A hétvégén a Magyar Közlönyben megjelent, és kihirdetésének másnapján, azaz március 28-án vasárnap hatályba is lépett a 149/2021. (III. 27.) kormányrendelet a szabadság kiadásának egyes jogviszonyokban alkalmazandó veszélyhelyzeti szabályairól.

A kormányrendelet – amint ezt a Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete (SzMDSz) blogja részletezi –

• a szociális, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi szolgáltatónál, intézményben, hálózatnál, illetve javítóintézetnél foglalkoztatottakra vonatkozik, továbbá azokra, akik
• az  egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény szerinti egészségügyi szolgálati jogviszonyban állnak,
• harmadszor pedig azokra, akik rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományában dolgoznak.

A rendelet kiköti, hogy a felsoroltakra is csak abban az esetben vonatkozik a törvény, amennyiben a SARS-CoV-2 koronavírus-világjárvány következményeinek elhárításában részt vettek.

Az említett három ágazat érintett dolgozói a 2021. évben esedékes szabadságuknak csak egy részét kérhetik ki, amennyiben erről a munkáltatójuk úgy határoz.

Ugyanis a kormányrendelet értelmében a munkáltató nem köteles a szabadság –  beleértve az alap- és a pótszabadságot is – egy jelentős részét idén kiadni, hanem átviheti a következő, a 2023-as vagy akár a 2024-es évre is.

Azaz megtörténhet, hogy egyes dolgozók a 2021-es szabadságuk egy részét csak 2024-ben kaphatják meg.

Az SzMDSz blogja szerint az éves szabadság 40 %-a felett rendelkezhet a munkáltató.

Ez annyit tesz, hogy a pályakezdő gondozó, akinek 20 nap az éves szabadsága, idén mindösszesen 12 nap szabadság kiadását követelheti munkáltatójától. A fennmaradó részt pedig a következő három év egyikében kaphatja meg.

A háromgyerekes, 21 nap alapszabadsággal és 5+7 nap pótszabadsággal rendelkező dolgozó esetében 13 nap kiadása halasztható el akár három évvel, így idén a 33 nap helyett 20 nap szabadsággal kell beérnie.

A kormányrendelet azonban több ponton is homályos.

Nem világos, hogy pontosan kik tartoznak bele a „SARS-CoV-2 koronavírus-világjárvány következményeinek elhárításában részt veveők” közé? Hogy mi történik azzal a munkással, akinek az időarányos szabadságát már kiadták az idei évre? Hogy viszonyul ez a rendelkezés a kollektív szerződéseknek a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezéseihez? Miként lehet elkülöníteni a „lecsippentett” szabadságot a megadott szabadságtól?

Ahogyan az is bizonytalan, hogy mikor ér véget a veszélyhelyzet, amely a most hatályos kormányrendeletet hatályon kívül fogja helyezni. A kormányrendelet szerint ugyanis a 2021. január 1-től a veszélyhelyzet végéig eltelt időre eső időarányos szabadságot kell figyelembe venni.

Az SzMDSz emlékeztet rá, hogy minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz, s ezt rögzíti az Alaptörvény is. Valamint a főszabály is az, hogy a szabadságot az esedékességének az évében kell kiadni.

A szociális szolgáltatónál, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekben dolgozók idáig kimaradtak a vakcinációból, a helyzetük pedig évtizedek óta tragikus.

(SzMDSz blog)