Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Önkormányzati választásokra készülődés egy tizenháromezres szabolcsi kisvárosban, Tiszavasváriban I.

Ez a cikk több mint 1 éves.

Egy három éve Tiszavasváriban és környékén működő civil szerveződés tagjaiként azt gondoltuk, érdekes lehet egy országos médiumban az önkormányzati választások kapcsán megpróbálni megmutatni, hogy mi történik a kampány során egy ilyen településen. A cikksorozat első részében a tágabb történeti és politikai kontextust vázoljuk fel.

12 508 lakosával Tiszavasvári úgynevezett alsófokú központ – a KSH 2015-ös településtipológiája szerint a 346 magyarországi városból 308 ilyen település van, ahol összesen körülbelül 2,8 millió ember él, majdnem annyi, mint a községekben és aprófalvakban, ahol hozzávetőleg 2,9 millió fő lakik.

A Policy Agendának a 2018-as országgyűlési választások után megjelent tanulmánya szerint ez az a szegmense a magyar társadalomnak, ahol – néhány kivételtől eltekintve – 2014-re már lényegesen, de 2018-ra a település lakosságának létszámával fordítottan arányosan még tovább gyengült, a legtöbb helyen szinte teljesen eltűnt az ellenzéki jelenlét.

Minden település egyedi társadalomtörténti konstrukció, ugyanakkor Tiszavasvári azon kevés kisvárosok egyike, ahol a tendenciaszerű országos politikai mozgásokkal szemben, a 2010-es az önkormányzati választások alkalmával a polgármesterséget és a képviselőtestületi többséget is megszerezte a Jobbik. Vona Gábor szavaival a település a „Jobbik mintavárosa” lett, ahol a hatalmat a 2014-es választáson is meg tudta tartani.

Fülöp Erik polgármester elindult a 2018-as országgyűlési választásokon, és bár az egyéni választókörzetében vereséget szenvedett, de a Jobbik országos listájáról bejutott a parlamentbe. Így, az összeférhetetlenség miatt, tavaly megürült a polgármesteri tisztség a városban.

Az időközi választáson a Jobbik önálló jelöltet nem állított, és 2018. szeptember 15-én a Fidesz helyi jelöltje győzött. Tiszavasvárinak is – a hasonló típusú magyarországi települések többségéhez hasonlóan – fideszes vezetője lett, és ennek következményeként a hatalmi/pártpolitikai viszonyok teljesen átformálódtak a városban.

A mostani önkormányzati választásokon a Fidesszel szemben az országos ellenzéki pártok által támogatott helyi civil szervezet (Közös Jövőnk Tiszavasváriért Egyesület) állít polgármester- és képviselőjelölteket, illetve képviselőjelölteket indít egy nemrég létrejött párt is (3 E – Együtt az Egységben Egyesület). Ez utóbbi kiugrott helyi jobbikosok vezetésével jött létre, akik közül korábban volt, aki fideszes volt.

A Közös Jövőn Tiszavasváriért kampánypultja, a polgármesterjelölt dr. Kiss Krisztán.. Forrás: Facebook.

Az országos média ingerküszöbét Tiszavasvári közelmúltbeli történései kapcsán néhány hír érte csak el:

  • az Alkaloida gyár 1996-os privatizációja és 2005-ös továbbadása;
  • az 1997-es különballagás, amikor a település cigány és nem cigány diákjainak külön ballagást szervezett a helyi iskola az egészségügyi állapotokra hivatkozva;
  • a helyi földrajz-biológia szakos tanár, Szögi Lajos 2006. október 15-i olaszliszkai meglincselése;
  • a város „2010-ben bekövetkezett, Jobbik mintavárosává válása”; illetve a szintén ezévi, Egyenlő Bánásmód Hatóság határozat az iskolai szegregációról, és az ennek nyomán kialakuló társadalmi vita;
  • 2016-ban az „érpataki modell” kapcsán elhíresült polgármesterrel együttműködésben megvalósított „rendteremtési kísérlet”.

Az említett események a település történetének két szála mentén rendezhetők: a múlt század elejétől helyi, világszínvonalú innováció eredményeként felvirágzó gyógyszergyártás- és gyár a magyarországi privatizáció egyik emblematikus kudarcának áldozata lett. Ennek a társadalmi költségei mára tisztán láthatóak: az 1500-2000 dolgozónak és a több száz (máktermelő) beszállítónak megélhetést kínáló gyártás teljesen leépült. A potens munkaerő és értelmiség elvándorolt, amivel párhuzamosan, már a ’80-as évektől számottevően megnőtt a romák aránya a városban.

Az integrációs kihívás által még inkább láthatóvá váló strukturális társadalmi problémákat helyben nem sikerült kezelni, a fokozódó társadalmi feszültségek pedig termékeny táptalaját képezték a lakosok közti ellentétek fokozódásának, a problémák etnikai színezetű tudati leülepedésének.

Mindez a település térszerkezetében is látványosan leképeződött: a város két végén három szegregátum alakult ki: van, ahol „zöldmezős beruházásként”, van, ahol lakosságcserével. A város egy másik szélső szeglete pedig 2002-ben Szorgalmatos néven levált Tiszavasváriról, és azóta egy jobbmódú, romák által egyáltalán nem lakott önálló településként működik.

Mindkét ügyben – az Alkaloida gyár privatizációja és a roma lakosság sorsának tekintetében is – nem csak hogy magára hagyta a hatalom a települést, a helyi közösséget, hanem, ráadásul el is bánt vele.

A város magára- és cserben hagyása[1]

Az Alkaloida gyárat kétszer vette el az aktuális hatalom: először 1948-ban a családtól és a helyiektől[2], aztán 1996-ban a privatizációval, az akkor ott dolgozók és beszállító helyiek addigra széles körétől. Ezzel, ahogy most látszik, gyakorlatilag megpecsételődött a város sorsa.

A rendszerváltás utáni magyar privatizáció általános megítélésétől függetlenül tény, hogy a felfedezésekor világújdonságot jelentő, máig működő technológiai innovációra épülő gyártás és gyár, az államosítást túlélve, a KGST-piacon is hatékonyan tudott működni. A gyár egy egész város felvirágzásának lett a motorja. A gyártás és a dolgozói létszám azonban a privatizációval nagyságrendileg visszaesett, és a gyár szerepe eljelentéktelenedett a település életében. A sors iróniája, hogy az államosítás után Ausztráliába kivándorolt Kabay-család által ott létrehozott, hasonló vállalkozás ma is piacvezető a morfin-alapú fájdalomcsillapító gyártásban a világon.

A privatizációt követő esztendőben, 1997-ben, az úgynevezett különballagással[3] vált országos szinten is láthatóvá a város másik problémája, az egyre növekvő számú roma lakosság integrációjának a kudarca. A ’97-ben történtek közvetlen hátteréről érdemes elolvasni Kóczé Angéla írását. A bírósági ítélet megállapította, hogy az iskolai vezetés a cigány tanulók tetű- és rühfertőzöttségével, tornafelszerelésük hiányával, az egészséges gyermekek megfertőzésének veszélyével indokolta, hogy nem használhatták az iskola tornatermét és büféjét. A roma tanulókat – kivéve néhány diákot, akik nem a Széles és Keskeny úti telepen laktak – egy külön épületben oktatták, és külön ebédlőben étkeztették.

A botrányt azonban nem ez robbantotta ki, hanem az, hogy a Magyar Narancsban Kerényi György megírta, hogy a tanári kar 1997-ben, a tanév végén a cigány tanulók külön ballagtatása mellett döntött.

A Roma Polgárjogi Alapítvány filmet készített az esetről, nyílt levelet írt a köztársasági elnöknek, és pert indított az iskola ellen.

Az iskolai, ezúttal az iskolán belüli diszkriminációra a helyben született megoldás középtávon a tagintézmények közötti szegregáció lett. A település 2009-ben egy alapítvánnyal kötött együttműködési megállapodást, amely az idei évig üzemeltette azt az ominózus iskolát, ahová a város legnagyobb szegregátumából jár a gyerekek döntő többsége.

A kialakult helyzetet, az iskolák, a tagintézmények közötti szegregációt az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egy 2010-es határozatában ítélte el. Az EBH-eljárás során felkért közoktatási szakértő által készített vélemény megállapítja, hogy a település legsúlyosabb problémája a cigányság helyzete…; …a fennálló szociális probléma megoldása (az integráció) túlmutat egy nevelési-oktatási intézmény keretein.

A strukturális társadalmi problémákat helyben nem sikerült kezelni, a (jogvédő) civil szervezetek aktivitásának eredményeképpen az igazságszolgáltatás a jogi vonatkozása mentén minősítette a történteket, de érdemi segítség nem érkezett, megoldás a helyzet kezelésére nem lett.

Ugyanez a forgatókönyv játszódott le 2016-ban, a közrend és a – szóban forgó szegregátumbeli – felnőtt roma lakosság vonatkozásában. A jobbikos városvezetés hívására a településre érkezett „rendet rakni” Orosz Mihály Zoltán, az „érpataki modell atyja”. És jött a jogvédelem: a TASZ kezdeményezte jogi eljárás eredménye lett a várost és a kialakított gyakorlatot elmarasztaló Egyenlő Bánásmód Hatósági határozat, bírósági– és a Kúria által hozott ítélet.

A problémák kapcsán segítség, illetve érdemi megoldás ekkor sem merült fel. Ugyanakkor – a fentiektől nem függetlenül – a közelmúltban a városi politika új szintre emelte a helyzet és e problémák hatalomtechnikai célú felhasználását.

A párt- és várospolitika (helyett) helyben…

A tézisünk az, hogy az országos pártpolitizálás érdemben nem, illetve, ha mégis, akkor is csak a személyes viszonyoktól nagyon erősen meghatározott módon ért el a rendszerváltást követően a településre. A történteket mindig is nagyon erősen meghatározta, meghatározza az elementáris humán erőforráshiány. Emiatt, alkalmanként egy-egy véletlenszerű történésnek is jelentős szerepe lesz, az esetlegesen kialakult helyzeteknek erős „útfüggősége” kerekedik.

Szinte alig van olyan szereplője a helyi politikának, aki ugyanabban a választási alakzatban indult volna minden választáson, és mindvégig egy szervezetben politizált volna.

Folyamatosan alakuló érdekszövetségek, az aktuálisan hatalomra jutni látszó, vagy hatalmon lévő pártokkal való együttműködéskeresés, alkalmi alkuk határozzák meg a helyi közéleti szereplők viselkedését. Ettől nem teljesen függetlenül, érdemi várospolitika, de még a látszata sem tűnt fel Sulyok József volt tanácselnök és polgármester 2006-os visszavonulása óta.

Egyfajta tükre mindennek a 2019-es európai parlamenti választások helyi eredménye, illetve az, hogy ezeket a viszonyokat milyen torzan képezi le a települési pártpolitikai helyzet. A májusi választások helyi eredménye nagy vonalakban hasonló az országos választási eredményekhez. (Lásd lentebb a diagramot!)

A 2019-es önkormányzati választásokon listát állító mindhárom politikai alakulatban olyan személyeket találunk, akik már megjárták – akár oda-vissza is – a helyi Fideszt és a Jobbikot. Ha az uniós választásból indulunk ki, az azon részt vettek majd felének nem lesz lehetősége október 13-án arra, hogy az országos pártpalettáról választott pártjára, az az által képviselt értékekre szavazni.

A 2019-es Európa Parlament-i választások helyi és országos eredménye.

Ami a jelenlegi, az önkormányzati választásokat megelőző települési helyzetből kívülről látható, azt Szurovecz Illés a 444.hu-n megírta, Tavaly a romák szavazataival nyert a Fidesz, és most is a telepen dől el a választás Tiszavasváriban címmel. Ahogy „a város a Jobbik mintavárosa lett”, vagy „a Fidesz visszafoglalta Tiszavasvárit” megfogalmazások az országos sajtóban, ez a cím is persze a fővárosi sajtó értelmezési logikáját és leegyszerűsítéseit tükrözi.

A „Jobbik felemelkedése” lényegében annyit takart, hogy egy kiugrott fideszes képviselő és addig a helyi politikában szerepet nem játszó személyek létrehoztak egy szerveződést, amely kihasználta a fokozódó cigányellenességet egy tragikus bűnügy, Szögi Lajos, köztiszteletben álló helyi tanár, 2006-os olaszliszkai meglincselése nyomán.

Az alakulatnak arcot adó, fiatal, jogász végzettségű polgármester országgyűlési képviselővé válásával a helyben maradók többsége egyénileg alkut kötött az új fideszes településvezetővel, és elhagyta a Jobbikot.

Eközben a jobbikos városvezetés működésének nem sok nyoma lett a nyolc év alatt: Zagyva Gyula György, Hatvannégy Vármegye-vezető közmunkavezetése, illetve az érpataki polgármester – fentebb már említett – rövid vendégszereplése mindaz, ami e címen figyelmet keltett.

A „Fidesz hatalomátvételének” jellegét tükrözi, hogy Szőke Zoltán több helyen is elmesélte (lásd például az éves tevékenységéről a város lakosságának számot adó műsort, a 2:57. perctől a Tiszavasvári TV-ben), még áprilisban sem gondolta volna, hogy belőle polgármester lehet. (Ekkor jutott be Fülöp az országgyűlésbe, ami összeférhetetlen a polgármesterséggel.)

Fotó: Dr. Fülöp Erik Facebook-oldala.

Fülöp Erik a település belső tömbjét alkotó lakosságot úgy tudta rendre mozgósítani az önkormányzati választásokon (a 2010-es, a 2012-es időközi, majd a 2014-es választáson), hogy az a polgármesterségen túl a képviselőtestületi többséget is biztosította.

Ez 2018-ra megváltozott: egyfelől Fülöp Erik kilépett a helyi politikai színtérről, másfelől Szőke Zoltán, politikai innovációként, a település két nagyobb szegregátumában szövetségre lépett néhány „közvéleményalakító” roma szereplővel, akik mintegy hatszáz főnyi többletszavazatot tudtak Szőkének hozni. Ez áll a „Fidesz település-visszafoglalásának” hátterében.

Szőke politikai innovációjának lényegi eleme, hogy visszatérő állításával szemben nem a tiszavasvári emberekkel összefogva (hisz a város nem romák lakta hét szavazókörében egyhangúlag elvesztette a 2018-as választásokat), hanem a romák szavazataival (a város többségében romák lakta három szavazókörében) nyert.

Az „innováció” legpikánsabb része, hogy Szőke még csak nem is a romákkal, hanem egy-két reprezentánsukkal fogott össze, és az eltelt egy évben nem csak nem tett semmit az őt megválasztók érdekében (a fent idézett éves beszámolóban még csak szót sem ejt e csoport igényeiről, az érdekükben tett, teendő dolgokról), hanem gyakorlatilag negligálta az alulról indított kezdeményezéseket is.

fotó: Papp Fanni. A BŰdi focipálya felújításáról 2017-ben írtunk riportot.

Jó példa a bűdiek saját közösségi tér létrehozásra tett kezdeményezésének, illetve a helyi közlekedés megoldása kapcsán végzett felmérés és kérés érdemi párbeszéd nélkül történő elutasítása, vagy az ívóvízhez jutás megoldatlansága, valamint a 36-os főúton átkelés, a Széles és Keskeny úti városrészből a városba jutás lehetetlensége.

Szőke Zoltán tavaly decemberben. Forrás: Tiszavasvári Facebook-oldala.

Történt mindez úgy, hogy érdemi köz- és várospolitikának általában, illetve a romák integrációja kapcsán nyoma sincs, ha csak azt nem nevezzük fokozhatatlan cinizmussal „szakpolitikának”, hogy Szőke hitbizományba adta a „királycsináló” emberének a Széles és Keskeny úti szegregátumot.

Itt a befolyásos szövetséges rokonsága úgy van beosztva közmunkára, hogy ott – sokak felháborodásától kísérve – munkát nem végeznek, a telepen lassan egyetlenként megmaradt bolt Szőke nevezett bizalmasának tulajdonában van, és amely szegregátumból több prostituált jár például Zürichbe dolgozni, mint a Tiszavasvárinál tízszer nagyobb lakosságszámú Nyíregyházáról.[4]

Ezt neveztük fentebb a romák integrációs problémája kapcsán a hatalomtechnikai manipuláció új szintjének.

 

A cikksorozat következő részeiben az alábbi témákat érintjük:

1. Helyi nyilvánosság – a közéleti tájékozódás lehetősége a településen

2. Az önkormányzat működése – tervek és gyakorlatok

3. A romák megítélése – etnicizálás, előítélet és rasszizmus

[1] – Erre itt most nem térünk ki, de már a két település, Tiszabűd és Szentmihály közigazgatási összevonása nyomán (1941-ben) létrejött nagy falu 1946-os két előzménytelepülésekre szétválása, majd az 1950-es „újraegyesítése”, illetve az 1952-es Tiszavasvárira átnevezése sem volt a hatalom és a település lakóinak zökkenőmentes együttműködését fémjelző esemény. (Lásd itt.)

[2] – Lásd a gyárat alapító Kabay leszármazott Kabay Jánosról, a felfedezőről és gyáralapítóról írt életrajzát (John J. Kabay: Kabay János feltaláló élete. Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt., 1996.), ahol a szerző nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a testvérek mellett mennyire a helyi ismerősökkel és barátokkal közösen létrehozott, a helyi közösség boldogulását szolgáló vállalkozás volt a Kabay-féle Alkaloida gyár.

[3] – Lásd róla még a Nemzeti és etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési biztosának jelentését.

[4] – A megjegyzés egész pontosan Tiszavasvári egészének vonatkozásában hangzott el, de tudható, hogy a lányok döntő többsége a városnak ebbe a szegregátumába való.

Kiemelt kép: A 2017-ben felújított bűdi focipálya. Fotó: Papp Fanni