Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A vírus pontosan a fennálló gazdasági és társadalmi rendszereinken futott végig, ott pusztított, ahol ezeknek a rendszereknek a hibái rejlenek, és így szemünk elé tárta ezeket a hibákat.
Mindig van abban valami szomorú, amikor egy nép, mely mióta világ a világ, a barikádok emeléséhez értett a legjobban, leteszi a fegyvert, és inkább felejteni, mint emlékezni próbál.
Az otthoni munkavégzés költségeket helyez át a cégekről a dolgozókra, és utóbbiak szabadidejét is kisajátíthatja. Több azonnali intézkedéssel is lehetne orvosolni ezt a problémát.
Számos okunk van arra, hogy ne legyünk boldogok – gazdaságiak, politikaiak-hatalmiak vagy például ökológiaiak.
A koronavírus-járvány és a gazdasági válság következtében behorpadt magyar gazdaság nem fog egykönnyen lábra állni 2021 első felében. Évértékelő helyett gazdasági elemzés az új év elé.
A múltba révedés és nosztalgia helyett ki kell nevelnünk azt az új politikai szubjektumot, amely képes megoldásokat nyújtani, alternatívát építeni a kapitalista rendszerrel szemben. Könyvrecenzió Mark Fisher Kapitalista realizmusáról.
A milliárdos képviselte kulturális és politikai filantrópia ott volt képes leginkább hatékony lenni, ahol katalizátori és nem kezdeményezői szerepet játszhatott, ergo a már eleve a fokozatos nyitás útján haladó országokban.
Nem csak az a baj, hogy tönkreteszi az önkormányzatokat.
A meritokrácia, az autonóm gondolkozók és a fiatal roma értelmiségiek előtt ugyanolyan vastagak a Városháza falai, mint László Mária vagy Choli idejében.
Azt nagyon jól tudja, mit nem kéne tennie egy nőnek, hogy boldog legyen. Például azt hinnie, egyenlő fizetés jár neki ugyanazért a munkáért.
