Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Járványügyi nemzeti konzultáció: ismét a jó és rossz között kell választani

A most induló nemzeti konzultáció az első olyan kormányzati kommunikációs aktus, ahol egy átlagos választópolgár egy kutatóintézet szociológusának érezheti magát. Mintha mindenkit be akartak volna vonni egy kaotikus folyamatba, ahol folyamatosan változik a kérdések sorrendje és azok konkrét tartalma. Bár Orbán Viktor tíz nappal korábban még utolsó simításokról beszélt a Kossuth Rádióban, majd a kommunikációért felelős államtitkárok csepegtettek a nyilvánosságban, a konzultáció a végső formájában csak részben tükrözi a megszellőztetett kérdéseket.

Nehéz úgy kérdezni, ha tudjuk, hogy milyen válaszokat akarunk hallani. A nemzeti konzultáció alapvetően két benyomást alakíthat ki egy politikailag aktív választópolgárban. Az „aktus” lehetőség arra, hogy megerősítsék az eddig is támogatott pártjuk járványügyi intézkedéseit, vagy felháborodjanak azon, hogy egy drágán megrendezett „konzultáció” lehetőséget se ad arra, hogy a kritikusan vagy differenciáltan értékeljék az elmúlt hónapok rendkívüli helyzetének politikai döntéseit. Orbán Viktor a kérdőívvel nem kérhet felhatalmazást. És nincs is szüksége rá, hiszen a ciklus közepén minden felmérés azt mutatja, hogy az egekben a népszerűsége.

Nézzük a kérdéseket.

  1. A járvány újabb hulláma esetén Ön az alább javasolt intézkedések közül melyiket támogatná?

Mutassanak egy autóst, aki ne szeretne ingyen parkolni! Adottá válik a lehetőség, hogy állampolgárként megélhessük virológiai szakmai tudásunkat vagy csatlakozzunk a WHO-hoz, ahol a pandémia csúcspontján változtatták meg a maszkhasználat értékelését. A fegyelmezett magyar társadalom ezt a döntést már korábban meghozta, majd el is hagyta azzal, hogy többségünk már csak az erre kötelezett helyeken takarja el az arcát. Utóbbit könnyebb volt volt elérni a magyar társadalomban, mint azt, hogy a metró mozgólépcsőjén mindenki jobbra rendeződjön automatikusan azért, hogy aki siet, gyorsabban jusson előre. Mind a két attitűdváltás az együttműködésről szól. Remélheti a Fidesz, hogy például lemondanának a válaszadók a távolságtartásról? Vagy súlyozzák ennek hatékonyságát más védekezései eszközökkel szemben? Hogyan lehetne szakpolitikailag ezt a társadalmi álláspontot integrálni a védekezésre vonatkozó döntésekbe? Nehezen.

  1. Ön egyetért-e azzal, hogy a járványügyi készültséget mindaddig fenn kell tartani az egészségügyben, amíg fennáll a járvány visszatérésének kockázata?

A kérdés több szempontból is értelmetlen. Június negyedikén az operatív törzs jelentette be, hogy a járványügyi helyzet második szakaszában is indokolt a készültség fenntartása. Feltehetően a harmadik szakaszban is így lesz, csak eltérő lesz annak mértéke és eszközrendszere. Nehezen érhető, hogy ha a kormány eddig se a választók véleménye alapján hozta meg intézkedéseit, akkor ez a korlátozások enyhítése idején miért lenne másként. Például a Margit-sziget lezárásakor megkérdezték az ott sportolni és kikapcsolódni vágyó tömegeket arról, hogy mikor oldják fel a lezárást? Természetesen nem. A járványügyi vészhelyzetben hozott döntéseket nem a személyes vágyak határozzák meg. A személyes szabadság korlátozásának mértéke nem honpolgári benyomás kérdése. A készültség a következő években folyamatos lesz, hiszen a meghatározó szakértők második és harmadik hullámtól is tartanak.

  1. Ön szerint szükség van arra, hogy tovább erősítsük az idősotthonok járványügyi védelmét?

Talán arra lenne először szükség, hogy minden rászoruló bekerülhessen ezekbe az intézményekbe, akiket a családjuk nem tud ellátni. A kérdés nem vonatkozik arra, hogy az egész egészségügyi rendszer már a járványt megelőző időszakban is csak az azt finanszírozó családok anyagi helyzetétől függött, és a rendszer a szendvics generációra és a forráshiányos önkormányzatokra hárította ezt a terhet, vagy csak egyszerűen a szürkezónában hagyta a probléma kezelését. Kérdéses, hogy a szuperkórházakat álmodó kormányzat majd hogyan próbálja egy elöregedő társadalom alapvető ellátási problémáit a járvány utáni időszakban megfelelően megoldani. A válság előtt több tízezres várólisták és alulfinanszírozottság által jellemezhető idősgondozás, otthoni betegellátás témájában a kormány megtalálta azt a pontot, amiben az ellenzéki pártok által megszerzett önkormányzatok tehetők felelőssé. A kérdést a Pesti úti idősek otthona kapcsán indított kampány készítette elő, és a bűnösök kijelölése a célja, pedig nem a szigort kéne megerősíteni az ellenőrzésben, hanem az ellátást kellene megreformálni.

  1. Ön egyetért azzal, hogy a kormánynak arra kell törekednie, hogy a védekezéshez szükséges felszereléseket Magyarországon lehessen előállítani, így csökkentve a kiszolgáltatottságunkat?

Talán Baranyi Krisztina volt az első budapesti polgármester, akinek önkormányzata által működtetett varrodát azonnal átállították maszkok készítésére. A kérdés azért is önfelmentő a kormányzat részéről, mert az elmúlt három hónapban nem arról szóltak a hírek, hogy melyik állami vállalat vagy kormányzati ellenőrzés alá volt piaci szereplő tudott a védekezéshez szükséges eszközöket gyártani. A nemzeti konzultáció kérdéseinek bejelentése idején is csak Szijjártó Pétert lehetett hallani arról, hogy a kínai légifolyosó mekkora eszközkészlet felhalmozásához elegendő. A járvány előtt innovatívnak és erősnek beállított hazai gazdaság nem nagyon tudott átállni a nélkülözhetetlen eszközök gyártására a Covid-19 alatt. Egy-egy MOL ötlet mellett a legtöbb államilag irányított közszolgáltató nem tudott a járvány alatt célzott segítséget adni vagy a járványhelyzet elvárásaihoz alakítani a gyártási kapacitásokat. A kérdésben felvetett átállás pont azt az időszakot próbálná finanszírozni, amikor ilyen kapacitás kialakítására már nem feltétlenül lenne szükség.

  1. Ön egyetért azzal, hogy a járvány idején az iskolás gyermeket nevelő családok és tanárok számára legyen ingyenes az internet?

A járványhelyzet idején a telekommunikációs cégek azonnal reagáltak a hirtelen megnövekedett internethasználattal kapcsolatos fogyasztói igényekre. Szabadon használható, ingyenes kreditet adtak az előfizetéssel rendelkező partnereiknek. A kérdés azért is nehezen értelmezhető, mert a vezetékes internetcsomagok díjai nem függnek a forgalomtól. A kormány a mobilinternet-szolgáltatást (amely csomagok díjai jellemzően függnek a használattól) is ingyenessé tenné, de ez már a nemzeti konzultáció valós indulásának pillanatában, a járványhelyzet mértékének csökkenése idején is értelmetlennek tűnik, hiszen a piaci szereplők talpon maradásához is szükséges a minimális bevétel fenntartása.

  1. A járvány időben való észlelése és a védekezésre való felkészülés érdekében Ön szerint szükség van állandó magyarországi járványügyi figyelőszolgálatra, így csökkentve a kiszolgáltatottságunkat?

A korábban még utolsó kérdésnek szánt felvetés mutatja talán a leginkább, hogy a kormányzati agytrösztöknek a kérdéssor készítése közben elfogyott a kreatív lendületük. A centralizációban vagy a sokszor felesleges intézmények felallításában élen járó fideszes törekvésnek rengeteg eredményét láthattuk már az elmúlt években. A járványügyi szolgálat felállítására az érvelés szerint azért van szükség, mert az EU erre a pandémia kirobbanásakor alkalmatlannak bizonyult. Igaz, az uniónak ilyen tekintetben ez se feladata nem volt, se ilyen probléma megoldására nem kapott eddig felhatalmazást a tagállamoktól. Hazánknak van egy működőképest Nemzeti Népegészségügyi Szolgálata, ami a járványhelyzet alatt is képes volt ellátni a feladatait, így nehezen érthető, hogy egy új intézmény mennyiben növelné a védekezés hatékonyságát.

  1. Ön szerint a járvány elleni védekezés idején a bankok és a multinacionális vállalatok is járuljanak hozzá a védekezés költségeihez?

A jelenleg már ismert kormányzati döntések ismeretében tudható, hogy a bankok a következő években visszakapják az elvont forrásokat, hiszen a hiteltörlesztési moratórium is hamarosan megszűnik. A kérdés pont azt a fideszes törekvést próbálja leplezni, hogy a kiskereskedelmi különadót a kormány határozatlan időre meg akarja tartani, ugyanis a bevétel a 2021-es költségvetés tervezetében is szerepel. A kormányzati érvelés itt azért különösen pikáns, mert a zöld érzékenységéről nem igazán híres kormány a kiskereskedelmi különadót a benzinkutaktól a könyvesboltokon keresztül a gyógyszertárakig mindenkitől beszedné környezetvédelmi okokra hivatkozva. Egy ilyen hozzáállás jelentősen emlékeztet arra a technikára, ahogy kétharmados kormányzati időszak kezdetén a chipsadó bevezetésével vagy a trafik-törvény elfogadásával akarták az emberek egészségét megvédeni.

  1. Ön egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a hazai termékek, hazai szolgáltatások vásárlását és népszerűsíteni kell a belföldi turizmust?

Tíz éve a hungarikumok és az országimázs erősítésre költött milliárdok világában élünk. A kérdés feltevésekor arról szólnak a hírek, hogy hogyan emelkedtek a belépőárak a korábban még szabadon látogatható balatoni strandokon. A magyar fogyasztók árérzékenysége a járvány okozta válsághelyzet előtt is közismert volt. A kérdés tehát csak egy régi, kormányzati időszakokon átívelő problémára adott válasz ráncfelvarrásának tekinthető. Az alapvető élelmiszerek, gyümölcsök áremelkedése már most jelentősen szűkre szabja a minőségi fogyasztók hazai körét. A nyári szezont már a járvány kezdetekor eleve elveszettnek értékelő miniszterelnök ezzel a kérdéssel úgy tűnik, újabb kampányok finanszírozását próbálja alátámasztani akkor, amikor erre a fizetőképes kereslet jelentősen csökkent.

  1. Ön szerint a kormánynak a járvány elmúltával is fenn kell tartania a munkahelyvédő és -teremtő programokat?

A kérdés ebben az esetben is nehezen értelmezhető, hiszen a konzultáció kezdetekor már alapvetően látható, hogy mekkora a járvány által generált munkanélküliség mértéke. Áprilisban már 425 ezer magyar tekintette magát munkanélkülinek, ami 140 ezres növekedés a koronavírus-válság előtti időszakhoz képest, derült ki a KSH frissen közzétett adataiból. A kérdés egyértelműen olyan fókuszt kapott, ami a konzultáció befejezésekor biztosan nem lesz életszerű, hiszen akkor már az új munkahelyek létrehozása vagy az időlegesen bezártak újranyitása lesz az igazán fontos feladat. Adóelengedések biztosan nem, a nehezen igénybe vehető bértámogatások pedig valószínűleg nem lesznek már alkalmasak a még életképes egzisztenciák megmentésére.

  1. Ön elutasítja Soros György tervét, mely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?

Az Európai Bizottság által meghatározott 750 milliárd eurós újjáépítési keretösszegből Magyarországnak négy különböző forrásból durván 15 milliárd euró juthat. Ez tartalmazza azt a 7 milliárd eurós kölcsönt is, amire feltehetően a kormányzati kommunikáció is utal a kérdés kapcsán. A csomagból tehát körülbelül 8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás jár hazánknak, amiről a kérdés említést sem tesz. A támogatás hitelkeretének folyósítása külön igénybenyújtásra történik, tehát nem automatikus, de a Fidesz értelmezésében ez amúgy is a „mi pénzünk”, tehát köszönet se jár érte. A kérdés azért se érthető mert akár a jegybanki, akár a pénzügyminiszteri nyilatkozatokat nézzük, Magyarország akár még minimális növekedéssel is kijöhet az idei évben a járványhelyzetből, tehát a Soros-terv által állított csapdába bele se kell sétálnunk ahhoz, hogy a finanszírozási problémáinkat kezelni tudjuk.

  1. Ön mit gondol, Magyarország védje meg a magyar vállalatokat az ellenséges célú külföldi felvásárlástól?

A Fidesz unióellenes kampányának folyamatosan része valamilyen nemzeti értéknek a gazdag nyugati tagállamoktól és piaci szereplőktől való megvédése. Így volt ezt a termőföld megóvásakor, vagy akár az invazív magyar akác védelmének idején. A nemzeti konzultáció kérdéssorából azért lóg ki ez a felvetés, mert még a kormány-közeli sajtó se tudott eddig példákat említeni arra, hogy ez a külföldről induló, rosszindulatúnak feltételezett felvásárlási hullám milyen cégeket célzott meg. Másrészt a Fidesz mintha a saját sikertelenségét vallaná be a kérdéssel, hiszen a más kontextusban hatékonynak beállított piaci szereplőket segítő kormányzati intézkedések kudarcát sejteti a kérdés.

  1. Ön egyetért azzal, hogy a kormány továbbra is lépjen fel a bevándorlás ellen, és tartsa fenn a magyar határ szigorú védelmét?

A határőrizet fontosságát se az Európai Unió, se a hazai ellenzéki pártok nem kérdőjelezik meg. A kérdés egyértelműen csak annak a hangulatnak fenntartását szolgálja, hogy a járványhelyzet alatti pánik a Covid-19 lecsengése után transzformálható legyen a társadalomban újra a régi migrációs nyomás miatti aggodalmak megerősítésére. Mint emlékezetes, a magyar kormány az elmúlt években folyamatosan követelte a határőrizet megnövekedett költségeinek kifizetését az EU-tól, most ennek sokszorosát megkapja vissza nem térítendő támogatásként az Unió helyreállítási alapjából.

  1. Ön egyetért azzal, hogy a magyar kormány a Brüsszellel való nyílt konfliktus árán is tartson ki a bevándorlást tiltó szabályok mellett?

Az eredetileg megszellőztetett záró kérdés még így hangzott: Jogellenes a tranzitzónákban ideiglenesen feltartóztatni azokat, akik az Európai Unióba igyekeznek? A kérdést ebben az esetben is úgy fogalmazták meg, hogy valami egyértelműen értékelhető, vagy magától értetődő álproblémára utaljon. Egy szuverén ország még az Európai Unió tagjaként is köteles a saját határainak megvédésére, még akkor is, ha vannak uniós tagállamok, amelyek erre a migrációs nyomás alatt nem voltak képesek. A kérdés úgy lenne a valóságos állapotot tükröző felvetés, ha azt tudakolná a választópolgároktól, hogy lehetett-e embertelen körülmények között, irreálisan hosszú ideig menekülteket tartani a tranzitzónákban. Az új kérdés jelentheti azt, hogy a kormány maga is elismeri burkoltan, hogy a tranzitzónákban uralkodó állapotokat jogosan ítélte el az Európai Unió Bírósága.

Címlapkép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán