Az egyébként is kevés erőforrással rendelkező önkormányzatok arra buzdítják saját alkalmazottaikat és a lakosságot, hogy maradjanak otthon. De ha mindenki otthon marad, ki fog segíteni a rászorulókon? Nem könnyű kérdések ezek.
Rengeteg bizonytalanság van a járvány kezelése körül, de ami biztos, hogy a tények elhallgatása vagy elferdítése emberéletekbe kerülhet.
A kapitalizmust újra kell formálni – olvashattuk a radikalizmussal semmi szín alatt nem vádolható Financial Times-ban, még jóval a jelenlegi járvány kitörése előtt. A kapitalizmus az ebek harmincadjára jutott, éltető eszméje pedig összeroppant.
Az érettségiket kevesebb kontakttal és méltányosabb körülmények között is meg lehetne tartani.
A Nemnövekedés, amit javaslunk, egy kicsit olyan, amit egyesek, akik megszabadultak a munkától, mostanában megélnek. Csak bezárkózás nélkül, több közösségi jólléttel, szolidaritással és az alapvető dolgokra koncentrálva.
Nem egy karakán kiállás a kormány részéről, de legalább koherens a gazdaságvédelmi akcióterv eddigi részleteivel.
A támogatásuk megfelezésével a pártok alig fogják tudni betölteni azt a feladatot, amire valók: formálni és képviselni a nép akaratát.
A médiabíráskodás sok esetben válságtünet: éppen azért kerül rá sor, mert az áldozatokat védeni hivatott társadalmi intézmények és rendszerek nem mindig működnek megfelelően.
Meglepő módon a diskurzus nem osztható leálláspártiakra és a gazdasági válság hatásai miatt aggódókra, sőt.
A válságkezelő csomag lényegi logikája, hogy a „családbarát” kormány a családoknak szinte semmit nem ad, a cégeknek viszont annál többet.
