A szocialista Legény Zsolt kérdezte Lázár Jánost a Tiborcz-ügyről, a miniszter pedig válaszolt.

Ebből a válaszból többek közt kiderül, hogy Lázár szerint bőven benne van a pakliban, hogy egy-egy építési beruházás menet közben jelentősen megdrágul, mert időközben az építőipar árai is emelkednek – ami mondjuk nem magyarázat egy sor dologra, ami Tiborcz István ügyletei körül történt az elmúlt néhány évben, de fogadjuk el, hogy Lázár szerint ez például indoklásnak tekinthető.

Ami ennél egy fokkal érdekesebb, az az, ahogy Lázár felháborodik azon, hogy az OLAF, az Európai Unió csalás elleni hivatala előbb tájékoztatta a Wall Street Journalt arról, hogy súlyos visszaéléseket sejtenek Tiborcz István egykori érdekeltsége, az Elios Innovatív Energetikai Zrt. körül, mint a magyar kormányt. Lázár válaszában azt írja:

„Mindazonáltal rögzíteni kívánom, hogy egészen példátlan az, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a véleményét előbb lehetett olvasni egy amerikai gazdasági lapban, minthogy az érintett tagállamot érdemben és hivatalosan tájékoztatták volna.”

Kezdjük azzal, hogy ez így, ebben a formában nem fedi a valóságot, ugyanis úgy hírlik, az OLAF-ot vezető Nicholas John Ilett még karácsony előtt küldött erről egy dokumentumot a Miniszterelnökségre, csak Lázár János kancelláriaminiszter az ebben foglaltakról nem számolt be. De még csak nem is ez a lényeg.

Még ennél is érdekesebb ugyanis, hogy Lázár most hogyan méltatlankodik amiatt, hogy az OLAF a nyilvánosságot is tájékoztatta Tiborcz cégének gyanús ügyeiről.

„Meggyőződésem, hogy ez az eljárásrend méltatlan. A Kormány minden együttműködési képessége és jóhiszeműsége ellenére nem tud nem arra gondolni, hogy az ügy hátterében politikai nyomásgyakorlás áll, amely befolyásolni kívánja a magyar választási kampányt. Erről levélben tájékoztattuk az OLAF-ot és az Európai Bizottságot, magyarázatot kérve erre a példátlan és diszkriminatív, az eddigi joggyakorlatnak ellentmondó eljárásra.”

És akkor itt ragadjunk is le egy pillanatra.

Valójában ez egy politikai ügy.

Az, ha a miniszterelnök veje kezd el elnyerni pályázatokat finoman szólva is gyanús körülmények között. Az, ha mindeközben kiderül, hogy silány lett ezeknek a munkánknak a végeredménye. Politikai ügy, ha a miniszterelnök veje pont akkor ugrik ki a cégeiből, amikor elkezdik feltárni a kínos ügyeket. És igenis politikai ügy, ha a felelősségre vonás alól megpróbálják kormányzati eszközökkel kibújtatni.

Márpedig ez történik éppen. Tiborcz István elnyert egy sor közbeszerzést, olyanokat, amikhez hasonlót sem csinált korábban (hja kérem, saját lábon, önerőből pont most kezdett el ilyesmivel foglalkozni, ugye?), majd amikor utólag kiderült, hogy gyatra minőségű munkát végeztek, és több szálon is vizsgálat indult a cég ügyeinek feltárására, kiugrott a cégből, most pedig, hamikor már arról van szó, hogy az EU a csalásgyanús üzletek miatt 13 milliárd forintnyi támogatás visszafizetésére is kötelezheti a céget, a kormány zsebében lévő média próbálja tisztára mosni Tiborcz nevét, miközben másokra (mondjuk a mostanában mondjuk úgy, nem túl kormánybarát Simicska Lajosra) igyekeznek tolni a felelősséget.

Hogy ez befolyásolhatja a választásokat? Ejnye. De mivel is pontosan?

Hogy véletlenül lehull a lepel, és kiderül, hogy a miniszterelnök veje nem tisztességesen üzletelt, és hogy kormányközeli kapcsolatainak köszönhetően eddig megpróbálták tisztán tartani a nevét, és csökkenteni a felelősségét ezekben az ügyekben? Nem áll jogunkban tudni, hogy a magyar államot vezető politikusok saját baráti és családi körükben osztogatnak kegyeket?

Nem mintha az elmúlt évek szabadrablását elnézve lennének még illúzióink. De azért az mégis csak a pofátlanság csúcsa, hogy ezek után még a kancelláriaminiszter húzza fel az orrát, és az OLAF-ot hibáztatja azért, mert Tiborcz ügyei napvilágra kerültek.

És ha már itt tartunk: a magyar kormány jól láthatóan nem igyekszik túlkommunikálni ezt az ügyet – és ez vajon nem a választások befolyásolása? Az elhallgatás is lehet ám megtévesztő…

Valójában a helyzet az, hogy tényleg kellemetlen ám ez az ügy mindazoknak, akik részt vesznek benne. Lázár Jánosnak is, akinek úgy kell egyre több, Tiborcz dolgait firtató kérdésre válaszolnia, hogy lassan belezavarodik a mondandójába. De azért sajnálni sem őt, sem Tiborcz Istvánt, sem ezt a bagázst nem kell.

Egy lényeges kérdés felett ugyanis rendre elsiklik a kancelláriaminiszter is: ha Tiborcz István mondjuk tisztességesen üzletel, akkor ez az egész hacacáré most nem a választási kampány időszakában lebegne a fejük felett. Akkor nem hozna ki kellemetlen eredményeket az OLAF, nem kéne attól tartani, hogy pénzt kell visszafizetni az EU-nak, akkor nem morgolódnának azok a lakosok, akiknek nem világító LED-lámpákkal szórta tele az utcáit az Elios. Sokkal könnyebb lenne akkor minden.

Egy kis tisztességgel sok mindent meg lehetett volna oldani. Utólag viszont talán a következmények felvállalása lenne az egyetlen tisztességes megoldás.