magasabb is lehet. Tavaly 1200 ember lelte halálát a Földközi-tenger hullámsírjában, a legtöbbjük a központi tengerszakaszon. Az elmúlt hat esztendőben pedig húszezren vesztették életüket, amikor Afrikából Európába kívántak eljutni.
A Guardian nyomán írtunk róla, hogy szexuális zaklatásnak vannak kitéve a brit hotelekben összezsúfolt menekültek.
A zaklatással és megfélemlítéssel vádolt hoteleket a Stay Belvedere Hotels Ltd. (SBHL) működteti, amely közel 50 szállodában nyújt átmeneti elhelyezést menedékkérők számára. Az SBHL a Clearsprings Ready Homes alvállalkozása, utóbbi cég pedig a Brit Belügyminisztériummal kötött szerződéseiből akár egymilliárd fontot is kereshetett annak ellenére, hogy az embertelen lakhatási körülményeiről elhíresült Napier laktanyákat is ők üzemeltetik.
Az elmúlt évben legalább kilenc menedékkérő vesztette életét ezekben a hotelekben, sokakat pedig kizártak az utcákra éjszakára, mert állítólagosan megszegték a szállodák előírásait.
S arról is írtunk, hogy naponta 17 menekült gyermek tűnik el Európában. Megjegyeztük, hogy
