Roma szervezetek kihagyásával dolgozik a kormány a roma felzárkóztatási stratégián
Minek bevonni őket, úgyis csak beleszólnának.
Minek bevonni őket, úgyis csak beleszólnának.
Míg az államszocializmus roma értelmisége erőforrásként használta a roma holokauszt emlékezetét, addig az emlékező ember esetében csupán egy epizóddá vált, amit aztán az államszocialista rendszer elnyomása követett.
Ugyanazokat a többségi előítéleteken alapuló ideákat halljuk, látjuk, olvassuk vissza még mindig, évszázadok óta.
450 muzsikus kapott állami támogatást, viszont ugyanennyien maradtak támogatás nélkül.
A hazai cigányság az élet gyakorlatilag minden területén hátrányból indul, de különösen sürgős segítségre lenne szüksége a felzárkózáshoz az oktatás, az egészségügy és a lakhatás területén.
Az első és legfontosabb, hogy tanulnunk kell, hogy meg kell hallgatnunk, hogy mit is jelent az intézményes rasszizmus a mindennapokban az érintettek számára.
Bár a krízishelyzet tapasztalatait fel lehetne használni arra, hogy a nagyobb társadalmi szolidaritás megteremtéséért dolgozzunk, nem ez történik – mondták el fiatal roma aktivisták a „Rasszizmus: Az elhallgatott világjárvány” című beszélgetésen.
Valaki úgy gondolta, a Roma Holokauszt Nehru-parti emlékművén kell kifejeznie rasszista, egész népcsoportokat kollektíven megbélyegző nézeteit.
A kormányzat kapkodó válságkezeléséről, a szociális ellátórendszer látványos működésképtelenségéről, az egészségügy hetekre való leállásáról, illetve az oktatás szervezetlenségéről most még hangosabban és cinikusabban szükséges elterelni a figyelmet.
Azt, hogy a romák ember alatti lények, mindenütt olvashatjuk az interneten. De ember alatti lényekként bánni velük nem szabad.