Kényszermunka és kínzás vár azokra a menekültekre, akiket Európa visszatoloncol Líbiába
„A probléma nem a mi partunkon van, úgyhogy tartsuk csak ott.”
„A probléma nem a mi partunkon van, úgyhogy tartsuk csak ott.”
Az átrendeződéssel bizonyos frontok bezárulnak, és új frontok is nyílhatnak, amelyek nem csak a két ország, de a teljes közel-keleti térség szövetségi, és erőviszonyait is átrajzolhatják.
Egy éven át nyomoztak több száz dokumentum átvizsgálásával és 150 ember meghallgatásával.
Bár a máltai mentési övezetben került bajba egy menekültekkel teli csónak, az EU-s határrendészet inkább megvárta a líbiai partiőrség hajóját.
Az Európai Unió tagállamai a legbarbárabb módon járnak el. A határőrség és a rendőrség nem riad vissza a menekültek megalázásától, megverésétől és megerőszakolásától. Az áldozatokat leginkább gyermekek, asszonyok és idős emberek.
Bár sokak szerint az Arab Tavasz még nem ért véget, azt leszögezhetjük, hogy az első tíz év egyelőre ott sem nevezhető sikertörténetnek, ahol sikerült változást kicsikarni.
Egyre feszültebb a hangulat a Földközi-tengeren, amióta a török Oruç Reis kutatóhajó Ciprus és Kréta szigetei között kezdett földgázmezők után kutatni, egy olyan területen, amit Görögország és Törökország is saját kizárólagos gazdasági övezetének tekint.
Líbia két részre oszlik: a többek közt Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok és Oroszország támogatta Haftár tábornok csapatai feszülnek a „Nemzeti Megállapodás Kormánya”, valamint az azt támogató Katar és Törökország ellen.
Halifa Haftár tábornok bombái a török és olasz nagykövetség közelébe is elértek.
„Itt hagyunk meghalni titeket a vízben” – mondták állítólag a máltai tengerészek a bajbajutottaknak.