1920. április 12.: Általános sztrájk Írországban
A dublini Mountjoy börtönben éhségsztrájkoló, függetlenségpárti foglyok támogatására indított általános sztrájk sikerrel járt: a brit kormány két nappal később az öszes foglyot szabadon engedte.
A dublini Mountjoy börtönben éhségsztrájkoló, függetlenségpárti foglyok támogatására indított általános sztrájk sikerrel járt: a brit kormány két nappal később az öszes foglyot szabadon engedte.
A tábort felszabadító amerikai erők köztörvényes bűnözőkként kezelték a meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket, így ők továbbra is rabok maradtak. Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként, és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
A merényletet megelőző években King elképzelései mind radikálisabbá váltak: a rasszizmussal való szembehelyezkedésen túl mindinkább szembefordult az USA imperializmusával és magával a kapitalizmussal is.
A szociáldemokrata kormány által az engedetlen munkások leverésére kivezényelt csapatokban jelen voltak azok a protofasiszta erők, amelyek néhány nappal korábban támogatták a Kapp-puccsot.
A diggerek politikája egyfajta protokommunista anarchizmus volt: a közvetlen cselekvést, a közös tulajdont és a hierarchia megszüntetését hirdették.
A galileai arabok tulajdonában lévő földterületeket az izraeli kormány azért sajátította ki, hogy zsidó településeket és katonai létesítményeket építsen rajtuk.
A főleg lányokat és fiatal nőket alkalmazó Triangle Shirtwaist Factory munkafelügyelői bezártak a lépcsőházi kijáratokat, hogy megakadályozzák a munka megszakítását.
Az USA által támogatott jobboldali puccs nyomán katonai diktatúra jött létre, amelyben tízezreket öltek meg vagy „tüntettek el”.
A kommunista vezetésű partizán hazafias akciócsoportok tucatnyi tagja harminc SS-katonát megölt, százat pedig megsebesített. Másnap a nácik véres bosszút álltak.
A lázadásokat Katerina Gulioni bebörtönzött aktivista március 18-i halála robbantotta ki.