A járvány és az annak nyomán kialakuló válság rámutattak a fennálló rend elégtelenségeire és darabokra zúzták a globális világrend legitimációját – a kérdés most az, miként képzeljük el azt a világot, amelynek létrehozására a jelenkor kihívásai alkalmat teremtenek.
A boltban járva hallottam egy vásárlót arról beszélni, hogy ha ezt túlélik, máshogy akarnak élni: úgy fogalmazott, hogy „eldolgozta” az életét, kevés ideje volt a barátaira, a szüleire, és többé nem akar így élni.
A koronavírus rávilágít társadalmi-gazdasági rendszereink számos válságtünetére, belső feszültségére. A pandémiát lehetőségként is felfoghatjuk, hogy változtatni próbáljunk, mielőtt ennél is súlyosabb bajba kerülünk.
Gagyi Ágnes mozgalomkutatóval és Kiss Viktor ideológiakutatóval beszélgettük, akik mindketten belülről tapasztalták meg, milyen volt kelet-európaiként bekapcsolódni az alterglob mozgalmakba.
Esély nyílt arra, hogy a világrend megváltozzon.
A világelit 1999-ben Seattle-ben túl magabiztosnak bizonyult: a hatalmas és kockázatvállaló tüntetések hatására december 3-án bármiféle hivatalos dokumentum aláírása nélkül zárult a Világkereskedelmi Szervezet csúcstalálkozója.
A látszólagos „rutineljárásnak” tűnő egyezmény számos, súlyos buktatót takarhat az Európai Unió számára.
Az egyenlőségelvű osztálypolitika, valamint az egyenlőtlenségeket féken tartó jóléti újraelosztás képviseletének feladásával az egykori baloldal éppen baloldaliságát adta fel.
Tényleg egy új, populista korszakba léptünk? Ha igen, mi magyarázza a populista pártok és politikusok újabb hullámának megjelenését? Talán a neoliberális korszakra adott válasszal, ellenhatással van dolgunk?
Az a kritika, amely a radikális bevándorlásellenes populizmust az európai emberjogi eszmékre alapozva bírálja, sok szempontból félrevezető, ha nem kapcsolódik össze a tőke következetes bírálatával.
