Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Újabb évekre megy szélmalomharcba az ellenzék a közmédiáért

Néhány hete „kicsiben”, a közmédia felett elvileg a társadalmi kontrollt gyakorló Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma kapcsán is kialakult a NER alatti ellenzéki politizálás nagy részére árnyékot vető vita: helyes döntés-e beülni egy lényegében tét nélküli köztestületbe. A kérdésről megszólaltattuk a parlament által frissen megválasztott kurátorokat, valamint azt is bemutatjuk, hány felől köti meg a 2010-es médiatörvény a testület kezét. 

Budapest, 2019. november 4.
Bencze Izabella, Debreczeni József, Kránitz László, László Miklós ,Silhavy Máté Tibor és Varga Szilvia (b-j), a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának megválasztott tagjai fogadják Orbán Viktor miniszterelnök (háttal, b3) és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (háttal, j3) gratulációját az Országgyûlés plenáris ülésén 2019. november 4-én.
(Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

A Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumáról – amelyről gyaníthatóan kedves olvasóink sem tudnak túl sok mindent – a három legfontosabb információ nagyjából az alábbiakban foglalható össze:

  • A testület a Duna Médiaszolgáltató, vagyis a közmédia műsorai megrendelőjének és a törvény szerinti műsorszolgáltatónak a működését ellenőrzi, nem pedig az anyagi erőforrások felett rendelkező, érdemi műsorgyártó tevékenységet folytató MTVA-ét.
  • Ha a Duna Médiaszolgáltatónál folyó munkával kapcsolatban el is jutna valamilyen fajta kifogás megfogalmazásáig, artikulálásáig (például kezdeményezi a műsorszolgáltató vezérigazgatójának visszahívását), a kuratórium akkor is legfeljebb a Médiatanácshoz fordulhat a problémájával. Ebbe a testületbe a Fidesz idén, a 2010-es mandátumok lejártakor sem engedett be ellenzéki tagokat, pontosabban elszabotálta a Médiatanács mandátumának megújítását azzal, hogy nem jelölt új tagokat a legfőbb médiaszabályozó testületbe.
  • Maga a Közszolgálati Kuratórium is kormánypárti többségű, miután az összeállításakor három tagot a kormánypártok delegálhatnak, három tagot az ellenzéki pártok, két tagot pedig a (csak kormánypárti megbízottakból álló) Médiatanács elnöke nevezhet ki.

Ezek tehát a kiindulópontjai az adóforintokból fenntartott média hivatalos társadalmi ellenőrzésének. Hab a tortán, hogy a 2010-es médiatörvény a közmédia műsorainak tartalmi kontrollját törvényileg meghatározott egyházi és civil szervezetek delegáltjaiból álló, ún. Közszolgálati Testület hatáskörébe utalja, amely azonban szintén a fideszes többségű testület alá van rendelve, már ami a konkrét eljárásrendet illeti. Például „mérlegelheti a vezérigazgató munkaviszonyának megszüntetéséről szóló javaslat előterjesztését a Kuratóriumnak”.

Ezen a ponton pedig újra a kuratórium falába ütközünk, mondhatni, saját farkába harapott a kígyó: ezeken a mechanizmusokon keresztül látszik a legjobban, hogy mennyi esély van a kormánypárti akarat bármifajta ellensúlyozására közmédia felügyelőszerveiben.

Ezek után nem csoda, ha az új, ugyancsak kilenc évre szóló mandátumukat november elején felvevő ellenzéki delegáltak és jövőbeni kurátori működésük kapcsán, ha fel nem is lángolt, de „pislákolt” néhány napig a vita arról, hogy a fentiek fényében nincs-e racionálisabb cselekvés, mint a kuratórium ülésein részt venni a következő években is.

Ennek kapcsán megkérdeztük az érintetteket, ők hogyan látják, milyen eszközökkel tudnak élni ebben a látszólag kilátástalan szélmalomharcban. A DK részéről a közös ellenzéki jelöltek közé delegált Debreczeni Józsefet nem sikerült elérnünk, de nyilatkozott a Mércének az MSZP-s Kránitz László és a Jobbik részéről küldött Silhavy Máté, akik már korábban is képviselték az ellenzéket ugyanebben a testületben.

Kránitz László azzal érvelt a kuratóriumi tagság mellett, hogy ezáltal az ellenzék is beleláthat a Duna Médiaszolgáltatónál folyó munkába.

„Én azt a feladatot gondolom magamnak, hogy minden lehetőséget megragadjak, amivel fel lehet hívni a figyelmet a közmédia nem objektív működésére. Azt gondolom, sokkal jobb ebben a kuratóriumban bent lenni, mint kívül, mert akkor minimális információval sem rendelkeznénk, amelyek alapján anomáliákra világíthatunk rá.  Én azt tervezem, hogy a jövőben minden ilyen törvénytelenségre felhívom a figyelmet minden fronton”

– nyilatkozta az MSZP delegáltja.

A kint vagy bent vitára Silhavy Máté így reagált:

„A mai magyar közéletben mindennemű, értelmes keretek között zajló vita fontos és értékelendő, hiszen sajnos kiveszni látszanak az egyre szűkülő szabad nyilvánosságban, így ennek a vitának is örülök. Álláspontjukat (kuratóriumi tagság értelmét vitatókét – BB.) azonban a pártpolitikai véleménynyilvánításra vonatkozó törvényi tilalomra tekintettel nem tudom érdemben véleményezni.”

A három ellenzéki párt, amelyekhez az újonc Debreczeni, illetve a másik két régi-új kurátor köthető, október végén sajtóközleményben számolt be arról, hogy közös megállapodással bocsátják parlamenti szavazásra jelöltjeiket.

Voltak azonban olyan hangok is, amelyeknek a konszenzus ellenére is volt hiányérzetük a jelöltek delegálásának előkészítését illetően. Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke hosszú Facebook-posztban egyenesen úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi formában beszállni a fideszes többségű kuratóriumba nem más, mint egy „nagy lépés a NER meghosszabbítása felé vezető úton”. Sérelmezte, hogy bár egymással konzultáltak a pártok a jelölésről, szakmai szervezetekkel ezt nem igazán tették meg, valamint arra kérte a(z akkor még) jelölteket, hogy ne vegyék át kurátori mandátumukat.

„A Közszolgálati Közalapítvány felállítása idején nem csak a Fidesz jelölt úgy tagokat a testületbe, hogy nem konzultált róluk érdemben senkivel, hanem az ellenzék is. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), a Sajtószakszervezet és a többi hazai sajtószakmai szervezet visszatérően hangoztatja, hogy ez nonszensz, és hogy ilyesmi egy demokráciában nem fordulhat elő.”

Hargitai azt is hozzáteszi: ha az ellenzéki delegáltak kiválasztásánál nem szempont az alkalmasság és a nyilvánosság általi elszámoltathatóság, az azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok ugyanúgy politikai elfekvőnek és a zsákmányszerzés terepének tekintik ezeket a közpénzből fizetett állásokat, mint a Fidesz.

A MÚOSZ-elnök szerint a testület az elmúlt 9 évben tétlenül nézte a Fidesz médiapolitikájának kiteljesedését:

„Ez a semmittevés a Médiatanács esetében magyarázható azzal, hogy ott kizárólag a Fidesz emberei ülnek, akik azért kapják a közpénzt, hogy tartsák a szájukat. A Közszolgálati Közalapítványban viszont – igaz, mindig kisebbségi helyzetben – eddig is voltak ellenzéki kurátorok, ám sem a szavukat nem emelték fel az ellen, ami a pártsajtóvá alakított közmédiában folyik, sem a közvetlen pártirányításra, annak mechanizmusára vonatkozó információkkal nem látták el a nyilvánosságot, lehetetlenné téve annak a társadalmi kontrollnak a működését, aminek a jegyében a fizetésüket kapták”

– írta Hargitai.

Nincs sokkal jobb véleménnyel a testület eddigi működéséről és az ellenzéki kurátorok jelöléséről Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő sem, akinek egyik kiemelt témája a 2018-as országgyűlési választási kampány óta a kormánypropaganda, és az MTVA-székházhoz is számos alkalommal hirdetett már tüntetést. A politikus ugyancsak keményen fogalmaz a Közszolgálati Kuratóriummal kapcsolatban:

„Ha nem hallottak még erről a közalapítványról, nem az önök hibája, teljesen jelentéktelen szervezet.”

A tavaly decemberben a közmédia épületében alvó, majd onnan erőszakkal kihajított képviselő szerint az ellenzéknek ki kell követelnie a közmédia vezetésének leváltását, és egy új, konszenzusos elnök kinevezését.

„Ezt nem annyira szolgálja, ha újra beülünk abba a látszattestületbe, ami arra hivatott, hogy elfedje a valóságot, vagyis azt, hogy a közmédiából néphülyítés és aljas propaganda folyik”

– tette meg ellenjavaslatát Hadházy.

Közvetett módon egyébként éppen Hadházy emlékezetes akciója irányította rá a figyelmet részben a Közszolgálati Kuratóriumra 2018 végén, illetve 2019 elején. A teljesen nyilvános jegyzőkönyvekkel, de a közvélemény tökéletes érdektelensége mellett rendszeresen ülésező testület azért került be a hírekbe abban az időben, mert akkor szavazott meg a kormánypárti többség kéthavi prémiumot Dobos Menyhértnek, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatójának, közvetlenül az ellenzéki tüntetéseket követően.

Egyúttal azonban az ellenzéki kurátorok működéséről is alapos látlelettel szolgált ez az eset (a Dobos jutalmát tárgyaló ülés jegyzőkönyve itt található): tökéletes leképezése volt az ellenzéki delegáltak mozgásterének, hogy Dobos plusz illetménye közvetlenül azt követően került napirendre, hogy az egyik ellenzéki kurátor, a korábban az LMP által a testületbe jelölt Németh Vladimir a médiaszolgáltató első emberének tavalyi teljesítményét firtató napirendi pontnál vizsgálat lefolytatását kezdeményezte a Médiatanácsnál Dobos ellen, amely előterjesztés természetesen nem ugrotta meg a napirendre kerülés küszöbét.

Németh Vladimir – aki 2010 óta ült a kuratóriumban, idén nem jelölte az ellenzék kurátornak -, egyébként egy 2018-as Átlátszó-interjúban betekintést nyújtott a Duna Médiaszolgáltatót felügyelő testület munkájába, már akkor sem tudott sok biztató információval szolgálni.

Egyebek között részletesen beszélt arról, hogy a közmédia propagandává silányítása nemcsak politikai károkat, vagy a közszolgálatiság sérülését vonzza maga után, hanem komoly szakmai, számokban mérhető károkat is okoz, mint például a nézettség drasztikus csökkenését.

De beszámolt arról is, hogy mennyire szűk a mozgástere az ellenzéki kurátoroknak, akiknek maximum akkor veszik egyáltalán napirendre a javaslataikat, ha a kormánypárti többségű testület áldását adja rá, ezek után pedig 9 év alatt egyetlen alkalommal sem sikerült eljutniuk odáig, hogy a közszolgálatiságot érintő legégetőbb kérdéseket legalább a tárgyalás fázisába juttassák.

Az interjúban az egykori kurátornak szegezték a kérdést, miszerint megéri-e a testületben ülni, aki így válaszolt:

„Maradtam, mert úgy gondoltam, minden törvényi lehetőséget ki fogok használni ezután is, hogy a közmédia fölötti társadalmi ellenőrzés gyakorlásában részt vegyek. Ma nem tudom, megérte-e, de nem mondanám egyértelműen, hogy nem.”

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán
Olvass tovább!