Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Twitter teljesen más stratégiát választott a politikai hirdetések kezelésére, mint a Facebook

Két napja jelentette be a Twitter vezérigazgatója, Jack Dorsey, hogy november 22-től a közösségi háló betiltja a választási, és politikai témákhoz kapcsolódó hirdetéseket a felületein.

„A politikai üzenetek elérését ki kell érdemelni, nem pedig megvásárolni”

– írta Dorsey abban a hosszú tweet-folyamban, amelyben a döntés indokait magyarázta el.

A Twitter vezetője szerint a digitális hirdetési technológiák olyan magas fejlettségi szintet értek el – a mesterséges intelligenciák, mikrocélzások és ún. deepfake (valósnak tűnő, de hamisított) felvételek révén -, hogy teljesen újszerű kihívások elé állítják az állampolgári nyilvánosságot és közbeszédet.

Ez nem a szólásszabadságról szól – mondta el Dorsey, és hozzátette:

„Ez arról szól, hogy fizetnek az elérésért. Márpedig a politikai beszéd elérésének növeléséért történő fizetésnek jelentős szövevényei vannak, amelyek kezelésére a napjaink demokratikus infrastruktúrája még nem biztos, hogy készen áll.”

A szólásszabadság emlegetésével Dorsey gyakorlatilag nyíltan beintett Mark Zuckerbergnek, a Facebook alapítójának, aki az utóbbi hetekben több alkalommal is támadások kereszttüzébe került a politikai hirdetésekkel kapcsolatos álláspontja miatt.

A Facebook szeptemberben erősítette meg, hogy a politikusok által közzétett fizetett hirdetéseket kivonja a független tényellenőrző mechanizmusai alól, vagyis érdemben elismerte: annak ellenére, hogy küzd az álhírek és hamis információk terjesztése ellen, a politikusok pénzért bármilyen hazugságot eljuttathatnak a közösségi háló felhasználóihoz.

Zuckerberg pár hete egy fél órás beszédben próbálta megvédeni a mundér becsületét, az általa alapított platformot a „szólásszabadság bástyájának” nevezte, és ezzel indokolta, miért is nem ellenőrzik a politikusok hirdetéseinek tényszerűségét. A Facebook-alapítónak az amerikai kongresszus pénzügyi tranzakciókkal foglalkozó szakbizottsága előtt is magyarázkodnia kellett a félrevezető hirdetések engedélyezésével kapcsolatban.

Bár a politikai reklámon elenyészően kis részét teszik ki a nagy közösségi médiaplatformok bevételének – Zuckerberg szerint jövőre a Facebook bevételeinek kevesebb mint 0,5 százaléka jöhet ebből a forrásból -, a téma mégis nagy hullámokat ver, nem kis részben a 2020-as amerikai elnökválasztások közelsége miatt.

A Facebook és a Twitter friss bejelentéseinek kontextusát például az adja, hogy Donald Trump kampánya olyan hirdetéseket futtat, amelyek szerint egyik esélyes demokratapárti kihívója, Joe Biden milliókkal fizette le az ukrán főügyészt, hogy megszüntesse a fia, Hunter Biden elleni nyomozást – csakhogy ennek az állításnak nincs semmilyen ténybeli megalapozottsága. (Az egész Ukrajna-Biden botrány miatt indult alkotmányos vádeljárás Trump ellen a Képviselőházban)

A 2016-os elnökválasztási kampányban is óriási szerep jutott a közösségi médiában terjedő álhíreknek, így nem meglepő, ha az állampolgárok, NGO-k és politikai döntéshozók is aggodalommal tekintenek a techóriások gyakorlataira.

Miközben Zuckerberg erős érvekkel nem alátámasztott hozzáállását sokan kifogásolták, a Twitter döntése sem maradt kritika nélkül. Daniel Kreiss, az Észak-Karolinai Egyetem médiaprofesszora szerint például a platformoknak a felhasználók személyes adatainak politikai kampányokban való felhasználását kellene korlátozniuk, ahelyett hogy teljesen betiltják a politikai hirdetéseket. Utóbbi ugyanis, Kreiss szerint, a hivatalban lévő politikusokat és média által felkent eliteket részesíti előnyben a kisebb erőforrásokkal rendelkező kihívóikkal szemben.

Két héttel ezelőtti beszédében Zuckerberg maga is hasonló érveket fogalmazott meg:

„a politikai reklámok fontosak, különösen a helyi jelöltek, a kihívók és jelölő szervezetek számára, akik máshogy nem kapnának akkora médiafigyelmet, nem hallathatnák hangjukat. A politikai reklámok kitiltása azoknak kedvezne, akiket a média így is előnyben részesít.”

Erre a problémára egyébként a Twitter-vezérigazgató is reflektált, aki szerint az elmúlt években rengeteg alulról építkező mozgalom volt képes hatalmas embertömegek elérésére, anélkül hogy egyetlen fillért is elköltöttek volna politikai hirdetésekre. Dorsey bízik abban, hogy ez növekedni fog.

Egyúttal ki is gúnyolta a Facebookot, mondván: nem túl hiteles azt állítani, hogy küzdünk az ellen, hogy a platformjainkat a polgárok félrevezetésére és félretájékoztatására használják, de közben ha valaki fizet nekünk, hogy embereket a politikai üzenetei megtekintésére kényszerítsünk, akkor az illető mondhat bármit.

A döntéshozók, a Twitter és a Facebook közötti pengeváltásokból eddig csendben kimaradt a terület másik gigaszereplője, a Google, amely szintén rengeteg politikai hirdetésnek ad teret – például a már említett Bident lejárató klipek a cég tulajdonába tartozó Youtube-on is láthatók. Az, hogy eddig a radar alatt tudott maradni, főként a Google erősebb lobbierejének köszönhető, de egyre szaporodnak azok a hangok, amelyek keresőmotort is színvallásra késztetnék.

A kérdés, hogy igazságosnak tartjuk-e ha valaki pénzért hazugságokat terjeszthet, viszonylag könnyebben megválaszolható, és az is méltányolható szempont, ha valaki úgy gondolja, az üzenet erejének és nem a rendelkezésre álló anyagi erőforrásoknak kellene meghatározniuk a digitális térben történő politikai versengést.

Mindazonáltal az automatikus tiltás valóban nem biztos, hogy a legjobb megoldás, még ha a mostani Twitter-bejelentés kétségtelenül hasznos a vita továbbgördítésében.

A 2016-os amerikai elnökválasztás, illetve brexit-népszavazás után kirobbant Cambridge Analytica botrány kiválóan megmutatta, milyen káros hatásai lehetnek a platformok átláthatatlan adatkezelési és reklámokat illető gyakorlatainak. Az tehát kétségtelen, hogy óriási szükség van ennek a szektornak a politikai döntéshozók általi szabályozására.

És ezen szabályozások kidolgozásában óriási szerephez kellene juttatni a techcégek, civilek és politikusok mellett a közösségi médiavállalatok dolgozóinak. Ők ugyanis nem csupán belülről látják a platformok működési gyakorlatait – olyan aspektusokat is, amelyek kívülről teljesen átláthatatlanok -, de a cégvezetésekre is nyomást tudnak gyakorolni.

Korábban már több ilyen példáról is beszámoltunk, de a mostani ügyben is megszólaltak a Facebook dolgozói. A napokban több száz Facebook-alkalmazott írt alá egy levelet, amelyben kijelentik:

„A félrevezető tájékoztatás mindannyiunkat érint. A politikai hivatalban lévő, vagy közhivatalokért ringbe szálló emberek tényellenőrzésére vonatkozó gyakorlataink fenyegetést jelentenek mindarra, amit a FB képvisel. Erősen tiltakozunk e gyakorlat ellen.”

Olvass tovább!