Magyar nemzeti girlboss
A feminizmus ideológiáját nem használhatja az egyén a saját jólétének biztosítására, ha közben másokon ezzel átgázol.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A feminizmus ideológiáját nem használhatja az egyén a saját jólétének biztosítására, ha közben másokon ezzel átgázol.
A magyar liberalizmus sosem volt homogén, sem egyszerű sémákba foglalható: Kis János liberalizmusa csak egyetlen, ámbár intellektuálisan kivételesen erőteljes árnyalatot képvisel ebben a sokszínű hagyományban.
A jobboldal egy általa mélyen elítélt eszközhöz, az identitáspolitizáláshoz nyúl vissza, miközben érdemi változást nem ígér a megkülönböztetett társadalmi csoportoknak.
Vannak még eszközök a klímaválság mérséklésére, és vannak, akik nem is félnek használni őket. A kérdés az, hogy megkapják-e a társadalom támogatását.
A kormány 2021-ben sem tett érdemben a nők jogaiért, sőt. Viszont a társadalom hozzáállása a bántalmazással, és különösen a gyerekkori szexuális visszaéléssel kapcsolatban végre változni látszik.
Addig jó nekünk, amíg Márki-Zay Péter nem lesz egy második Orbán Viktor.
Baloldali szempontból nem túl megnyerő a felhozatal, a tét mégis túl nagy ahhoz, hogy a valódi magyar baloldal passzív szemlélője legyen az eseményeknek.
A munkanélküli segély elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalmat valamennyire megóvjuk a piac szeszélyeitől.
A népszavazás lehetőség arra, hogy az ellenzék megcáfolja az elmúlt 2 hónap csapból is folyó narratíváját, és balról előzze a Fideszt.
Európában, és persze különösen Kelet-Európában elértük a teljes reménytelenség állapotát, amelyben a jómódúak valahogy elvannak, ám a szegények egyre szegényebbek, egyre kiszolgáltatottabbak, egyre alázatosabbak. Erre telepszik rá a népi babona, a beteges gyanakvás.