A koronavírus-veszélyhelyzet adta különleges felhatalmazásával élve a magyar kormány egy hete nyilvánította „különleges gazdasági övezetté” a gödi Samsung gyárat, ahol jelentős tevékenységbővítést tervez a dél-koreai nagyvállalat. A különleges gazdasági övezeti minősítés azt jelenti, hogy a magyar kormány gyakorlatilag kivág egy darabot az ország területéből, azt kivonja a normális működésmód alól, és kizárólagosan egy nagyvállalat érdekeinek rendeli alá.

Nem mellékesen, ezzel a lépéssel a Fidesz egy októberben az ellenzék által meghódított település költségvetését is jelentősen megnyirbálta, hiszen a különleges gazdasági övezet iparűzési adója a kormánypárti többségű megyei önkormányzathoz kerül.

Ez azonban csak részben magyarázza a döntést, a háttérben ennél sokkal nagyobb jelentőségű dolgok is zajlanak, amelyek a Fidesz gazdaságpolitikájáról és jelenlegi válságkezelésének irányáról is rengeteg dolgot felfednek.

A Mérce olvasóinak az nem újdonság, hogy a NER gazdasági stabilitása erősen épít a feldolgozóiparra, azon belül is az autógyártásra – olyannyira, hogy ebben a szektorban a kormány mindent megtesz a nemzetközi tőke érdekeinek kiszolgálására. Semmi újdonság nincs ebben, ez a megfontolás magyarázza az adóparadicsomi szintű társasági adócsökkentést, a munkavállalók jogainak és alkupozícióinak sorozatos gyengítését, és a végtelenül nagylelkű közvetlen állami támogatásokat is.

A most létrehozott különleges gazdasági övezet azonban egy továbblépés ebben a folyamatban, méghozzá egy olyan lépés, amely megmutatja, hogy a rezsim fokozatosan növekvő tekintélyelvűsége gazdasági célokat (is) szolgál. Itt ugyanis az történik, hogy a hatalom nyíltan szembemegy a helyi közösség akaratával, amelyet a gödiek közmeghallgatások sorozatán (csak a Mérce kettő ilyenen vett részt), illetve a tavalyi önkormányzati választásokon is kifejeztek.

A rendeleti kormányzás és a járvány teremtette különleges helyzetben a kormány bevállalhatja ezt, sőt Szijjártó Péter még olyan kijelentéseket is megengedhet magának, hogy ez a döntés mégiscsak túl fontos ahhoz, egy „nem túl nagy településre” bízzuk. Vagyis fontosabb annál, hogy a gödiek maguk dönthessék el, akarnak-e egy potenciálisan veszélyes új üzemet a településükre.

Aminek, lássuk be, még a NER-en belül sincs igazán jó optikája, az elmúlt években nem is engedték, hogy egy új beruházás és a helyi közösség között idáig fokozódjon a feszültség.

Rendeleti kormányzás idején azonban ezt sokkal kisebb kockázatokkal vállalhatja be a kormány.

De a járványhelyzet nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi, hogy a beruházás elől félreállítsanak minden akadályt.

Abban semmi újdonság nincs, hogy a hatalom már jóval a koronavírus megjelenése előtt is megtett mindent a Samsung igényeinek kielégítésére. Ahogy a Momentum által nemrégiben nyilvánosságra hozott 2018-as hangfelvétel is bizonyítja, a kormány az első pillanattól a lehető legszervilisebb módon alátett mindent a multinak. Ahogy Markó József, Göd ősszel leváltott fideszes polgármestere a felvételen fogalmaz:

„[a vízvezető csöveket] magasabb szinten nem mi, de megígérték nekik. Miután ezek úgy gondolkoznak a koreaiak hogy rajzolnak valamit és odaadják, hogy csináld meg, és akkor itt maradok. Ha nem csinálod meg, nem maradok itt.”

A felvételekben szó esik arról is, amit tavaly már az Átlátszó is kiderített: a kormányzat dedikáltan a Samsung érdekeit nézve nyilvánított iparterületté mezőgazdasági területeket, amiket aztán az önkormányzat eladott a nagyvállalatnak – a minta a győri Audi-bővítést juttatja eszünkbe, amelynek részleteiről eleget hallhattunk a Borkai-botrány során. Erről a műveletről Markó így beszél a felvételen:

„Azt a levelet kell megfogalmaznunk, amiben Szijjártó úrtól kérjük: Gödnek olyan tervei vannak, hogy szeretne egy iparterületet létrehozni. Tehát MI szeretnénk. Nem beszélünk róla, a levélben egy szó sem esik a Samsungról. Csak az, hogy mi mit szeretnénk, s ehhez az itt lévő területeket ki kell vonni a mezőgazdasági művelés alól és az erdő helyett csereerdősítést kell csinálni.”

„A Samsung fogja megszerezni, és annak a kedvéért csináljuk ezt az egészet végig. De vannak ennek uniós támogatási hátterei, hogy nem lehet ilyen vállalatokat direktbe támogatni, ezért nem lehet azt, hogy neki csinálsz valamit, mert akkor őt támogattad. Végülis nekünk ez mindegy. ”

Ha mindez nem lenne elég, a kormányzat 108 millió eurós állami támogatást is ígért anno az akkumulátorcella-gyár bővítésére, ennek jogszerűségével kapcsolatban azonban az Európai Bizottság tavaly ősszel vizsgálatot indított, úgyhogy az ígéret mindezidáig még nem teljesült.

De ha Brüsszel mégsem engedélyezné ezt, akkor sem lenne különösebb probléma, hiszen szerdán a kormány 42 milliárd forintos (118 millió eurós) infrastrukturális fejlesztést rendelt el a beruházás területén, hogy minden szuper formában készen álljon a Samsung számára. És egyúttal szépen kibekkelték a Bizottság vizsgálatának esetleges következményeit is.

Szóval mindent összevetve, a kormány már jó ideje nagyon akarja ezt a beruházást, amely a tervek szerint 2700 új munkahelyet teremtene összesen.

Ami a járvány okozta gazdasági válságban elképesztően fontos lesz a „munkalapú társadalom” névre hallgató gazdaság- és társadalompolitikai képződmény fenntartásához. Amint azt a Helyzet Műhely elemzései többször is hangsúlyozták, a 2010 utáni gazdaságpolitika német autóipari függősége azt is jelenti, hogy a globálisan életciklusa végén járó, vagyis leszállóágban lévő hagyományos technológiájú autóipar nehézségei komoly gondokat okozhatnak a magyar gazdaság teljesítményének.

Ebben az egyenletben is jelentős szerep jut a Samsungnak, amellyel kapcsolatban Szijjártó Péter tavaly épp azt hangsúlyozta, hogy új technológiákat hoz, ezek pedig a világgazdasági siker előfeltételeivé váltak, hiszen az autóipar új korszakba lép át az elektromos autók elterjedésével.

Adjuk ehhez hozzá az azóta beütött koronaválságot – és a nyomában beindult leépítéseket az autóipari beszállítóknál (ld. Hankook és Continental esete) -, és máris érthető, hogy miért teper ennyire a kormány a Samsung minden szeszélyének a kielégítésében.

Épp ezért némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Samsung-bővítés sikerén áll vagy bukik a NER gazdaság- és társadalompolitikája, az egész munkalapú társadalom koncepciója.

Amely koncepció persze fokozott kizsákmányolást, illetve az egészségügy, oktatás, gondoskodás háztartásokra nehezedő terheinek növekedését hozza a magyar dolgozók, és a szegényebb rétegektől a gazdagabba felé történő vagyoni újraelosztást a magyar társadalom számára.