A józsefvárosi antifasiszta felkelés emlékezete, megkérdőjelezése és tagadása
Az 1944-es felkeléssel kapcsolatban ellentmondásos vélemények maradtak fenn. Hogyan lehetséges ez?
Az 1944-es felkeléssel kapcsolatban ellentmondásos vélemények maradtak fenn. Hogyan lehetséges ez?
A Józsefvárosban nyíló, roma holokausztról szóló kiállításról az Uccu Alapítvány programigazgatóját, Ignácz Juditot kérdeztük.
1922. október 31-én Benito Mussolini a feketeingesei élén menetelt Rómában. Megszerezte a hatalmat, megalakította az első fasiszta kormányt. De pontosan hogyan került hatalomra, és abban mekkora szerepe volt a római menetelésnek, illetve az olasz királynak?
Ha a korszak emlékezete a kis közösségek, a családok sokszor összetett, részben személyes emlékezetére koncentrálna a magyar állam sorsának ecsetelése helyett, talán lehetőség nyílna egy árnyaltabb Trianon-emlékezet kialakítására is.
Amikor a mai hivatalos Magyarország a magyar társadalmat a gyarmatosító „Nyugattal” szembeszegülő erőként igyekszik ábrázolni, az európai faji gyarmatosítás legszörnyűbb, a holokausztot is magába foglaló örökségét veszi védelmébe.
Attól, hogy az erőszakot illegitim eszköznek tartjuk, s nyomban elítéljük, annak jelenvalósága még társadalmi tény.
A „tanúk korának” nevezett időszak ugyan véget ért, de hosszú időre átformálta a történelem időtapasztalatát.
Ha meg akarjuk egyszer haladni Trianont, akkor az egyetlen lehetőségünk az, hogy felülírjuk.
Az emlékmű tartalma irredenta. Irredenta, hiszen nem az emberekre, a nemzetre emlékezik, hanem az állam egykor volt területére.
A néző kényelmetlen helyzetbe hozását tiltó íratlan udvariassági szabályok Magyarországon megnehezítik, hogy valódi emlékezetpolitikai válaszok szülessenek a huszadik század legnagyobb európai népirtására.