Miért van az, hogy a hashtag-mozgalmak elindulhattak egy-egy tweetből és megtöltötték az utcát (vagy adott esetben megdöntötték a rezsimet), addig nálunk rendszeresen előfordult, hogy egy utcát megtöltő tömeg felé a végső kérése az volt valakinek, hogy kövess minket Facebookon?
Olyan világban biztos nem szeretnék élni, ahol jó kedvvel tapsikolunk az egyik jogsértésnek csak azért, mert egy másik jogsértést is kifogásolunk.
Az államok feletti szereplők valódi veszélyt jelenthetnek a legalapvetőbb jogainkra, de az korántsem magától értetődő, hogy az állam tényleg a polgárai és nem a szupranacionális aktorok mellett áll.
A Twitter vezérigazgatója szerint nem túl hiteles azt állítani, hogy küzdünk az ellen, hogy a platformjainkat a polgárok félrevezetésére és félretájékoztatására használják, de közben ha valaki fizet nekünk, hogy embereket a politikai üzenetei megtekintésére kényszerítsünk, akkor az illető mondhat bármit.
Egy júliusi igazgatótanácsi ülésen azt mondta, a Facebook „perelni fogja az államot” ha Warren elnökként elfogadtatja a törvénytervezetet.
Az egész műsor úgy van összerakva, és úgy van tálalva is, mintha nem egy politikus Facebook-oldalán lenne, hanem egy TV2-s produkciót nézne az ember.
„Nem tolerálják az erőszakos propagandát” – írták a blogjukban.
Egészen érdekes oldaláról, a migráció felől fogta meg a miniszter a nagy techcégek jelentette problémákat, de azért adóztatna is.
Nem töltődnek be a képek, akadozik a hírfolyam.
Larry Sander szerint eljött ideje, hogy a felhasználók fellázadjanak a techóriások ellen.