A brazilok elzavarták autoriter vezetőjüket. Kolumbiának, történetében először, baloldali kormánya lett. Chilében pedig szintén a progresszívek nyerték a választásokat.
Bár az elmúlt három évben úgy tűnt, Chile előtt megnyílt az út a Pinochet-rezsim neoliberális örökségével való leszámoláshoz, a referendum egyelőre szertefoszlatta ennek lehetőségét.
Az októberi brazil választások eredményétől függően esély nyílik rá, hogy a latin-amerikai régió hat legerősebb gazdaságának (Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru) mindegyike valamilyen baloldali irányzatot képviselő elnök, illetve politikai erő vezetése alá kerül.
A chilei választók a vasárnap tartott népszavazáson nagy többséggel elutasították az új alkotmány tervezetét.
A chilei népszavazás sikere fontos győzelem lenne az immár másfél évtizede recsegő-ropogó neoliberális hegemónia elleni globális küzdelemben is.
Marseille-ben elfoglaltak egy McDonalds-ot, a radbal Dániában és Norvégiában is fontos sikereket ért el, Csehországban felülkerekedett a sokszínű ellenzéki összefogás. Baloldali elnököt választott Chile, az ukrajnai bányászok nem hagyták magukat, emberséget mutattak a legnehezebb időkben is a lengyelországi emberek – ezek voltak 2021 reménykeltő pillanatai.
José Antonio Kast, aki szerint a „meleglobbi” és a migránsok jelentenek veszélyt, és nem a piaci fundamentalizmus miatti nyomor, csúnyán kikapott.
A ruhák mind eladatlanok, nem viselte őket soha senki.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés eltörölheti a Pinochet-diktatúra idején hozott, multinacionális nagyvállalatokat kiszolgáló víztörvényt.
Kevés fogalmat temetettek el gyakrabban, mint a neoliberalizmust. Ennek ellenére rendre feltámad. Aldo Madariaga díjnyertes könyve, a Neoliberal Resilience megmutatja, hogyan él túl a neoliberalizmus.
