Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A nők lakhatási problémái nagyon szorosan összefonódnak a bántalmazással és a nők elleni erőszakkal. A nehézségeiket fokozza a gazdasági kiszolgáltatottságuk is.
Jugoszlávia azért bukhatott el ilyen látványosan, mert túlontúl merész kísérlet volt. 30 éve kezdődött meg a délszláv háború.
A tájékoztatás alóli kibúvók nem az elmúlt időszak fejleménye, hanem gyakorlatilag létrejötte óta a NER sajátja, a járvány csupán extra kifogásként szolgál csak ehhez.
Tar Sándort elsősorban nem azért érdemes olvasnunk, hogy saját szolidaritásunkat, érzékenységünket és részvétünket ébren tartsuk, attól meghatódjunk, hanem azért, hogy fényt derítsünk magunk előtt még nem ismert gyengeségeinkre, azokra a vakfoltokra, ahol mi szorulunk segítségre, osztozásra.
Amíg végre be nem engedik a sajtó munkatársait a kórházak falai közé, amíg nem szólalhatnak meg az egészségügyi dolgozók, amíg nem tehetjük fel személyesen a kérdéseinket az Operatív Törzsnek, addig ennyi a valóságunk.
Az egyenlőtlen társadalmak szinte minden szempontból betegebb társadalmak. De miért? Hogyan mérgez az egyenlőtlenség? Erre a kérdésre ad választ az Inner Level című könyv.
A ledöntött ferencvárosi szobor egy olyan Amerikát ábrázolt, ami igazán sose létezett. Ledöntésének mégis jelentősége van.
„Vakcinapolitika” mindenképpen lesz, legfeljebb a rezsim minden hülyesége és gonoszsága ellenállásmentesen fog érvényesülni.
Ahelyett, hogy bizalmi légkört építenének az oltással kapcsolatban, a politikai pártok megpróbálják saját önző céljaik elérésére használni a témát.
Bár George Orwell neve a digitális diktatúrával fonódott össze, a tech vállaltok korában kevéssé tud segítségünkre lenni. Viszont munkásságának – és az 1984-nek – van egy fontos üzenete a mai napra is.
