Ki miről szavaz az EP-választásokon?

Csütörtökön elkezdődött a négy napon keresztül tartó választássorozat, amelynek során mind a 28 EU-tagállam összesen 512 millió, szavazásra jogosult polgára dönthet egy EU-s intézmény, az Európai Parlament (EP) jövőbeni összetételéről, és immár 2014 óta a csúcsjelöltek személyében az Európai Bizottság potenciális elnökéről is. Ugyan az EP nem klasszikus parlament, így sok mindenről a megválasztott képviselők majd nem dönthetnek, a vokssorozat így is egyfajta népszavazás arról, mit szeretnének az EU polgárai, legalábbis az a részük, amelyik egyáltalán törődik ezekkel a választásokkal.

Magyarországról pontosan tudjuk azonban: ezeket a szavazásokat a pártok általában egyáltalán nem brüsszeli ügyek mentén játszották le eddig. Most ebben is változás következett be: az európai szélsőjobb előretörése, a klímakatasztrófa és a klímamozgalmak két olyan nagyon erős gyújtópontot is kínálnak, amelyek mentén eldőlhet a teljes szavazási folyamat.

Na de pontosan miről szóltak, és hogyan is folytak a tagállamok kampányai eddig? A szavazás időrendjében szedtük össze a különböző országok legfontosabb vitáit.

Május 24-25.

Csehország

A cseheknél 2017 hozta el a visegrádi országokra jellemző hagyományos pártstruktúra széthullását, és a jobboldali-populista ANO párt és miniszterelnöke, Andrej Babiš felemelkedését.

Andrej Babiš a cseh közszolgálati rádió épületéből szemléli az ellene irányuló utcai demonstrációt 2018. augusztus 21-én. Forrás: Twitter.com/NemecekJa

Babiš azóta túl van jó pár gazdasági botrányon és egy nem túl fényes helyi választási eredményen is, ugyanakkor a vezetés tisztán az övé és a kormánypárté a felmérésekben 22%-ot hoznának. Nagy áttörés előtt állhat azonban Ivan Bartoš Kalózpártja, akiket másodikként, 15%-ra mérnek az EP-választásokon, így az ellenzék vezetőivé válhatnak szombat estére. Magyarországhoz hasonlóan tehát a cseh kampányban is fontos szerepe lehet a bevándorlással való riogatásnak – egy olyan országban amelyet a külföldi, főleg ukrán, vendégmunka sokkal jobban érint mint bármiféle iszlamizáció. Olyan ügyeket azonban, mint az EP 13-as cikkelyes szavazása, amely sokak szerint a jogdíjak radikális értelmezésével az internet szabadságát veszélyezteti, sikeresen tematizálta a Kalózpárt, akik a hagyományosan alacsony részvételi szándékból (2014-ben 18%) is profitálhatnak.

A hagyományos témák mellett Bartoš a mostani választásra centrista, liberális, és nagyon erősen EU-párti programmal jelentkezett általános kérdésekben, ez pedig komolyan megnövelte táborát.

Ivan Bartošsal a Mércén korábban itt jelent meg interjú.

Május 25.

Szlovákia

Északi szomszédunkban is éppen nemrégen bolydult fel a politika, ott liberális fordulatot jósolt, hogy miután Ján Kuciak gyilkossága és a lemondani kényszerülő Robert Fico kormánypártjában jelentkező illiberális tendenciák végül Zuzana Čaputovát, egy új formáció jelöltjét repítették a pozsonyi elnöki székbe.

Ez mostanra, legalábbis az EP-kampány idejére alábbhagyni látszik, az EP-kampányban a jobboldali populizmus diadalmenete következett: 22%-kal toronymagasan vezeti a mezőnyt a Peter Pellegrini miniszterelnök alatt kormányzó Smer, második erőként az erősen euroszkeptikus, fasiszta hagyományokra építő Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt jelentkezett, miközben a Čaputova elnököt támogató, erősen EU-párti, liberális Progresszív Szlovákia csak sereghajtó 8%-kal.

A szinte teljes érdektelenség tehát itt is a politikailag legszervezettebb, legaktívabb euroszkeptikus populista pártok győzelmét hozhatja, ugyanakkor Fico pártja is megnyugodhat átmenetileg az eredmények láttán.

Mindez nem kis részben köszönhető annak, hogy a megszavazott, majd a köztársasági elnök által visszaküldött és visszavont, magyarellenest himnusztörvény-ügy után Kotlebáék sikeresen építettek a nacionalista érzületek felkorbácsolására, és Čaputovában az „összeesküvő ellenség” képére is rátaláltak.

Május 26.

Franciaország

Különlegessé vált a kampány Franciaországban is. Méghozzá nem csupán azért, mert a hosszú ideig győzelemre készülő Macron-féle La Republique En Marche párt nemrég ugyancsak második helyre csúszott vissza a Marine Le Pen féle szélsőjobboldali Rassemblement National mögött pár százalékponttal, de azért is, mert mindez úgy történt, hogy az EP-választás egyik fő témájává a szabadkereskedelem-ellenes hangulat vált.

(Fotó: Wikipedia)

Ehhez mérten szinte minden színű politikai erő igyekezett hangsúlyozni: hosszú idő, egészen pontosan Francois Mitterrand neoliberális fordulata után újra visszahoznák Franciaországba a védővámos, protekcionista gazdaságpolitikát.

A téma a sárga mellényes tüntetők követelései után vált ennyire központivá, hiszen ráirányította a problémát a munkanélküliségtől és megszorításoktól szenvedő francia vidékre. Most csupán negyedik Jean-Luc Mélenchon jakobinus-baloldali La France Insoumise pártja, Macron, Le Pen, de még az egykor a szabadkereskedelem fő képviselőjének számító jobbközép Republikánusok is több gazdasági protekcionizmus ígérnek a népnek. Akik azonban a téma egyik eredeti képviselőjét, Le Pen-t látszanak kissé mégis előnyben részesíteni. Ebben Macron óriási népszerűségcsökkenése és a sárga mellényesek ellen alkalmazott rendőri brutalitás is nagy szerepet játszhat.

Lengyelország

Az általában nyugodt, illiberális jobboldali kormány által vezetett Lengyelországban óriási változások is jöhetnek. Nemcsak az az újdonság, hogy Jaroslaw Kaczynski Jog és Igazságosság Pártját (PiS) egy egyesült, szociálliberális ellenzéki lista (Európa Koalíció) szorongatja, de a kampányfinisben kijött egy,  a kormány mellett egyfajta arisztokráciaként funkcionáló katolikus egyház papjainak sötét, pedofil ügyeiről szóló, tényfeltáró dokumentumfilm (Ne mondd el senkinek!) is, ahol rengeteg pap ismeri el kisgyermekek múltbeli zaklatását rejtett kamerákon. A filmet egy hét alatt 21 millióan nézték meg Youtube-on.

A botrányos dokumentumfilm katartikus erővel hatott a lengyel közéletben az elmúlt napokban és akár még a PiS-t is lelökheti a vezető szerepéből, komoly politikai gondokat okozva ezzel Kaczynskinek. Képes egyetlen dokumentumfilm változtatni a lengyel politikatörténeten? Ez is kiderül vasárnap.

Németország

Noha a kormányzó CDU/CSU továbbra is stabilan vezeti a felméréseket Németországban, az EP-választás több szempontból is kihívás lesz Merkeléknek. Egyrészről a kancellár kijelölt pártbeli utódja, Annegret Kramp-Karrenbauer kampányolásból is vizsgázik, nem engedheti meg magának, hogy Merkelnél sokkal rosszabb eredményeket érjen tehát el. Ugyanakkor ez nagyon nehéz, hiszen a németek egyre növekvő része érzi úgy, teljes ráfizetés számukra az EU, ahol Dél-Európát és például Orbán Viktor magyar rendszerét sem kívánják tovább, saját felfogásuk szerint „eltartani”.

Annegret Kramp-Karrenbauer; forrás: AKK facebook-oldala

De továbbra is gondot okoz az EU-ból való nyílt kilépést propagáló, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) stabilitása is, ők most 12 helyet szerezhetnek meg. Mégsem ők azonban a CDU/CSU legnagyobb ellenfelei most, igaz, nem is a lassan tartósan harmadik szociáldemokrata koalíciós partnerek, hanem a klímaváltozás témájának egyre hangsúlyosabbá válásával a Zöldek.

A szociáldemokrata SPD válsága tovább folytatódik, nemrég még a „szocializmushoz való visszatérés” és a CDU koalíció felmondásának ötlete is megjelent, ezzel a kampányban egyfajta párttag-lázadást okozva Andrea Nahles elnök ellen.

Olaszország

Kevesebb, mint két évvel a 2017 őszi választások után az akkor második szélsőjobbos Liga és Matteo Salvini belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes mára a legnépszerűbb párt vezetője, aki végleg elszigetelte magától az akkor még győztes centrista-populista Öt Csillag Mozgalmat. Salvini helyzete a bevándorlásellenes propaganda és az ellenfelek megosztottsága miatt olyan stabil, hogy május 19-én eleve Salvini hirdette meg egy milánói tüntetésen új EP-csoportja (Salvini Koalíciója – ENF) kampányfinisében, hogy felépítik a „Nemzetek Európáját”, pedig a tüntetésen Marine Le Pen és Geert Wilders valamint a német AfD prominensei is ott voltak.

Budapest, 2019. május 2.
Matteo Salvini, olasz belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes (k) és egy olasz vállalkozó (b) a Matteo Salvini tiszteletére rendezett fogadáson az olasz nagyköveti rezidencián, Budapesten 2019. május 2-án. Az olasz politikus ezen a napon megbeszélést folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel.
MTI/Mónus Márton

Azonban nem a „migránsok”, a tengeri mentőakciók miatt üldözött NGO-k vagy általában a bevándorlás az egyedül uralkodó téma Itáliában sem: Salvini eredetileg északi bázisú pártja ellen a keményvonalasok közül is sokan morgolódnak, ugyanis úgy vélik: elfelejtette, hogy a Liga eredetileg azért jött létre, hogy elszakadási népszavazást írjon ki a gazdagabb, iparosodottabb Észak-Olaszország elszakadásáról, mivel az északi szélsőjobboldaliak jóléti sovinizmusukban nem kívánják tovább többletadó-befizetésüket a szegényebb Dél-Olaszországnak adni. A La Stampa riporterének rövid beszámolója szerint viszont a Liga támogatói kivárnak, ugyanakkor hosszabb távon Salvininek ebből, és a beígért radikális adócsökkentések eddigi elmaradásából is származhat baja.

A Liga a felmérések szerint most 25 EP-képviselői helyet szerezhet, míg az Öt Csillag 16-ot, a szociáldemokraták pedig 15-öt az összesen 73 székből.

Románia

A román pártok versenyében is komoly kihívót kapott az illiberális fordulaton átesett, jobboldali politikát folytató román szociáldemokrata kormánypárt (PSD). A sorozatos korrupciós botrányokba lassan belefulladó Liviu Dragnea PSD-pártelnök EP-listáját egy új, EU-párti reformista erő hívta most ki: a hagyományos jobboldal helyett a román tüntetésekből kinövő Mentsük Meg Romániát! -koalíció (USR-PLUS) törhet előre az EP-választáson, miközben az ugyancsak ellenzéki Nemzeti Liberálisok (PNL) a felmérésekben még kicsit előzi őket. Dragneáék listája ezek szerint 9 helyet kapna a 33-ból, a PNL 8-at, az USR – PLUS pedig 7-et.

Mindezt nehezítette, hogy áprilisban, miután az Európai Néppárt felfüggesztette a Fideszt, a Szocialisták és Demokraták ugyanígy tettek a román PSD-vel, sőt koalíciós partnerüket (ALDE) a liberális EP-pártcsalád vezetője, Guy Verhofstadt is élesen támadja.

Kieshet viszont az EP-ből az RMDSZ, ők jelenleg 4,4%-on állnak, nem érhetik tehát el az 5%-os bejutási küszöböt, ha csak a romániai magyarok részvétele nagyobb nem lesz a vártnál.

Spanyolország

Április 28-án meglepetésre nemcsak megőrizte, de meg is erősítette pozícióit a Pedro Sánchez vezette spanyol szocialista párt (PSOE) a rendkívüli parlamenti választásokon. A nagyarányú baloldali siker kihathat az EP-választásokra is, akik a fő jobboldali párt, a PP összeomlása után itt is baloldali győzelemre számítanak. Egészen pontosan 17 helyet szerezhet a PSOE az 54-ből, míg a PP csak 10-et, a rendszerkritikus baloldali Podemos 8 helyre számíthat, míg a szélsőjobboldali, spanyol nacionalista Vox csupán 2-re.

Portugália

A baloldal másik ibériai bástyájában is változatlanul tartja magát. António Costa szocialista-radikális baloldali „geringonça”-kormánya együtt a portugál EP-helyek túlnyomó többségére számíthat: a szocialisták 8, a radikális baloldaliak két pártja összesen 4 helyre, míg a magukat szociáldemokratáknak nevező portugál jobboldal 7 helyet szerezhet. Egy helyett két hellyel futhat be Brüsszelbe a konzervatív Néppárt is.

Mindez annak ellenére is így van, hogy Costa egyre inkább szembeszáll a radikális baloldali koalíciós partnerek jóléti követeléseivel: május 10-én potenciális tanársztrájkkal nézett szembe, végül a követelt béremelés megadását úgy úszta meg, hogy lemondással fenyegetőzött. Ez azonban nem járt a portugál szavazók átpártolásával a közismerten szegényellenes szocidáldemokratákhoz, vagy az országban próbálkozó, de egyelőre legalábbis senkit nem érdeklő populistákhoz.

Ausztria

Teljes meglepetésre az osztrák EP-választás Heinz-Chirstian Strache szabadságpárti (FPÖ) alkancellár lemondással és a kormánykoalíció felbomlását okozó rejtett kamerás botránya felborította az EP-választás erőviszonyait is. Az orosz kapcsolatokon kereszül Ibizán magának kampánytámogatást szerezni próbáló Strache pártja súlyos visszaesést szenvedhet, nemhogy javítana jelenlegi, 4 EP helyén az FPÖ, de valószínűleg még rontani is fog. Sebastian Kurz kancellár Néppártja és a szociáldemokraták jelenlegi állás szerint 6-6 helyre számíthatnak majd, de valószínűleg sikerül majd helyet rabolniuk az FPÖ-től is, a kérdés csak az, milyen arányban osztoznak majd ezeken.

Budapest, 2019. május 6.
Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár kezet fog tárgyalásuk után tartott sajtótájékoztatójukon a Karmelita kolostorban 2019. május 6-án.
MTI/Koszticsák Szilárd

A Strache-botrány egyébként nemcsak Ausztriában és Magyarországon, de a legtöbb európai állam középpártjainál is a legfontosabb kampánytémává vált az utolsó napokban, ennek segítségével próbálják felhívni a figyelmet a szélsőjobboldallal az EU-ra leselkedő orosz veszélyre.

Az összeállításhoz nagy segítséget nyújtott a The Guardian több ország újságírói által készített EP-választási körképe. A francia, német, olasz és spanyol részek ez alapján készültek el.

Kiemelt kép: Flicker (David Holt)
Olvass tovább!