Az, hogy ma Magyarországon egy várandós nő és családja utcára kerülhet, a kormány nem létező lakáspolitikájának és a rászorulókat diszkrimináló családtámogatási rendszerének a következménye.
Az önkormányzati bérlakások privatizációja helyett legalább háromszor-négyszer ennyi közösségi tulajdonú, megfizethető bérlakásra lenne szükség a jelenlegi lakhatási válság kezeléséhez.
A helyszíni beszámolók szerint a sajtótájékoztató végére már egy egész csapat rendőr csoportosult a felszólalók és a jelen lévő újságírók körül.
Megismétlődnek a kilencvenes évek, csak ezúttal rosszabb lesz.
Lenne is miből felszámolni az energiaszegénységet, csak a politikai szándék hiányzik.
A legszegényebbekre nem terjed ki a kikapcsolási moratórium, most nem csak a háztartás, de a tanulás és a munka is ezen múlik.
Hétfőtől a távoktatáshoz és az alapvető élethez is több áramra lesz szükség, amit nem mindenki engedhet meg magának.
A légszennyezés mértéke csak akkor csökkenhet számottevően, ha az állami támogatások széles körben biztosítják a korszerűbb, kevésbé szennyező fűtési módokra való áttérést, valamint a lakások felújítását, hőszigetelését.
A járvány idején az otthon felértékelődik, és még élesebben rajzolódik ki a szakadék, ami szegények és gazdagok közt a lakhatás terén húzódik: míg a jobb módúakat támogatja a kormány, a szegények ördögi köröket futnak, derül ki a Habitat lakhatási jelentéséből.
A szervezet hangsúlyozza, a befektetési célú lakástulajdonosok csak abban az esetben fognak visszalépni a klasszikus bérleti piacra, ha így is legalább annyi jövedelmük lesz, mint az Airbnb-zésből.
