Tegnap mi is megírtuk, hogy az Állami Számvevőszék ismét elkaszálta a Jobbikot, így a pártra kirótt büntetések összege megközelíti már az 1 milliárd forintot.
Az ÁSZ a 2018-as kampányköltéseket vizsgálva állapította meg, hogy a Jobbik 136 millió forintnyi „tiltott támogatást” fogadott el a tavaly áprilisi választások előtt, és bár a párt állítása szerint 2017-2018 között minden igazoló számlát és dokumentumot megküldött már a Számvevőszéknek, ez sem mentette meg őket az újabb büntetéstől.
Jakab Péter jobbikos képviselő például így összegzett:
„a pártállami számvevőszék újabb rohamra indult a jogállamiság és a demokrácia maradéka ellen.”
Az ÁSZ pedig tegnap közleményben reagált a Jobbik nyilatkozataira:
„Az Állami Számvevőszék megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a Jobbik elnöke – aki nem mellékesen az Országgyűlés alelnöke –, valamint a párt parlamenti frakciója politikai nyomásgyakorlással próbálja befolyásolni az Országgyűlés független pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervének, törvényi előírások alapján végzett ellenőrzési tevékenységét. Az ÁSZ javasolja Sneider Tamásnak, hogy az Állami Számvevőszék rágalmazása, valamint a közvélemény folyamatos félrevezetése helyett, vállalja a felelősséget az ÁSZ által megállapított, teljesen nyilvánvaló szabálytalanságokért.”
És bár persze nem tudjuk, hogy a Jobbik hogy s mint költött a kampányidőszakban, azért egy pillanatra érdemes elidőzni az ÁSZ reagálásánál.
Figyelemreméltó ugyanis, ahogy az Állami Számvevőszék „politikai nyomásgyakorlással” vádol egy pártot, ami úgy került másfél év alatt jóformán a csőd szélére, hogy egy állami szerv (nevezetesen az Állami Számvevőszék) egyszer az országgyűlési választások előtt, egyszer pedig az EP- és az önkormányzati választások előtt szabott ki rá gigabüntetést.
Az előző körrel kapcsolatban egyébként talán azt is érdemes kiemelni, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter maga javasolta a NAV-nak, hogy ne indítson behajtási eljárást és ne érvényesítsen inkasszót az országgyűlési választásokat megelőzően a Jobbiknál és a többi parlamenti pártnál, akiket az Állami Számvevőszék megbírságolt, egyes információk szerint a halasztás oka akkor az volt, hogy az időzítés ártott volna a Fidesz és a kormány megítélésének és használt volna a megbüntetett pártoknak – így a Jobbiknak is.
Magyarán egy állami szerv által kirótt büntetésnek egy másik állami szerv általi behajtását egy miniszter halasztotta el, egyértelműen politikai céllal.
Fontos még kiemelni, hogy az ÁSZ a tavaly áprilisi választások előtt szisztematikusan büntette végig az ellenzéki pártokat, természetesen arra hivatkozva, hogy előre meghatározott éves menetrend szerint indították a vizsgálatokat. És az előre meghatározott menetrendben az ellenzéki pártok szerepeltek – a Fidesz-KDNP meg nem, vagyis a kormánypártokat a választások előtt elkerülték az ÁSZ vizsgálatok.
És tegyük még hozzá azt is: az ÁSZ menetrendjében az szerepelt, hogy a pártok 2015-2016-os gazdálkodását vizsgálja. Ehhez képest hirtelen úgy döntöttek, hogy a Jobbiknál megvizsgálják a 2017. január 1-e és június 30-a közötti időszakot is, amikor a „Ti dolgoztak, ők lopnak” plakátkampány futott – Simicska Lajos felületein.
Külön szépsége ennek a történetnek, hogy egyébként a Fidesz a 2010-es országgyűlési választás kampányidőszakában csak harmadakkora ráfordítást jelentett le az ÁSZ-nak a saját kültéri reklámjairól, mint amennyit végül a számlára ráírtak (ez még ugye jócskán a G-nap előtti eset volt), és láss csodát, amikor ez kiderült, az ÁSZ talált mentséget a Fidesznek, mondván, hogy a törvények alapján csak a jelölő szervezetek elszámolását ellenőrizhetik, ügynökségek, reklámcégek elszámolásaihoz nem férnek hozzá.
Vagyis, csak hogy tiszta legyen: ami miatt a Jobbikot utólag, de a menetrendtől némileg eltérve rekordbírságra kötelezték, azt a Fidesz esetében nem találta kifogásolandónak az ÁSZ.
De ugorjunk is át 2019-re. Idén sem tétlenkedik ugyanis az Állami Számvevőszék, főleg, miután a tavalyi évet azzal zárták, hogy megdicsérték magukat az elvégzett munkájukért.
Idén ugyanis némi kavarodás után már felfüggesztették a Párbeszéd és a Momentum költségvetési támogatását, méghozzá azért, mert – bár ezt mindkét párt tagadta – nem átláthatóan és elszámoltathatóan számoltak be a 2018-as választási kampányköltéseikről. Ezzel kapcsolatban külön érdemes kiemelni, hogy a Momentum elnöke, Fekete-Győr András elmondta, ők megpróbálták időben felvenni a kapcsolatot a Számvevőszékkel, a Párbeszéd pedig közölte, hogy minden bekért dokumentumot megküldtek.
Mindkét párt jelezte egyébként korábban azt is, hogy amennyiben az állami támogatásukat felfüggesztik, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek.
A következő a Magyar Kétfarkú Kutyapárt volt, akik a Facebookon jegyezték meg, hogy 5 helyett 8 munkanapjukba telt, hogy beküldjék az összes dokumentumot, ehhez képest az ÁSZ „úgy tesz, mintha nem kapott volna tőlünk semmit. Az ÁSZ-al beszélni fél éve nem sikerül: emailekre nem válaszolnak, telefont nem veszik fel, a bírósági tárgyalásra nem jöttek el, és iwiw-en is elérhetetlen a szervezet.”
Esetükben is a következőket állapította meg a Számvevőszék:
„A Magyar Kétfarkú Kutya Párt a jelölő szervezetnek járó költségvetési támogatást nem szabályszerűen használta fel. A választási kampány költségeire vonatkozó korlátozás betartása tekintetében nem volt átlátható és elszámoltatható. A tiltott támogatásra vonatkozó tilalmak betartása nem volt átlátható és elszámoltatható. Az egyéni jelöltek által a párt javára lemondott költségvetési támogatás felhasználása szabályszerű volt. ”
De hogy mondjunk valami pozitívat is: az Állami Számvevőszék nemrég befejezte a Fidesz és a KDNP 2016-2017. évekre vonatkozó ellenőrzését is.
És láss csodát, a kormánypártok esetében úgy találták:
„hogy a két párt gazdálkodásának törvényessége biztosított volt, a könyvvezetés és a gazdálkodás során betartották a jogszabályi előírásokat. Ezzel biztosították a közpénzek felhasználásának átláthatóságát és elszámoltathatóságát.”
Mindezzel persze nem akarnék semmi kirívót mondani, mindössze megállapítanám, hogy miközben csak az elmúlt egy-másfél évben az Állami Számvevőszék ténykedésének köszönhetően az azóta megszűnt Együtt-től a Liberálisokig minden ellenzéki párt megkapta a maga büntetését, csőd szélére került a Jobbik, újra kerülgeti a vész a Párbeszédet és a Momentumot, és mindezt elsősorban a 2018-as választás előtti kampányidőszakban, illetve a hamarosan esedékes EP-választási kampány és az éppen zajló budapesti előválasztás küszöbén derül ki, addig a kormánypártok háza táján akkor sem indult érdemi vizsgálat, amikor tényszerűen kiderült, hogy nem teljesen számoltak el a plakátköltségeikkel, ellenben legalább az ÁSZ nem talált kivetnivalót az átlátható és elszámoltatható közpénzfelhasználásukban.
Persze, nem tudjuk, hogy hogyan költi a pénzt a Jobbik, és nem tudjuk azt sem, hogy mennyire nem tartják be az ellenzéki pártok az 5 napos határidőket, vagy hogy tényleg ennyire képtelenség-e a 21. században elérni az Állami Számvevőszéket, hogy az ember leadjon mindenféle általuk bekért dokumentációkat. És nem tudjuk, hogy a Fidesz és a KDNP esetében mit állapít majd meg a kampányköltésekről majd az ÁSZ, ha eljut odáig – de persze nem zárhatjuk ki, hogy a létező világok legátláthatóbb és legelszámoltathatóbb pártjaiként vonulnak be a történelemkönyvekbe.
De nyilván nem is összemérhető mindez a jó időben kiküldött Nemzeti Konzultációkkal, a magyar kormány(!) által kihelyezett kék plakátok mennyiségével, a Soros-tervről szóló (szintén kormányzati) tájékoztatókampányokkal, a felvásárolt vidéki nyilvánossággal, és még egy sor olyan dologgal, amelyeknek köszönhetően a Fidesz (és persze a KDNP) különösebb erőfeszítés nélkül is tud úgy kampányolni, hogy mindezt ne kelljen kampánynak nevezni, hogy évek óta tartó kampányolásuk tulajdonképpen a választási időszakban már elég, ha egy „Folytatjuk” felkiáltásban összpontosul, hogy megfoghatatlanná vált immár, hogy hol ér véget a Fidesz és hol kezdődik a magyar kormány és az általa felépített propagandagépezet.
De amikor az Állami Számvevőszék azzal érvel, hogy a Jobbik politikai nyomást gyakorol egy állami szervre azzal, hogy legalábbis részben rámutat arra, hogy a legnagyobb jóindulattal is felfedezhető valamiféle kettős mérce az ÁSZ-nak az ellenzéki pártok és a kormánypártok vizsgálata során végzett gyakorlatában, az azért valahol megmosolyogtató lenne, ha nem éppen a demokratikus értékeink megingását szimbolizálná.
Mert tetszik vagy sem, a most éppen sorra büntetett pártok költségvetési támogatásának megvonása, a rájuk kirótt bírságok kirívó nagysága mind arra utal, hogy egy állami szerv valójában képes fegyverként működni, még akkor is, ha nem direkt célja az, hogy ellehetetlenítse ezen pártok működését.
És ebben az esetben nem azzal van a baj, hogy a Jobbikot megbüntetik, mert ha tényleg nem átlátható és nem elszámoltatható egy párt, akkor azért jár a büntetés. De ennek fontos eleme, hogy a vizsgálat maga is legyen átlátható és elszámoltatható, illetve ha minden egyes vizsgált párt esetében így történjen.
A baj ugyanis akkor van, ha a törvény betűje egyesekre jobban, másokra kevésbé vonatkozik.
Ezzel kapcsolatban egyébként az ÁSZ közleménye így fogalmaz:
„Az ÁSZ hangsúlyozza, hogy független a pártpolitikától, nem vesz részt a pártpolitikai küzdelmekben, ellenőrzési tevékenysége során nem mérlegel pártpolitikai szempontokat. Az ÁSZ ellenőrzései során mindenben a vonatkozó törvényi előírások szerint, a jogállam védelme, a törvényi előírások betartása érdekében jár el, és a vonatkozó törvények keretei között minden párt számára ugyanazt a jogszabályok szerinti eljárást biztosítja. Az ÁSZ minden pártot azonos törvényi előírások alapján és eljárási szabályok szerint ellenőriz. Pontosan ez az, ami garantálja a jogállami kereteket, illetve a demokratikus normáknak való megfelelést.”
És akkor jusson eszünkbe megint, hogy a plakátolást a Jobbiknál vizsgálta az ÁSZ, a Fidesznél nem. És az is, hogy az ÁSZ 660 milliós büntetését azért nem a tavalyi választások előtt kellett befizetnie a pártnak, mert Varga Mihály így döntött.
És ne felejtsük el, hogy az Állami Számvevőszék elnöke pont akkor szállt bele az MTA-ba, amikor a kormány is nekiment az Akadémiának, hogy Domokos László ÁSZ-elnök úgy védi a rabszolgatörvényt, hogy ahhoz egyébként köze nincs, hogy pont a hajléktalantörvény bevezetése idején jött el a hajléktalan emberekkel foglalkozó civil szervezetek ellenőrzésének ideje.
És amikor ezek mind eszünkbe jutottak, akkor talán már nem is olyan meglepő, hogy az ember fejében felmerül a kérdés: most akkor ki gyakorol kire politikai nyomást?