Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A 2019-es helyhatósági választások Tiszavasváriban: a Jobbik egykori fővárosa a Fidesz játszótere lett

Az október 13-i önkormányzati választások után a HVG elemző cikke az országos viszonylatok vonatkozásában azt írta: hallgat a mély…. a nagyvárosi világ alatt egy szinte mozdulatlan Magyarország található.

A mozdulatlan Magyarország talán legmozdulatlanabb szegletének egyik pontján találjuk  Tiszavasvárit. A választások előtt 3 részes sorozatban írtunk a Mércén a készülődésről: a tágabb történeti és politikai kontextusról, a helyi nyilvánosságról és az önkormányzat működéséről.

A megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg kapcsán a megyei kormányhivatal vezetője a következőt posztolta a választásokat követően:

 

Tiszavasváriban – nem meglepő módon, de talán a vártnál nagyobb mértékben – erősödött a Fidesz. Azt gondoltuk, érdemes a település perspektívájából, alulnézetből is számba venni, ami történt.

Ha van értelme egyáltalán a városban szabad és tisztességes választásokról beszélni….

A helyi nyilvánosságot bemutató cikkünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek torzulásai közepette, a tájékozódás, a vélemények és különböző álláspontok megismerhetőségének helyi lehetőségei mellett nem lehet szabad (és tisztességes) választásokról beszélni. És ezt utólag sem gondoljuk másképp.

Ezzel együtt is érdemes megvizsgálni, mi történt a kampány hajrájában és a választás napján, hogy láthatóvá váljanak azok a tényezők, amelyek segítségével a Jobbik fővárosából a Fidesz játszótere lett a város.

A városvezető, aki polgármesterként kampányol

Szőke Zoltán polgármester a választás előtti utolsó hetekben a saját maga által uralt nyilvánosságban (a városi televízió, a helyi havilap, Szőke saját Facebook-oldala) két meghatározó dolgot csinált: 1.) Magát, a helyi hatalmat és a várost áldozatszerepben tüntette fel, akiken rendre keresztülgyalogol – az egyébként szinte semmilyen nyilvánosságot nem kapó – ellenzék. 2.) Milliós állami támogatásból megvalósuló fejlesztéseket ígért, amelyből egy-egy munkálatot még az utolsó napokban gyorsan el is indítottak.

A polgármester rágalmazásnak és lejáratásnak nevezte, hogy a másik oldal elővette az elmúlt egy év korrupciógyanús ügyeit (lásd erről korábbi szövegeinket), amire válaszként  csak fenyegetőzéssel reagált, miszerint ha nem ők nyernek, nem érkezik több kormányzati forrás a városba. Ehhez adódott a felfokozott indulatkeltés, például az ellenzék erőszakosként és vandálként való bemutatása, néhány összefirkált pad apropóján.

Szőke sokszor polgármesteri minőségében kampányolt – törvénytelenül -, az utolsó napokban polgármesterként megvalósított felújításokat használt fel jelöltként kampánycélokra. Így pl.  a Fidesz egyéni választókerületi képviselőjével, Vinnai Győzővel munkafelszerelésben  végigjárták az aszfaltozásra váró utcákat.

Vinnai és Szőke helyszínbejárást tart az aszfaltozni készülő útszakon./kép: Vinnai Facebook-oldala.

A választás napjára el is készült útszakaszra Szőke vasárnap reggel külön videóban fel is hívta az emberek figyelmét, és mindenkitől azt kérte, a választás előtt „guruljanak rajta végig egyszer-kétszer” és ha tetszik nekik, akkor szavazzanak rá:

Örömmel jelentem, elkészült a Petőfi út aszfaltozása. Hétfőtől építik, erősítik a padkát is.

Gepostet von Zoltán Szőke am Samstag, 12. Oktober 2019

A helyi tévé „etikai kódexének” része a szabálytalan működés?

A Tiszavasvári Városi Televízió szinte kizárólag Szőke és a Fidesz kampányát erősítette, műsoraiban nem törekedett az objektív tájékoztatásra és a feleket megillető egyenlő hozzászólási lehetőségre. Sőt, a választás utolsó heteiben az ellenzék már be sem tudott jutni a televízióba, mert Fülöp Attila felelős szerkesztő szerint megsértették a televízió etikai kódexét.

Általunk ugyan nem ismert az említett etikai kódex, ellenben a választási törvény és a médiatörvény igen, amely alapján az egész kampány során szabálysértően működött a tévé.

Nem biztosított egyenlő feltételeket a jelölteknek, és miközben csak az egyik fél politikai hirdetéseit közölte, nem is rendelkezett engedéllyel ilyen hirdetések közlésére, ráadásul nem is tartotta be azok kötelező formai követelményeit. Mindezen szabálysértések tényét, illetve azt, hogy ez a műsorkészítők számára is nyilvánvaló, mi sem bizonyítja jobban, hogy a választás másnapján az összes választással kapcsolatos tartalom eltűnt a televízió online, archívumként is működő felületéről.

A telepeken élők szavazatai

A választási kampány utolsó heteiben, ha csak rövid időre is, de Szőkének hirtelen fontosak lettek a telepeken élő roma lakosok. A kampány során bejelentette, hogy a két legnagyobb szegregátumban – a helyi kezdeményezéssel létrehozni kívánt közösségi tér támogatása helyett – 15-15 millió forintért kézilabdapályát épít.

Néhány nappal a voksolás előtt már el is kezdték a tereprendezést a Bűdi városrészen, a helyi fideszes parlamenti képviselő rokonának egy éve létrehozott, referencia nélküli vállalkozásának megbízást adva.

Ezzel párhuzamosan, a Széles-Keskeny utcán, a város legnagyobb szegregátumában megnyílt egy népkonyha, ami nem egészen egy héten keresztül melegételt osztott az ott élőknek, mindenkit arra buzdítva, hogy szavazzanak Szőkére.

Ezek nem elhanyagolható tényezők, de véleményünk szerint a romák meggyőzésében mégsem a fentebbiek játszották a kulcsszerepet, hanem Szőkének az a néhány roma „szövetségese”, akik ki- és felhasználva saját hatalmi pozíciójukat különböző módszerekkel képesek hatást gyakorolni a telepeken élőkre.

Hatalmi pozíciót jelent a szegregátumban például a pályázati forrásokból finanszírozott „képzések” szervezése, a közmunka csoportvezetés vagy a „kisboltozás”. A „képzések” szervezése a Bűdi városrészben a választások alkalmával igen elterjedt forma, ez esetben a résztvevő idén például kétszer 5000 forintos utalványt kapott, és cserébe csak „alá kellett írnia”, és lefényképezték.

Ezzel egyszerre lehet befolyásolni az illetőt, hogy kire szavazzon, ha azt akarja, hogy legközelebb is meghívják, miközben a módszer a különböző, roma integrációs pályázatok elszámolását is elősegíti, hiszen gyorsan és kevés erőfeszítéssel el lehet készíteni a jelenléti íveket.

„Kisboltozás” alatt azt az illegális, félillegális tevékenységet értjük, amit néhány ügyeskedő helyi alakít ki, arra alapozva, hogy a telepek nagyon messze vannak a várostól, így a boltoktól is. Ezért ők létrehoznak – gyakran az otthonaikban – olyan „üzleteket”, amelyek erősen emelt áron kínálják a szükséges élelmiszereket, termékeket. Ez a tevékenység gyakran párosul uzsorázással is. Ezek és az ehhez hasonló tevékenységek alakítják ki a telepen élők közötti hierarchiát.

Talán nehezen belátható és átélhető azok számára, akik nem ismerik a kistelepülési, mára teljesen refeudalizálódott társadalmi viszonyokat, de a választás napján történtek, a számszerűsített eredmények, ahogy majd látni fogjuk, képesek érzékeltetni e módszerek „hatékonyságát”.

A szavazóhelyiségekben: Mi 30 éve így csináljuk…, nálunk ez a szokás

Szavazatszámlálóként részt vettünk egy-egy olyan szavazókör munkájában, amelyek a szegregátumok valamelyikéhez tartoznak, így első kézből szereztünk tapasztalatokat arról, hogy mi történik a szavazóhelyiségekben és azok környékén.

A nap folyamán az egyik legmeglepőbb dolog az volt, hogy az egyik szavazókörben a szavazni érkező polgárok nagyon nagy százalékban kértek „segítséget”, és mondták magukat analfabétának úgy, hogy személyes ismeretség okán többükről biztosan tudjuk, hogy nem írástudatlanok.

A szavazóhelyiségen belül a „segítés” során lehet a legkönnyebben befolyásolni a szavazót, illetve leellenőrizni azt, hogy jó helyre szavazott-e. A segítésnek szabály szerint két formája létezik: az egyik, amikor egy rokon segítségét veszi igénybe a szavazó, a másik pedig, amikor két szavazatszámláló egyszerre segít.

Ugyan mindkét formát szabályozza valamennyire a választási törvény, de azok betartásával nem foglalkozott helyben érdemileg szinte senki sem. A nap folyamán gyakran előfordult, hogy egy szavazófülkében egyszerre 3-4 felnőtt tartózkodott, és nem volt ritka az sem, hogy valaki leszavazott, majd segítőként bement egy másik személyhez, akinek ő töltötte ki a szavazólapjait.

A segítők kapcsán nem volt minden esetben eldönthető az, hogy a szavazó szeretné-e azt, hogy vele egy másik személy bemenjen a szavazófülkébe, de mivel ebben a szavazókörben teljesen természetesnek számított, hogy többen tartózkodnak bent, így a helyiekben fel sem merült az, hogy ez probléma lehet, és nem is nagyon értették azt, hogy különböző függelmi helyzetek hogyan képesek befolyásolni, akár rokoni kapcsolaton belül is.

Jelzésünkre, miszerint ez több mint aggályos, és szükséges volna ezen esetek jegyzőkönyvbe foglalása, a szavazatszámlálók többségi döntéssel elutasították, arra hivatkozva, hogy itt ez a szokás (többen vannak egy-egy szavazófülkében, segítenek egymásnak), és ha ezeket jeleznénk, akkor „egész nap lehetne jegyzőkönyveket írni”.

A segítés másik formájánál is hasonlóan járt el az ominózus bizottság. A számlálók közül minden esetben két segítő érkezett a szavazóhoz, akik minden esetben delegáltak voltak, és az egyikőjük mindig a roma kisebbségi önkormányzati jelöltek egyik delegáltja volt.

Az egyikünk szavazókörében a kisebbségi delegáltak annak a személynek az emberei voltak, aki Szőke szövetségeseként már az előző választás folyamán is segítette, hogy jó helyre kerüljenek a szavazatok. Mindez most sem történt másként.

A kisebbségi delegáltak rendre úgy befolyásolták segítés helyett a szavazópolgárt, hogy vagy ujjukkal vezetve megmutatták, hova kell ikszelni, vagy előfordult az is, hogy megkérdezték a szavazót: hogy te is X-re akarsz szavazni, nem?

A szavazófülkékkel párhuzamosan a szavazóhelyiségekben és azok közelében is folyamatos befolyásolási kísérletek zajlottak. Volt egy személy, aki a szavazóhelyiségben, amint megkapták a szavazólapot a választók, odament hozzájuk, és megmutatta nekik, kikre kell szavazni, és ha ez nem sikerült, akkor mindenki számára hallhatóan ki is mondta többször.

Mindez közel 10 percig folyamatosan történt, mire sikerült a szavazatszámlálók többségét meggyőzni arról, hogy el kell távolítani ezt a férfit. Egy másik, a fentebb említett legnépesebb szegregátumot magában foglaló szavazókörben pedig a szavazatszámláló bizottság delegáltja igyekezett befolyásolni a szavazókat, azzal hogy minden beérkezőtől hangosan azt kérdezte, hogy „a Fideszre akarsz szavazni, ugye?” Ez utóbbi volt az egyedüli olyan eset, melyről rögtön jegyzőkönyv készült, és még a választás alatt a HVB megállapította a jogszabálysértés tényét.

Az  említett Széles-Keskeny utcai ételosztás, a HVB által elítélt szavazóhelyiségi befolyásolás – a több manipulatív taktikai lépéssel együtt – látványos eredményeket hozott: a választókör (fideszes) képviselőjelöltje 76,63%-os, a polgármester 81,88%-os, a Fidesz-KDNP 81,3%-os arányban került ebben a körben megválasztásra, miközben városi szinten a képviselők átlagosan 58,12 %-ot, a polgármester 64,37%-ot, míg a Fidesz 58,63%-ot értek el.

A 2018-as időközi polgármester-választáshoz képest az idein azonban – az eredmények alapján úgy látszik – nem (csak) a romák szavazatai döntöttek a polgármester és a képviselők személyéről. De így is kiemelkedő volt a szegregátumok szerepe Szőke pozíciójának megerősödésében.

A számszerű eredmények

A város mind a nyolc egyéni választókörben a Fidesz-KDNP jelöltje nyert.

A polgármesteri címet Szőke Zoltán a választók 65%-nak szavazatával nyerte el, a helyi ellenzéki összefogás jelöltjével szemben. Szőke, a Fidesz-KDNP helyi jelöltjeihez képest is nagyobb arányban nyert az egyéni választókerületekben, ahogy ezt fentebb számszerűen is érzékeltettük.

A szegregátumokban a Fidesz-KDNP, Szőke és az egyéni képviselők is sokkal nagyobb arányú győzelmet arattak, mint a város másik hét, többségében nem romák lakta egyéni választókerületeiben.

A megyei pártlisták esetében az látszik, Tiszavasváriban nem valósult meg az, ami sok helyen az ellenzéki siker kulcsa volt: hogy a választói magatartás erősen emlékeztetett egy országgyűlési választáson követettre, hogy erős mozgósító hatás és átszavazási hajlandóság érvényesült.

Az előző önkormányzati választásokhoz képest szinte eltűnt a városból a Jobbik, a Mi Hazánk megerősödött, és  szétaprózódott az ellenzéki szavazók választása. Ahhoz képest, hogy – az MSZP kivételével – tulajdonképpen egyik párt sincs jelen érdemben a településen, ez sem számít különösen rossz eredménynek országos viszonylatban.

A megyei pártlistákra leadott szavazatok aránya a településen.

A kialakult helyzet és a tanulságok

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a város polgárai számára fontos, de nem hozzáférhető információk, a nem létező érdemi várospolitikai program, az öncélú hatalmi politizálás ellenére, elsősorban az országos szervezetek támogatását nélkülöző, helyi „ellenzéki összefogás” jelöltjeinek gyengesége, a kommunikációs tér hatalmi átformálása, a civil összefogók aránytalan erőforráshiánya vezetett ahhoz, hogy a város lakóinak kritikus tömege nem látott alternatívát, és a választáson véleményt formálók nagy része Szőkét, a Fideszt választotta.

Szőke Zoltán „programja” az egyre átláthatatlanabb hatalomgyakorlás, az érzelmi-, megosztó és gyűlöletkeltő politizálás irányába alakult a helyi közélet. Az újraválasztott polgármester nem a települési közösség tagjaival, hanem az egyéni választókerületi, megyei Fidesz tagjaival, Orbán Viktorral szövetkezett. Ezt képviselte leplezetlenül a kampányában is, ilyen módon az „őszinteséget” nem lehet kétségbe vonni.

Bár több helyen is nyilatkozta, hogy nem szeretné a pártpolitikát a várospolitikával keverni, de a kampányával ennek ellenkezőjét bizonyította. Ezt a helyiek ezen a választáson többségükben nem utasították el.

A hangulatból és stílusból jó – szinte már Rejtő Jenőt idéző – ízelítőt ad az alakuló képviselőtestületi ülésnek az a néhány perce, amikor Szőke a ciklus első érdemi kezdeményezéseként indítványozza a képviselők hozzászólási lehetőségének korlátozását.

Az egyik ellenzéki képviselő kérdésére, hogy ezt mi indokolja, Szőke nem tudott érdemi választ adni, ám az egyik régóta képviselőként jelen lévő testületi tag Szőkét és a frissen alpolgármesterként kinevezett képviselőt, Szőke leghűségesebb szövetségesét nevezi néven, mint akik személyeskedő vitával eltérítették korábban a képviselőtestületi munkát.

A fideszes képviselők, köztük a helyi általános iskola igazgatója, az alpolgármester, és a helyi szakképző igazgatója is, egyhangúlag megszavazták a saját képviselői tevékenységüket korlátozó polgármesteri indítványt.

Jó példa a kialakuló helyzettel együttélés egyéni stratégiájára azé a helyi roma vállalkozóé, aki nem kapott meghívást a két szegregátumban tervezett aszfaltozott focipályák építése kapcsán az ajánlattételre, és látva az elfogadott költségvetést, állítása szerint töredékéért is megcsinálta volna a munkát. Ennek ellenére, egyéb középtávú megfontolásból, a polgármesternek és a Fidesznek „segített” a szavazáskor. Nem firtatta a városi, helyi érdekek érvényesülését, a hatalom működését, csöndben marad, és beéri azzal, hogy majd talán valami előny formájában ő is sorra kerül egyszer.

Így mennek a dolgok errefelé.

A „tiszavasvári játszótérre” aztán megjöttek a fideszes nagyfiúk is: már a választások után kapott nyilvánosságot, hogy a „Tiszavasvári, volt Alkaloida hulladéklerakó kármentesítés I. ütem” tárgyú közbeszerzési pályázat győzteseként, nettó 9,098 milliárd forint értékű mélyépítési megbízást elnyerve, a Mészáros és Mészáros Kft. is megjelent a városban.

Számukra nyilvánvalóan hab a tortán, hogy itt biztosra vehető: kevesebb kritikus figyelem és konfliktus lesz a vállalkozás osztályrésze, mint a fővárosi, illetve balatoni nagyberuházásoknál.