Mi rejlik Magyar Péter eddig meghirdetett, ideológiamentes nemzeti programja mögött?
A legújabb antiorbánista messiás nem hozott nagy nóvumot a magyarországi politikai térbe, de legalább nem árul zsákbamacskát.
A legújabb antiorbánista messiás nem hozott nagy nóvumot a magyarországi politikai térbe, de legalább nem árul zsákbamacskát.
A jövő eltűnése a társadalmi képzelőerő egészének hanyatlását jelentette, annak az adottságnak az elvesztését, hogy el tudjunk képzelni egy olyan világot, amely a jelenlegitől radikálisan különbözik.
Ezzel az írással indítjuk útjára sorozatunkat, amelyben Tamás Gáspár Miklós szövegeire szeretnénk ablakokat nyitni.
„Ha nem biztonságos az abortusz, ti sem vagytok biztonságban” – írták a falra búcsúzóul.
A miniszterelnök egy absztrakt ideológiai konfliktus mítoszával akarja kielégíteni közönségét, ahelyett, hogy a valóságról beszélne, a mi valós, tényleges problémáinkról, a járványról, a gazdasági válságról és a többi valós kérdésről.
Tusnádfürdő óta megkopott a miniszterelnök beszédének népi éle, immár „közép-európai” elitről és nem lázadásról értekezik programadó írásában.
A francia forradalmárok 1789-ben úgy vélték, nincs köztük feszültség, de még ha van is, akkor sem annyira számottevő, hogy a két fogalom ne férjen bele ugyanabba a híres, háromszavas mottóba. Ebben persze sokan kételkedtek, és sokan kételkednek ma is.
Mi az, amit még egy konzervatív publicistának is illene sejtenie Marxról ahhoz, hogy ne tévessze meg olvasóit? Legalábbis amennyiben marxistának címkéz másokat.
A magyar konzervatívoknak még hosszú és rögös utat kell megtenniük önvizsgálatban, a helyzet elemzésében, hogy képesek legyenek a maguk módján szembenézni a rezsim támasztotta kihívásokkal.
E két irányzat ugyanis a jelenlegi társadalmi és politikai helyzetben egyazon célt igyekszik megvalósítani: a régi rend, a hierarchia, a kizsákmányolás, a kiszolgáltatottság átmentését az elkerülhetetlen globális válságok utáni világba.