Összességében azt gondolom, hogy a törvénytervezet jó, nem igazolja a korábbi félelmeket és rengeteg olyan kérdésre ad választ, amik korábban ad-hoc jelleggel dőltek és ha fent kifejtett aggodalmakra választ találnak a törvény elfogadásáig, akkor továbbra is az egyik legjobb gyülekezési törvénnyel rendelkező ország leszünk.
Ukrán neonácik gyilkoltak meg egy magyar romát, a magyar állam még csak részvétet sem nyilvánított.
Néhány éve koncertre mentem a barátaimmal. Azt mindannyian sejtettük, hogy az egyik barátnőm partnerével nincs minden rendben, de arra senki nem számított, hogy a szórakozóhely közepén fog hatalmas féltékenységi jelenetet rendezni.
Az ellenzéki kommentelők Orbán lógós gatyája kapcsán a Fidesz politikájáról próbáltak ítéletet mondani. Vagyis jobban mondva a saját igazságukat visszaigazolni.
A török választási kampány több fordulatot hozott, mint az elnök szerette volna. Egy biztos: a törökök nem adják könnyen a demokráciájukat.
A hajléktalan emberek lettek a szegénység rossz arca: büdös, mentális beteg, ordítozó emberek. Azt pedig nehéz nem észrevenni, hogy ennek a képnek a kialakítása hogyan függ össze a szegénység elleni harcra költött állami források csökkenésével.
Az esetleges szövetségeseket leginkább pontosan azokban az intézményekben tudná meglelni, amelyek mára jóformán kiüresedtek: a kormányt fékezni és ellensúlyozni hivatott, viszonylag független intézményekben.
Az enyém biztosan nem.
Tények teljes hiánya, az ok-okozat finom sejtetése váltak itt politikai csatározás eszközeivé.
Az elmúlt három évtized legszomorúbb hozománya éppen a tömegnyomor és annak legzordabb megjelenése, az utcai hajléktalanság lett. Az egymást váltó kormányok, köztük háromszor Orbán Viktor vezetésével csak növelték és növelik a bajt.
