Három olasz képviselő feljutott egy menekülteket szállító hajóra Szicília partjainál
A közeli Szirakúza polgármestere, több civil szervezet, az UNICEF és a Katolikus Egyház is kérte a befogadásukat.
A közeli Szirakúza polgármestere, több civil szervezet, az UNICEF és a Katolikus Egyház is kérte a befogadásukat.
A hetvenes évek Olaszországában a különböző csoportokat nem az erőszak felvállalása vagy „elítélése” különböztette meg egymástól, ez még igen távol van mai korunktól, ahol a társadalom féken tartásának egyik legfontosabb elemévé vált a moralizáló, absztrakt erőszakellenesség.
„A Földközi-tengeri tragédia nem folytatódhat tovább. Nem hunyhatunk szemet az Európa határainál életüket vesztők sokasága felett.”
Októberben tartóztatták le Brazíliában az egykor a „proletár erőszakban” hívő volt milicistát, most kiadják az olaszoknak, „kommunista terroristaként” szerepel a hírekben, de vannak, akik még mindig hisznek ártatlanságában.
1977 nem más, mint az emléke annak, ami az osztályharc következő epizódja lehet.
Maga a tény, hogy az események az egyetemeken törtek ki, végeredményében majdhogynem a véletlen műve. Senki nem akart itt már az egyetemektől semmit – hacsak nem lerombolni azokat.
Az Autonomia feminista mozgalma gyökeresen különbözött a demokratikus feminizmustól: a „boszorkák” valódi forradalma volt a forradalomban.
Nem a diákok mentek a gyárakba, hogy osztályharcot tanuljanak a munkásoktól, hanem a munkások léptek ki a városokba, hogy részt vegyenek, immár a termelésen kívül az ellenállás milliónyi formájában.
Az Európai Bizottság azután javasolta az eljárás kezdeményezését, hogy az olasz kormány visszautasította az alapjövedelmet és egykulcsos adót is tartalmazó költségvetési tervezetének felülvizsgálását.
Az SOS Méditerranée és az Orvosok Határok Nélkül (MSF) által működtetett hajót most Olaszország szeretné elkoboztatni arra hivatkozva, hogy a hajó állítólag nem tartotta be a hulladékeltávolításra vonatkozó szabályokat.