Múlt hét szombaton fontos dolog történt Budapesten: végre színre lépett ugyanis a tettre kész militáns utcai antifasiszta mozgalom és az eddig tetszhalott hazai radikális baloldal.
Ahogy normálissá válik a náci masírozás a budai hegyekben, úgy válnak normálissá az 1944-45-ös eseményeket illetően a szélsőjobboldali narratívák is a közbeszédben.
Szomorú, bár nem meglepő, hogy a mainstream médiában – beleértve az ellenzéki sajtót – Auschwitz felszabadításának 75. évfordulóján is arról „illett” megemlékezni, hogy egy totalitárius diktatúrát képviselő hadsereg szabadította fel a haláltábort a még életben maradt foglyokkal.
A 75 éve felszabadított táborkomplexum el nem múló botránya, a helyrehozhatatlan történelmi tények a ma élők számára a morális autonómia és a racionális ítélőképesség kifejlesztésének akut szükségességét demonstrálják.
A bécsi születésű, kényszerű emigrációja után brit állampolgár szociálpszichológusról érdemes megemlékeznie annak a közösségnek, amely az igazságosság és az egyenlőség szemszögéből próbál gondolkodni a világról.
Az 1989 – A Global History of Eastern Europe egyik szerzőjével, James Markkal beszélgettünk.
A NATO létrejöttének célja nem valamiféle tengerentúli hegemónia megerősítése volt, hanem az USA Európához láncolása.
A Mérce szerzői ajánlják idei legfontosabb olvasmányaikat.
A spontánul lázadó népi erőnek ez a spektákuluma olyan felejthetetlenül rémítő a fönnálló polgári társadalom (a tőkés establishment) számára, hogy a romániai forradalmat azóta is rágalmazni kell (vagy a sose létezett romániai „kommunizmus” elleni öntudatos föllépéssé stilizálni).
A ceaușescu-i éveket románok és magyarok egyformán megszenvedték, és ez a közös szenvedés kellő alapot adott az 1989 decemberi szolidáris éhséglázadáshoz, majd rögtön utána a kollektív eufóriához.
