A történelmileg Franciaországhoz kötődő kis, közel-keleti államot teljes káoszba taszította a súlyos bejrúti robbanás, Párizs támogatásért lobbizik az EU-nál, a libanoniak azonban attól félnek, korrupt kormányuk ezt is csupán zsebre tenné.
Macron pártja mindenhol veszített, a zöld-baloldali összefogás győzött Párizsban, Lyonban és Marseille-ben is. A szélsőjobb bevette Perpignan városát.
Se a járvány, se a két hónapos vesztegzár, se a szakemberek előrejelzései a járvány kiújulásának esélyeiről nem tompították a korábbi társadalmi elégedetlenséget, ellenkezőleg: a kormány járványkezelése csak felerősítette azt.
Az elnök néhány hete még arról beszélt, hogy az egészségügy közjó. Mára észhez tért, és újra a piacra bízná a franciák egészségét.
A kapitalizmust újra kell formálni – olvashattuk a radikalizmussal semmi szín alatt nem vádolható Financial Times-ban, még jóval a jelenlegi járvány kitörése előtt. A kapitalizmus az ebek harmincadjára jutott, éltető eszméje pedig összeroppant.
A nyugdíjügyi megbízott nem bírta a nyomást, és lemondott, miközben egyre többen sejtik meg, hogy Macron nyugdíjreformja mögött a francia nyugdíjpiac megnyitásának szándéka húzódhat meg.
A csütörtökön kezdődött közlekedési sztrájk már 4 napja tart, kedden újabb tüntetésekre hív a szakszervezeti összefogás a nyugdíjrendszer reformja ellen.
Az idők során a NATO az USA globális primátusát építő, és egyben szép ideológiai köntösbe öltöztető intézmény volt.
A sárgamellényesek jelenléte, súlya, az általános felkelés továbbélő lehetősége a háttérben minden kormánypolitikai aktusra hatással van.
A magasabb presztízsű szakmák sztrájkja új jelenség: a nyugdíjreform Macronnak sem lesz könnyű falat.