Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Egy kicsit jobban hiszünk az M1-nek, mint az Indexnek

A legtöbben úgy gondolják, hogy a Fidesz-túlsúly a legnagyobb baj a magyar médiával, és még mindig leginkább a tévéből kerülünk képbe a politikával – többek között ez derül ki a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián friss kutatásából, amely emellett sok más fontos válasszal is szolgál a politikafogyasztás nagy kérdéseire.

Mit nézünk? Mit olvasunk? Kinek hiszünk? A felmérés készítői 2014-15 és 2016 után most újra összerakták a nagy képet, amely megmutatja nekünk, hogyan és honnan jutunk hozzá mindahhoz az információhoz, amelyekből a közélettel kapcsolatos tudásunk táplálkozik.

A kutatást a Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet végezte személyes megkérdezéssel, 1200 fős mintán. Az adatfelvétel 2018. szeptember 13-19. között zajlott. A kutatás részben megismételte a 2014-15-ben, valamint 2016-ban végzett hasonló címen futó felmérések kérdéseit.

A felmérés legizgalmasabb kérdése idén is a szavahihetőségi verseny volt: a teljes népességben a leginkább hitelesnek minősített hírforrás az RTL Klub, ezt követi az ATV és a HVG, valamint az M1. Legkevésbé a megyei napilapok hitelesek, ezt a hírforrást mindössze a lakosság 4%-a tartja teljes mértékben megbízhatónak, de az Echo Tv és az Origo is a mezőny végén kullognak. Íme a teljes lista:

A friss kutatás – csak úgy, mint 2016-os előzménye – ismét azzal szembesít minket, hogy a politikafogyasztó magyarok legjobb barátja továbbra is a televízió: a felmérés szerint ugyanis a többi médiumot lehagyva messze a tévé a legnépszerűbb közéleti információforrás. A teljes népességben a híreket rendszeresen követők 71 százaléka (!) a tévére esküszik, és csak 35 százaléknál fut be második helyen az internet. Ez egyben azt is mutatja, hogy hiába a különböző online platformok megállíthatatlannak tűnő térhódítása; hiába éltük meg idehaza is azt a történelmi fordulatot, amely során az online reklámköltés a 2015-ös üzleti évben először megelőzte a televíziós hirdetéseket,

a politikáért ma sem nyúlunk sokkal tovább a távirányítónál.

Ennek még inkább nyomatékot ad az a tény, hogy a televízió még az internethasználók körében is fontosabb hírforrás, mint az internet.

Nemcsak a tévé általános dominanciája látszik kőbe vésettnek, hanem egyúttal az is, hogy melyik csatornák kínálatából próbálunk tájékozódni. A kutatók a televíziók világában ugyanis csak igen enyhe változásokat mértek a 2014-15-ös számokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy valamelyest nőtt a TV2-ből, a közszolgálati tévékből és az ATV-ből rendszeresen informálódók aránya, míg a – frissen „visszafoglalt” – Hír TV jelentősége némileg megcsappant a G-nap körüli időszakhoz képest.

forrás: mérték médiaelemző műhely

Ezen a ponton ismét arra látunk példát, hogy a közéleti tájékozódás terepén más tendenciák (is) érvényesülnek, mint az általános piaci viszonyok esetében: míg pénzügyi és tartalmi oldalról egyaránt ezer sebből vérző (a sebeket pedig állami hirdetésekkel kétségbeesetten kötöző) TV2 összességében nem képes magára találni, a Tények és a Mokka ma gyakorlatilag fontosabb – de legalábbis ugyanolyan jelentős – információforrás, mint két évvel ezelőtt. Az már más kérdés, hogy az RTL Klub így is jelentős előnnyel vezet a közéleti tájékozódás versenyében (is).

A médiumtípusok szerinti csoportosításból az is kiderült, hogy kereskedelmi csatornákból a kimagasló többség tájékozódik (90%), de igen magas arányhoz jutnak el a közszolgálati csatornák is (78%), amelyek jelentősége nőtt 2016-hoz képest. És ha már a közszolgálati adóknál tartunk, a kutatók – csak úgy, mint két évvel ezelőtt – megvizsgálták az „egyperces” híradóblokkokat – a hírhedt „migránshíradókat” is. Egészen pontosan arra voltak kíváncsiak, hogy milyen arányban látják ezeket az emberek és mit gondolnak róluk.

2016-hoz képest jelentősen csökkent azok aránya, akik a sportközvetítések között szoktak egyperces híradókkal találkozni (igaz, 2016-ban az olimpia után zajlott az felmérés). A válaszadók közel harmadát zavarják ezek a híradók, és enyhén nőtt azok aránya, akik könnyedén együtt tudnak élni ezzel a műfajjal.

Sőt, tulajdonképpen általános közönnyel viszonyulunk a sűrített migránsozáshoz és brüsszelezéshez:

bár nem meglepő módon különösen alacsony arányban vannak a kormánypárti szavazók között azok, akiket zavar a jelenség, de a többi szavazói csoportban is többségben vannak azok, akiket nem zavarnak az egypercesek.

A televíziót több testhossz hátrányból követi az internet: míg a televízióból a teljes népesség majd’ 90 százaléka informálodik kisebb-nagyobb rendszerességgel, az online felületek esetében nincs 60 százalék sem ez az arány. Az internetes hírportálok listáját még a klasszikus magyar netreflexek dominálják: a tájékozódásban betöltött szerepük alapján továbbra is az Origo és az Index vezet 19, illetve 20 százalékkal.

Utóbbinak viszont időközben valódi kihívója lett a Hír24-ből a Centrál berkein belül intézményesülő, részben az egykori Népszabadság szerkesztőségéből erősítő 24.hu, amely 16 százalékon áll a rendszeres olvasók tekintetében.10%-nál magasabb még a rendszeres olvasók aránya a hvg.hu és a 444 esetében, a legtöbb kisebb hírportál azonban nem lépett szintet a legutóbbi mérések óta.

Mint a kutatás rámutat, kimutatható változás csak az Origo olvasottságában következett be: 2016 óta 26-ról 19%-ra csökkent azok aránya, akik legalább hetente egyszer tájékozódnak az oldalról. A blogok tájékozódásban betöltött szerepe viszonylag alacsony, 10% olvas rendszeresen és további 30% alkalmanként közéleti blogokat.

A Facebook – amely az idei választások idején, illetve a kampányban már érezhetően komolyabb szerepet töltött be, mint 2014-ben – nem nőtt a magyarországi felnőtt népességben. A közösségi oldal ugyanakkor  látszólag jelentős szerepet tölt be a közéleti tájékozódásban, hiszen a használók negyede naponta, további 21% hetente többször találkozik politikai, közéleti témájú cikkekkel, tartalmakkal a Facebookon.

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye mintha azt sugallná, hogy széles körben elterjedt vélekedés, miszerint a Facebook véleménybuborékokat gyárt, nem teljesen, vagy legalábbis nem minden tekintetben állja meg a helyét. A felmérés készítői arra jutottak, hogy a szélesebb körű információszerzést is támogatja a közösségi oldal, amennyiben a politikai tartalmakkal találkozók 88%-a a saját nézeteitől hangsúlyosan eltérő tartalmakkal is szokott találkozni.

Itt azonban két nagyon fontos kitételt is tesznek: egyrészt azok körében, akik csak kormánypárti tartalommal találkoznak a hagyományos médiában, kicsi a Facebook szerepe: háromnegyedük nem használja a közösségi oldalt. Másrészt pedig fontos tanulság, hogy ezek nem mindig tudatos találkozások, és a Facebookon politikai tartalmakkal találkozók többségét (60%) valamennyire zavarják az ilyen jellegű megosztások, jelezve, hogy sokan más funkciót szánnak a közösségi oldalnak az életükben.

A nyomtatott sajtótermékek szerepe viszonylag kicsi, a felmérés szerint mindössze 15 százalék olvas rendszeresen napilapot és 4 százalék hetilapot. A közéleti napilapok piacán tapasztalt jelentős változások – a két legnagyobb cím, a Népszabadság és a Magyar Nemzet eltűnése – nem alakították át érdemben a médiafogyasztást. Az újonnan megjelenő napilapok (Magyar Idők, Ripost) a lakosság 1-2%-ához jutnak el. 2014-15-höz képest valamivel alacsonyabb arányban olvassák az emberek a megyei napilapokat – erről Mészáros Lőrinc tudna mesélni – és a Blikket, a Bors olvasottsága nem változott. A Metropolt kigolyózó, legutóbb a hajléktalan emberek ellen uszító Lokál ugyanakkor tudott növekedni, rendszeresen 4%, alkalmanként 9% használja tájékozódásra.

Még ha a teljes népesség körében átlagosan nincs is akkora befolyása a nyomtatott lapoknak, azt mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a központosított Mészáros-féle megyei napilapokat a Budapesten és Pest megyén kívül élők negyede rendszeresen olvassa.

A hetilapok számára viszont úgy tűnik, tényleg nincsen visszaút: a legtöbb emberhez eljutó HVG olvasóinak az aránya sem éri el a 10%-ot; rendszeresen, legalább havonta egyszer 4% olvassa. A 168 óra mellett az ingyenesen terjesztett Lokál Extrának van még nagyobb jelentősége (összesen 7%, rendszeresen 3% olvassa).

Ami a rádiót illeti, közéleti tájékozódás tekintetében ma is a Kossuth és a Petőfi „mindennek a közepe”. A kereskedelmi rádiók vizsgálata után viszont a Mérték és a Medián kutatása sem juthatott másra, mint a Vajna-portfólió dominanciájára, miután valóban az ő rádiói szólnak az egész országban. Az új Retro Rádió viszonylag magas közönségarányt ér el (22% rendszeresen tájékozódik innen). A Rádió 1-et a felnőtt népesség 11%-a hallgatja legalább hetente közéleti tájékozódás céljából.

Másik oldal = hiteltelen?

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy mekkora az átfedés a megkérdezettek véleménye alapján kormánypártiként, illetve ellenzékiként definiált médiumok fogyasztása között. Ez alapján a felnőtt népesség viszonylag kis hányadáról mondható el, hogy kizárólag kormánypárti hírforrásból tájékozódik (7%), de az idősek és az alacsony végzettségűek körében az átlagosnál magasabb az ilyen értelemben korlátozottan tájékozódók aránya.

A kutatás eredményei szerint a pártot választók 53%-a követ rendszeresen olyan médiumot, amelyről úgy tudja, hogy a másik oldalhoz tartozik. Ha viszont azt nézzük meg, hogy a politika iránt érdeklődők mekkora hányada keresi valóban tudatosan „a másik félhez” szóló, általa hitelesnek is tartott médiumtól származó  tartalmakat, jóval alacsonyabb arányt kapunk: mindössze 15 százalékot. A két szám különbségéből kiderül, hogy

az, hogy a ‘másik oldal álláspontját közvetíti’ és az, hogy ‘hiteltelen’, messze nem teljes mértékben jár együtt a hírforrások esetében.

 

Elfogult sajtó?

A felmérés készítői arra is kíváncsiak voltak, hogy a megkérdezettek hogyan változtatnának – ha tehetnék – a magyar sajtó állapotán.

A magyarországi médiával az emberek 19%-a szerint az a legnagyobb probléma, hogy nem kiegyensúlyozott, Fidesz-túlsúly jellemzi. (Ez volt a leggyakrabban adott válasz a médiával kapcsolatos nyitott kérdésekről. )A második leggyakrabban említett probléma, hogy nem lehet hinni a tartalmaknak (12%). Ezt jóval ritkábban említett problémák követik, amelyeknek csak egy kis része kapcsolódik a közéleti tájékozódás kérdéséhez; ilyen a túl sok politika (1%) és a migránstéma túlhangsúlyozása (1%).

Sokak szerint aggasztó (60%), hogy egyre inkább a Fidesz kezében van a média, de szintén sokakat bosszant is (46%), hogy milyen sok helyen kritizálják a kormányt. A  felnőtt népesség több mint fele szerint ráadásul a magyar sajtó elfogult, és nem lehet jól tájékozódni, a kormánypárti szavazók szűk többsége (53%) másként látja.

Ők úgy értékelik, hogy jól lehet tájékozódni; a nem kormánypárti szavazók körében viszont a kimagasló többség elégedetlen a helyzettel.

További részletekért a kutatási anyag teljes kivonata letölthető a Mérték oldaláról.

Olvass tovább!