A választások előtt egy évvel, uniós forrásból fejlesztheti az egészségügyet a magyar kormány
Brüsszelből jön a béremeléshez szükséges pénz.
Brüsszelből jön a béremeléshez szükséges pénz.
A kormányzati nyomásgyakorlás iskolapéldájáról árulkodik Zacher Gábor interjújának esete, ahol az újságírói etikát kihasználva cenzúrázták a szabad tájékoztatást.
Miközben a kormány azt harsogja, minden rendben, az átszűrődő információkból sokan tudjuk, hogy a kórházi dolgozóknak a valóságban embertelen körülmények közt, iszonyú tempót követve és hallgatásba burkolózva kell emberéleteket menteniük.
Az úgynevezett Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv arról ad számot, hogy mire fog költeni a kormány az 5900 milliárd forintos uniós covid-alapból. A terv egészségügyre vonatkozó része némi önkritikával élve elismeri, hogy a szakemberhiány „humánerőforrás krízishelyzetet” vetít előre a közeljövőben.
Horváth Györgyi 31 éven keresztül dolgozott szakápolóként és asszisztensként. Elmondja, mi a baj a magyarországi egészségüggyel, miért hagyta ott a munkahelyét, s hogy miért nem írta alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést.
Ennek több oka is lehet, a legrosszabb forgatókönyv szerint azonban az orvosok béremelési terhei és az eladósodás miatt csökkenthet a munkáltató a szakdolgozók juttatásain.
Drasztikus lépésre szánta el magát az olasz kormány. Az oltás megtagadása szankciókkal is járhat. Az egészségügyi dolgozók oltásra kötelezését több európai kormány is fontolgatja.
Nem járja, hogy a profit többet érjen, mint az emberélet.
A legfrissebb szülészeti eljárások is anya és baba együttes elkülönítését ajánlják.
Amíg végre be nem engedik a sajtó munkatársait a kórházak falai közé, amíg nem szólalhatnak meg az egészségügyi dolgozók, amíg nem tehetjük fel személyesen a kérdéseinket az Operatív Törzsnek, addig ennyi a valóságunk.