Nem érdekelnek a szobrok!
Amikor a társadalmainkat egyben tartó elvek, elképzelések mindegyike hamisnak bizonyul, akkor sokkal mélyrehatóbb dolgokat kell tennünk, mint szobrokat dönteni vagy megvédeni.
Amikor a társadalmainkat egyben tartó elvek, elképzelések mindegyike hamisnak bizonyul, akkor sokkal mélyrehatóbb dolgokat kell tennünk, mint szobrokat dönteni vagy megvédeni.
Úgy tűnik, a családi pótlék megvonásával a Jobbik szépen-lassan rehabilitálná a „cigánybűnözés” elvileg már elhagyott dogmáját.
Magyar reakciók sokasága zengi, hogy a rendőri erőszak anomália, nem rendszerszintű. Hogy a szobrok ledöntése túlzás, hogy barbárság, hogy kultúraellenes. Egy új, diadalmas cenzúra hírnökét látják benne, a humanizmus alkonyát.
Ha politikáról gondolkozunk, akkor nem kerülhetjük ki a történelem és a hatalom kérdését – állítja Raymond Geuss Philosophy and Real Politics c. könyvében.
A jogszerűen menedéket kérők totális kizárásával Magyarország nem csak felrúgja mindenféle nemzetközi és belföldi kötelezettségeit, hanem újabbat rúg a nemzetközi szolidaritás elvébe.
Rettenetesen rászorul a kormányzati segítségre az ezermilliárdokat termelő magyarországi Audi gyár.
Ennél is nagyobb baj, hogy pontosan tudják, hogy kiket kell vele hülyíteniük.
Szilvay Gergely válaszára reagálva megint szó lesz nemzetről, vérségi és egyéb kötelékekről, kapitalizmusról, a „visszatérés” szükségtelenségéről és a progresszió lehetőségeiről.
A történelmet maga a szobor hallgatta el, amely egy rabszolgakereskedőről mint „Bristol egyik legerényesebb és legbölcsebb polgáráról” emlékezett meg.
A „konzultáció” a kormány megerősítésére vagy felháborodásra alkalmas, értékelésre vagy érdemi véleménnyilvánításra nem.