Hogy ne készítsünk interjút nőkkel

“Annyi szép munka van, énekelhetne bárban, dolgozhatna szövőgyárban, működtethetne körhintát, de ön inkább megmártózik a futball világában.”

A Mészáros Lőrinc tulajdoni körébe tartozó Nemzeti Sport publicistáját, Sinkovics Gábort még nem érte el a #metoo utáni korszellem, legutóbbi írásában remekül bemutatta, hogy ne interjúvoljunk meg egy nőt. Főleg ne Berkesi Juditot, az MTVA sportriporterét, aki eleve olyan terepen dolgozik, ahol alig vannak női kollégái.

Az interjú 15 kérdésre van felfűzve, amiből hét nem is kérdés, hanem kijelentés, és mindegyiktől elönt a szekunder szégyen.

Sinkovics egyetlen szakmai kérdést sem tett fel Berkesi Juditnak. A riporternő ennek ellenére higgadt maradt, és többször is megpróbálta elmagyarázni, hogy nőként is lehet az ember focista vagy éppen sportújságíró:

“Sohasem játszottam a szakértőt, de mindig igyekeztem szakmailag is felkészülni a munkára. Ennek a pályafutásnak az a kulcsa, hogy elfogadtassuk magunkat akár nőről, akár férfiról van szó.”

A kérdések témájukat tekintve a következők:

  • A nők/nőiesség és a foci nem férnek meg egymás mellett.
  • Berkesi magabiztosnak tűnik, de biztos pánikol néha.
  • A riporternő feltűnően jó viszonyt ápol Bernd Storckkal.
  • Komolyan veszik-e az edzők, vagy inkább nyomulnak rá?
  • Két kérdés Berkesi magánéletéről, és hogy féltékeny-e a párja.
  • A svájci sportújságírók szerint Berkesi volt a legjobb dolog a magyar válogatottban.
  • A szerkesztőségben arról témáztak, hogy Claude Makelele “szigorúan szakmai alapon érdeklődött” Berkesi telefonszáma után.

Az interjú talán legnagyobb problémája, hogy Sinkovicsnak egyáltalán nem tűnt fel, mennyire kellemetlen ez a helyzet, pedig Berkesi újra és újra felhívta a figyelmet rá, hogy szakember, és szeretné, ha így is tekintetnének rá.

“– Minden férfi partnerként kezeli?
– Háááát…!”

A volt focistát többször is olyan helyzetbe hozták a kérdések, hogy szinte mentegetőznie kellett, amiért nőként szakújságírással foglalkozik: “Mindig próbáltam elérni, hogy a sportriportert lássák bennem, ne a nőt. Ezért is tűnhetek olyan határozottnak, már-már szinte ridegnek interjú közben.”

Sinkovics valószínűleg azért sem gondolhatta, hogy az írása szexista sztereotípiákra erősít rá, mert már az elején kiemelte: “a csinos hölgy nem lett szakbarbár, a sport mellett fontos számára az irodalom, a zene, a színház, a film.” Ez a (leginkább egy szépségkirálynő-választásra emlékeztető) nézőpont viszont eltörpül amellett, hogy Sinkovics többször kifejezi vonzalmát, és a saját, nőkkel való kapcsolatával kezdi az interjút:

“Emlékeim szerint a hölgyekkel folytatott beszélgetésekben inkább a tésztaszűrő került szóba, de látom a tendenciát a női futball fejlődésével kapcsolatban. Jóllehet szenvedélyes kapcsolat fűz a futballhoz és a nőkhöz is. De külön…”

Hogy miben kezelik máshogy a férfi riportereket, azt ez a Gulyás Lászlóval készült anyag is megmutatja, ahol a Nemzeti Sport rögtön úgy indít: Gulyás rendszeres szurkoló, “a kötődés tehát megvan”, nem kell bizonygatni, hogy valóban szereti és érti a sportot. A szombaton közölt Berkesi-interjú olyan káros sztereotípiákra erősít rá, mint hogy a nők a kinézetük miatt érnek el sikereket, a nők és a sport két külön világ, vagy hogy a nőket, főleg a fiatal nőket egyszerűen nehezebb komolyan venni, és ezt a tudtukra is kell adni. Sinkovics Gábor írását teljes terjedelemben itt olvashatják.

Kapcsolódó cikkek