Az ősztől alapítványi fenntartásba kerülő Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Vidnyánszky Attila Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorában csütörtökön először reagált érdemben arra az ellenállásra, amelyet az SZFE oktatói és hallgatói tanúsítottak irányában.
Augusztus elején derült ki, hogy Vidnyánszky Attilát választották a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökének, emellett a kuratórium tagja lesz Bacsa György, a MOL stratégiai ügyvezető igazgatója, Lajos Tamás operatőr-producer, Rátóti Zoltán színész-rendező, és Világi Oszkár, a SLOVNAFT Igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója. A kuratórium tagjainak listájáról mind az SZFE oktatói, mind hallgatói önkormányzata kizárólag a sajtóból értesült, így közleményben tudatták, hogy sérelmezik: az intézmény egyetlen dolgozója sem kapott helyet a kurátorok között.
Az újdonsült kuratóriumi elnök arra a kérdésre, hogy számított-e erre az ellenállásra, azzal felelt: tudta, hogy „egyszerűen nem fog menni,hogy nagyon sokan fognak tiltakozni”. Vidnyánszky szerint „itt olyan dologhoz nyúlunk hozzá, amelyhez hozzá kellett volna nyúlni már a rendszerváltáskor”.
Ezt bővebben is kifejtette: úgy véli, hogy a színész- és rendezőképzés mindig ideológiai alapon történő dolog volt, nagyon fontos intézménye volt a kommunista rezsimnek, és szerinte „sajnos most is az”. Azzal érvelt, hogy az egyetemen „csak egyféle, balliberális gondolat mentén történik a képzés, és aki azt mondja, hogy nincs ideológiai ráhatás, az hazudik”. Hozzátette: nem is lehet tanítani anélkül, hogy valamilyen értékrendet adnánk át, de szerinte „csak az a rendszer lesz igazságos, amelyikben mindenféle gondolat mentén lesznek tanárok és mindenféle esztétika helyet kap”.
Korábban beszámoltunk a Mércén arról, hogy az M5 kulturális híradója az egyetem életére semmilyen hatással nem bíró Gyurcsány Ferenc mondatait gondolta a legfontosabbnak az SZFE-ügyében, és bár a félórás interjúban bőségesen esik szó lényeges dolgokról is, azért most sem hazudtolta meg magát a közmédia (egész pontosan Kakuk L. Tamás riporter), például az alábbi kérdéssel:
„Hogyan terelődhetett ez ennyire politikai síkra? Ugye Gyurcsány Ferencről tudjuk, hogy miniszterelnök volt, most is aspirál tulajdonképpen az ország vezetésére, a fővárosi önkormányzat többségi vezetését már meg is szerezte, igaz, Karácsony Gergely a főpolgármester, de az ő képviselői kerültek többségbe a fővárosban is. Van egy háttere, egy íze, egy fénytörése, hogy honnan jön ez az üzenet: az 1952-ben elkobzott Sebestyén-villából.”
Vidnyánszky erre azzal felelt: „a bolsevikok már voltak hatalmon, és tudjuk, hogy hogyan működnek ők”, de mint mondta, Gyurcsányról korábban sem gondolt jobbat. Szerinte a közéleti személyek közül csak Tamás Gáspár Miklós szólalt meg „arról az oldaról” józanabbul, bár ő is a „magyar kultúra elárulójának” tartja.
Az alapítványi formába szervezésről a leendő elnök azt mondta: szerinte hangsúlyozni kell, hogy ez egy állami intézmény, „ez nem egy magánvalami, mert akkor érteném ezt a hőzöngést, de ez nem egy magánintézmény, a magyar állam dönt úgy, hogy így fogja működtetni.”
Majd kitért kinevezése ellenzőire is:
„Itt egyszerűen arról van szó, hogy ott van egy klik, egy bagázs – és tisztelet a kivételnek mert egy sor nagyon tisztességes szakember, aki nagyon szívesen várná meg, hogy mi történik, és reménykedve néz a változások elé.”
De Vidnyánszky szerint utóbbiak hallgatnak, mert „úgy működik a rendszer, hogy jobb hallgatni. Hát láttuk Eszenyi Enikő kapcsán, micsoda gyilkos gépezet van itt a háttérben” – tette hozzá.
A Nemzeti igazgatója úgy gondolja, „ez egy nagy, nemzetközi háttérhatalom” ami nem akarja, hogy ő legyen a kuratórium elnöke. Merthogy 2012-ben, amikor elindult a Nemzeti Színház igazgatói pozíciójáért, szerinte „ugyanezt megérte ugyanezektől”.
„Egy pillanat alatt a nyugat-európai turnéim eltűntek, merthogy ez egy nagy nemzetközi hálózat Tompa Andreától Csáki Juditon át, egy kritikuscég elintézte azt, hogy nemkívántos személlyé váltam Strasbourgban, ahol tanítottam volna. A beregszászi társulatom előadásai egy pillanat alatt nemkívánatosak lettek” – mondta. Szerinte ez „ugyanaz a liberális kör, amelyik folymatosan lejáratja a hazánkat”, akik mindenféle tüntetéseket is szerveznek.
Arról is beszélt, hogy „tele van a szakma történetekkel”, hogy hogyan kerültek „partvonalon túlra” olyan kaliberű színészek, mint Csurka László vagy Dörner György azért, mert „másként gondolkodtak” .
Úgy véli, a mai napig nyomás van a Nemzeti összes színészén és dolgozóján, mert Vidnyányszky szerint a baloldali „klik” szemében bűnös dolog, hogy ott dolgozik valaki. A rendező szakmán belül kisebbségben érzi magát amiatt, amit a nemzeti kultúráról gondol, de szerinte „már nincs egyedül, már van egy komoly csapat”, aki segíti a munkáját.
Szerinte az őt ironizálva bíráló Jordán Tamásnak semmi köze nem volt a Nemzeti eszméjéhez, és „mindig azt a szerepet játssza, amit ráosztanak”. Úgy véli, amikor azt állítják, hogy ideológiai átnevelésre készül az új vezetőség, akkor „saját magukból indulnak ki”.
Vidnyánszky szerint az olyanok, mint a leszámolást váró Ascher Tamás manipulálják, hergelik a diákokat. Ezt a Nemzeti igazgatója annak tudja be, hogy „az a politikai erő, amely nem tudja megemészteni tíz éve, hogy nincs hatalmon, mindehol eszközt keres, hogy megszerezze a hatalmat”.
Abban bízik, hogy a diákok eljutnak addig, hogy „józanul néznek a helyzetre, és sokan ki fognak ebből szállni, és nem fogják tudni ezt a cirkuszt megcsinálni”. Azt is állította, ő tud olyan diákokról, akik egész másként gondolkoznak, és nem mernek megszólalni, mert szerinte olyan félelem uralkodik rajtuk, mint „a legsúlyosabb kommunista időkben”.
A kuratórium felállásának következő lépéseiről Vidnyászky azt mondta, augusztus 20-a környékén lesz egy találkozó az egyetem vezetése és a kurátorok között.
Az SZFE körüli botrányról írt cikkeink itt olvashatóak.
