Botrányos volt-e Orbán Viktor sajtótájékoztatója?
A homofóbia, nőgyűlölet, rasszizmus politikai támogatása akkor is ügy, ha nem Magyarországon történik. Akkor is ügy, ha a magyar társadalom törtrésze hallotta valaha a brazil elnök nevét.
A homofóbia, nőgyűlölet, rasszizmus politikai támogatása akkor is ügy, ha nem Magyarországon történik. Akkor is ügy, ha a magyar társadalom törtrésze hallotta valaha a brazil elnök nevét.
Nem fenyegethetik a gyerekeinket, a tanárainkat, a szülőket, azért, mert valakinek önálló véleménye van.
Amint az elnyomás láncai egyre súlyosabbá válnak, amint az erőszak globális rezsimje uralomra tör, ki merészel még hinni abban, hogy a kiegyezés, a megalkuvás nem járható út? Hogy a célunk csakis az egyetemes emancipáció lehet és semmi egyéb? Ki őrzi még a reményt úgy, ahogy azt Rosa Luxemburg tette?
Októberben tartóztatták le Brazíliában az egykor a „proletár erőszakban” hívő volt milicistát, most kiadják az olaszoknak, „kommunista terroristaként” szerepel a hírekben, de vannak, akik még mindig hisznek ártatlanságában.
Ahogy hazánk politikai berendezkedése egyre több rokon vonást mutat Oroszországgal, úgy egyre gyakoribbak lesznek az ott már megszokottá váló politikai akciók.
Mi a teendő a baloldalon akkor, amikor az utóbbi idők legerősebb üzeneteivel, legfontosabb témájával, legnagyobb kérdéseivel valóban lehetőséget kap arra, hogy végre megmutassa, milyennek kéne lennie a munkásöntudatnak, amikor itt van a pillanat, amikor építkezésbe lehet fogni, leszámolni a múlttal, elindulni a jövő felé?
A szélsőjobboldali – és a délibábos türk-hun-szittya-sumér-kurultájos-barantázó, fajbiológiai, oltásellenes, antiökologikus áltudománnyal és a bolond Kásler miniszterrel szövetségben történő – rombolás egyaránt pusztít régit és újat, jót és rosszat, úgyszólván mindent, ami a civilizációhoz tartozik.
Az elmúlt években az Orbán-rezsim nagyon sok energiát fektetett abba, hogy miközben egyenlőtlenné formálta a játékteret, a demokrácia látszatát fenntartsa. Az utóbbi egyre kevésbé megy.
A rabszolgatörvény-ellenes magyarországi mozgalom továbbra is törékeny, erre utal legalábbis, ha azt a lengyel és francia helyzettel vetjük össze. Ugyanakkor van remény a megszilárdulásra is.
Abban a nagyon fontos kérdésben, hogy egy tanuló csúnyán beszél, nyilvánosan állást kell foglalni, de a közoktatást valóban érintő témákban nem?