Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A futballnemzet cirkusza

A Fidesz kommunikációs szakemberei mindig nagyon figyeltek a szimbolikus tartalmak hangsúlyozására. Vizuális üzenetátadásban pedig kifejezetten erősek. Gondoljunk csak a 2018-as választásokon a Brexit-kampányból kölcsönvett ‘Stop’ poszterre, amin menekültek sokasága látható, ahogy a néző felé vonulnak. A kép kifejezetten erősen játszik rá az erre kondicionált félelmekre, ráadásul szó nélkül tud rasszista üzenetet átadni, így még magyarázkodni sem kell; itt nincs semmi látnivaló, semmi expliciten rasszista tartalmat nem ábrázol, ez csak egy tömeges bevándorlást ellenző poszter. 

Ugyanezt a módot használták szintén kiválóan a tavaszi, junckeres, sorosos plakátok, amin a gonoszan vigyorgó nagy orrú emberek látványa joggal eleveníti fel az 1930-as évek zsidóellenes posztereit. Ám a trükk a 30-as évek antiszemita posztereihez képest az, hogy a junckeres plakátnak gyakorlatilag semmi szövegre nem volt szüksége, hogy a mondanivalóját közölje; az, aki fogékony az antiszemita üzenetekre, rögtön felfogja, miről van szó és rezonál rá, míg aki fel meri vetni a hasonlóságot, könnyen legyinthető le azzal, hogy ugyan, csak belemagyaráz dolgokat, hiszen a poszteren egy szó sincs a zsidókról, itt ebből a szempontból nincs semmi látnivaló, ez csak egy Juncker- és Soros-ellenes poszter.

Az erős vizuális üzeneteket ilyen jól sugalló Orbán-közeli stáb számára, a miniszterelnök labdarúgáshoz fűződő, nyíltan kommunikált személyes vonzalmából fakadóan (hogy az alkalomhoz illő metaforával éljek) óriási kihagyott ziccer lett volna a nemzeti Puskás Ferenc stadion grandiózus felavatását és az ahhoz kapcsolódó videót nem kommunikációs célokra felhasználni.

Mielőtt a Puskás Stadion avatására készült videó részletes elemzésébe belekezdünk, le kell szögeznünk azt a nagyjából köztudott, de sokszor elfeledett tényezőt is, hogy az, hogy önmagában ennyit tudunk a miniszterelnök hobbijáról, szintén egy kommunikációs húzás. Azzal, hogy rendszeresen stadionokba jár és szotyoládét majszol, mint egy átlagos szurkoló, és hogy ezekről beszámol, könnyen az átlagember pozíciójába helyezni őt, és Orbán Viktor a nép gyermekeként prezentálhatja magát.

Köztudott, hogy Orbán tényleg szereti a focit, fontolgatta a profi karriert is stb. De ettől még a többi hobbijáról, amik kevésbé illenek bele a sonkafőzös, meccsre járós imidzsébe, igen ritkán beszél. A miniszterelnök például állítólag kifejezetten szeret a civilizáció sorsával és a politikával foglalkozó non-fiction könyveket olvasni (az ehhez kötődő tudását egyszer egy évben Tusványoson általában meg is csillogtatja), de fő kampányüzenetei vagy posztjai mégsem arról szoktak szólni, hogy milyen jó könyvet olvasott vagy, hogy egyetért-e Huntingtonnal, hanem, hogy hogyan szerepelt a magyar válogatott, aminek mennyire szurkol. 

Így nem meglepő, hogy a kormány a stadionavatóból egész napos propagandaeseményt csinált. A közmédia kilátogatott a helyszínre, ahol a legtöbbet mutatott riporterük, Németh Balázs a füvet érintve áradozhatott a létesítmény csúcsminőségéről és egy „szégyenletes” stadionmentes ország helyzetének megoldásáról. A pálya részletes bemutatásával, illetve a hivatalos megnyitó és a meccs élő közvetítésével a stadionavató 80 ezer ember élményéből egy egész ország élményévé vált. Azzal pedig, hogy az aznap bemutatott és a közmédiában többször lejátszott videó végén Orbán Viktor adja az utolsó passzt, ami eljuttatja a stadionba a labdát, a nemzeti stadion felavatása tökéletes, szimbolikus NER-propagandává válik. 

De a videóban jóval több propagandaelem van, mint a miniszterelnök várost átívelő passza.

Az elején például rögtön felcsendül az a már ‘Itthon kell lenned, hogy elhidd’ kampányból jól ismert, (pszeudo)autentikus magyar nóta, aminek dallamára az „átlagembert” valós diverzitásában látjuk passzolgatni egymással. A réten focizó gyerekek után a labda egy osztályba, majd egy takarítónőhöz kerül, de megjelennek több ízben építőmunkások, egy kocsmatársaság és nemzeti gallérban dolgozó pékek is. 

Az, hogy főleg takarítók, építőmunkások és pékek vannak a videóban, szándékos: Orbán tudatosan felépített imidzse, hogy egy az átlagemberek közül, akik így tudnak vele azonosulni. A Fidesznek kommunikációs szempontból igen fontos, de értékeiben rég elhagyott, úgynevezett „polgári középosztály” csak egyszer jelenik meg a videóban, és akkor is a kormány számára ideális formában: egy háromgyermekes, patriarchális családként, ahol a munkát (jelen esetben a labda elrúgását) az apa végzi, míg az anya csak jóságosan mosolyog leánygyermekére. 

Rajtuk kívül még láthatók a videóban apolitikus közkedvelt személyek, mint például Puhl Sándor, Hajdú B. István vagy a freestyle világbajnok Szász Kitti. Azzal, hogy így jelenítik meg a magyar átlagembert, az egész ország által szeretett személyeket és egy magyar legendát a múltból Puskás Ferenc személyében, a videó egyértelművé teszi a Fidesz által sulykolt nemzeti egység szimbolikáját. A magyar nóta, Hajdú B. István és az átlagember számára azonosulható munkák és szabadidős tevékenységek közös referenciapontnak számítanak és üzenik: ez itt a nemzet. 

És itt jön be a Fidesz-propaganda már jól bejáratott, tökélyre fejlesztett módszere: a fenti valós közös referenciapontok mellé beilleszti a saját, kirekesztő nemzetképét: a videóban politikusok is szerepelnek Fürjes Balázs, Varga Judit és Orbán Viktor személyében. Sehol egy ellenzéki politikus, mint például egy budapesti főpolgármester vagy egy nagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője. 

A videó egyértelművé teszi, hogy a kormány számára a NER a nemzet: a háromgyermekes, patriarchális család, a fideszes politikusok és a közpénzből épülő stadion. Minden más közös nemzeti elem és referenciapont számukra ezektől elválaszthatatlan. A videó így a nemzeti szimbólumok kisajátításával manipulálja a nemzeti érzelmű szavazót üzenetével: ha a magyarság fontos számodra, a Fideszre kell szavaznod.

De itt sincs semmi látnivaló. Ez csak egy kedves stadionavató videó.

Kiemelt kép: MTI/Lakatos Péter