Tegnap Haiti és Libanon, ma Gáza és Szudán, holnap Rojava és a Kongói Demokratikus Köztársaság, holnapután pedig a Globális Észak… Ne legyen kétségünk: a déli államokban zajló neokolonialista erőszak, jóllehet más formában, de majd minket is elér.
„Egy olyan világ kísértete, amely szabad lehetne”.
A híres santiagói kóbor kutya 2010-től számtalan chilei diáktüntetésen részt vett, és mindig csak a rohamrendőröket ugatta vagy támadta meg, a diákokat és a tüntetőket sohasem.
Hatszázezer ember vonult utcára; válaszul a rendőrség 750 embert letartóztatott, sokakat megsebesített, és egy tizenhat éves fiút megölt. Néhány nappal később azonban a kormány meghátrált, és teljesítette a mozgalom egyik fő követelését.
Három okot találtunk arra, hogyan lehet ilyen erős a szakszervezet.
A májusban indult tiltakozások mindenekelőtt az oktatás állami támogatásának növelését és az iskolák fejlesztését követelték, hogy a szegényebb chileiek közül többen tanulhassanak a felsőoktatásban.
Kissinger, aki a náci üldöztetés elől menekült az Egyesült Államokba, szeret úgy tekinteni magára, mint a birodalmi béke, a kegyetlen Pax Americana megvalósítójára.
A chilei baloldal újabb hatalmas vereséget szenvedett. Mi az oka?
Gabriel Boric baloldali elnök állami beavatkozást követel a lítiumbányászatban.
A brazilok elzavarták autoriter vezetőjüket. Kolumbiának, történetében először, baloldali kormánya lett. Chilében pedig szintén a progresszívek nyerték a választásokat.
