Könnygázzal oszlatták fel a nőnapi sztrájkmenetet Törökországban
A főleg nőkből álló tömeg az ország #MeToo pillanata miatt dühödött fel.
A főleg nőkből álló tömeg az ország #MeToo pillanata miatt dühödött fel.
Shamima Begum története engem a náci koncentrációs táborok mellett mulatozó SS-ekre és családjaikra, illetve az Eichmann-per kapcsán született, halhatatlan Hannah Arendt-szavakra emlékeztet: a gonosz banalitására.
Ahhoz, hogy a nők kollektíven képesek legyenek az őket ért rendszerszintű elnyomás ellen fellépni, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ráébredjenek, az egyéni negatív tapasztalataikkal nincsenek egyedül.
Az ellenzéki pártok azonban ezt úgy tűnik nem értik, ezért a nők társadalmi hátrányai mellett és helyett inkább párttársaik érdemeit emlegetik nőnapi köszöntőjükben.
A tiltakozások célja, hogy a konkrét követelések mellett rámutassanak a nőket hátrányosan érintő rendszerszintű jelenségekre, azok strukturális okaira és politikai természetükre.
„A busz védi a nők jogait, de felhívja a figyelmet a radikális feministák szupremáciájára, amely megtöri az egyenlőséget” – állítják a szervezők.
Biedroń a kormányzó PiS és az ellenzék pártpolitikai csatározásában megosztott lengyel társadalom „újraegyesítésének” igényével lép fel.
A demográfiai válság megoldását a magyar nőktől várják, ezért is ígérte a miniszterelnök a választás után, hogy átfogó megállapodást akar kötni a magyar nőkkel. A kormányzat kritikusai „a választás szabadságának” követelésével érvelnek. Lássuk e megközelítés korlátait és alternatíváit!
Egy borotvamárka profitorientált harcáról a nem létező mérgező maszkulinitás ellen.
Több városban is tízezrek vonultak utcára, hogy felhívják a figyelmet a nemek közötti egyenlőtlenségre.