Küldjék el Rezsiszilárdot abba a virtuális valóságba, ahová való: ott aztán behatolhat a gonosz spekuláns főhadiszállására, kiszabadulhat a bilincsekből, az utolsó pillanatban elugorhat a lézersugár elől, és végül lebirkózhatja a démoni Goldfinger Györgyöt!
Épp ideje lenne felkelnie a magyar népnek és leszámolnia a korrupt politikusokkal, felkelnie és visszavenni azt, ami az övé: az államot és a vagyonát!
Hétfőn reggel tüntetnek a kéményseprők a Parlament előtt. A kutya se lesz ott. Pedig nem csupán azért tüntetnek, mert tönkreteszik a szakmájukat, mert elveszik a megélhetésüket, hanem értünk is.
De miért nem kérdezi meg a kormány a magyar nőket arról, hogy milyen érzés nőként a magyar mindennapokban élni és olyan áldozathibáztató reakciókkal szembesülni, mint amilyeneket a Sárosdi Lilla által felvállalt zaklatási botrány árnyékában kapnak?
Az elkövető bocsánatot kért, hogy „megsértett”, „nehéz helyzetbe hozott” embereket, valójában nem ismerte el az ellene felhozott vádakat.
Balog Zoltánra is igaz az orbáni mondás: nem azt érdemes nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál.
Emelkednek a bérek! Biztos mindenki örülni fog?
Az erdélyi magyarok közül is sokan Éjjel-nappal Budapestet nézve szórakoznak, és a magyar közszolgálati adó híradásaiból tájékozódnak a világ és Magyarország dolgait illetően. S így értelemszerűen inkább foglalkoztatja őket az, hogy mit mondott Orbán, mint hogy azt tudnák, ki most éppen a román miniszterelnök. Ebben annak a veszélye rejlik, hogy egy idő után talán kizárólag a magyar politika fogja foglalkoztatni őket és egyre kevesebben fogják azt gondolni, hogy a közösségeik hétköznapi problémái megoldásának Bukarest a záloga, s az illetékese is.
Minden elismerés, tisztelet mellett az utóbbi idők káosza és kudarcai után fel kell tennünk a kérdést: Gulyás Márton kezdeményezései a megoldások felé visznek, vagy újabb nem kívánt problémákat gerjesztenek?
Egy demokratikus pártnak szüksége van célközönségre, választói csoportokra, akiket képvisel, akiknek érdekeit és értékeit megjeleníti. Nem elég beragadni a saját közvetlen politikai és értelmiségi holdudvarba.
