2021-ben a grazi választásokon fölényes győzelmet arattak a kommunisták, ami jelentős fordulatot jelentett az addig jobboldali vezetésű városban. A KPÖ a rövidtávú sikerekről lemondva képes volt valódi változásokat hozni az emberek mindennapjaiba, élhetőbbé tenni a várost és mozgalmat építeni, azóta is fontos példaként szolgálva a nemzetközi baloldal számára. De az elismerés túlmutat a baloldalon is: Elke Kahrt 2023-ban a világ legjobb polgármesterének választották.

Június 28-án, vasárnap választást tartottak Grazban, Ausztria második legnagyobb városában. Ausztria Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Österreichs, KPÖ) 2021 után ismételten győzelmet aratott. A KPÖ nemcsak megőrizte első helyét, hanem a szavazatok közel 36 százalékának megszerzésével hét százalékkal javítani is tudott az öt évvel ezelőtti eredményén. Második helyen a várost 2021-ig kormányzó Néppárt (Österreichische Volkspartei) végzett 25,2 százalékkal. A harmadik legtöbb szavazatot pedig a kommunisták koalíciós partnerei, a Zöldek (die Grünen) kapták: 15 százalék. A szintén koalíciós partner Szociáldemokrata Párt (Sozialdemokratische Partei Österreichs – SPÖ) szavazóinak több mint harmadát elveszítve csupán 5,6 százalékot kapott. A Stájerországot kormányzó Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs) csak 1,4 százalékot tudott javítani az öt évvel ezelőtti eredményén, és így 12 százalékot ért el.

Hasznos pártból segítő városvezetés

A nemzetközi baloldal számára példának számító grazi KPÖ-ről már többször írtunk a Mérce felületén (például: itt, itt, itt és itt). Elke Kahr és pártja kapcsán minden elemzés kiemeli, hogy emberközeliek, és hogy a politikájuknak kézzelfogható eredménye van a választók számára. Jó példa erre a már kormányzásuk előtt is alkalmazott gyakorlat, miszerint a fizetésüket a szakmunkás átlagbér szintjén maximálták, ami jelenleg 2000 euró körül mozog. Így a fizetésüknek az azt meghaladó részéből egy szociális alapot hoztak létre. Ebből segítenek a fogadóórájukra érkezőknek, ha azoknak például egy új mosógépre van szükségük, azonban nem engedhetik meg maguknak. (Több mint egymillió eurót osztottak már szét így a grazi lakosok között.) Kahr ezt a gyakorlatot a polgármesterré választása után is folytatta, és a fogadóóráján továbbra is mindenki számára elérhető.

A párt erős lakhatási fókuszát is szokás kiemelni: 1992-óta a lille-i kommunisták mintájára lakhatási segélyvonalat működtetnek. Kahr és a grazi KPÖ korábbi, az arculatát meghatározó legendás vezetője, Ernest Kaltenegger lakásépítési tanácsosként (Wohnbaustadtrat) többek között elérte, hogy minden önkormányzati lakásban legyen fürdőszoba. 2004 és 2016 között 960 új bérlakás építését harcolták ki.

Kormányon éppen ezt a politikát folytatták és emelték intézményes szintre. Az elmúlt öt évben több száz önkormányzati lakást építettek, melyekből jutott minden városrészbe. Arra külön büszkék, hogy ezek nem kényszerlakások, hanem faburkolattal, nagy erkélyekkel és közösségi terekkel ellátott társasházak. Továbbá a már meglévőkben sem engedték elszállni a bérleti díjakat. A város a grazi lakásállomány körülbelül öt százalékát, azaz tizenkétezer lakást kezel. Bérletidíj-plafonnal, valamint célzott juttatásokkal biztosítják, hogy a lakhatás költsége (rezsivel együtt) ne haladja meg a bérlők jövedelmének egyharmadát. Azok számára pedig, akik piaci albérletbe szeretnének költözni, Graz városa ezer euróig átvállalja a kaució megfizetését.

A kommunista városvezetés fókuszában a lakhatás mellett olyan kérdések állnak, melyekkel javítani képesek az emberek életminőségén. Presztízsprojektek helyett a városi infrastruktúrát fejlesztették:

iskolák, valamint új tűzoltóság épültek, új kocsikkal járnak a villamosok, ahogyan egy új vonal fejlesztése is megkezdődött. Ezzel egyidőben a minőségi szabadidő-eltöltés infrastruktúrájára is költöttek: szanálják a meglévő parkokat, új zöldfelületek létesülnek, és új játszóterekkel is gazdagabb lesz a város.

Az egészségügy terén is jelentős előrelépések történtek. Úgynevezett ápolási csomópontot (Pflegedrehscheibe) hoztak létre, aholminden nap, bárki számára ingyenes egészségügyi és szociális tanácsadást nyújtanak szakképzett ápolók, és igény esetén hosszútávú esetkezelésre is lehetőség van. Ezáltal létrejött egy „alacsonypadlós”, a város minden lakója számára, anyagi helyzettől, foglalkoztatási viszonytól, és állampolgárságtól függetlenül elérhető egészségügyi szolgáltatás, amely holisztikus szemlélettel a páciensek pszichés és szociális helyzetét is figyelembe veszi, és együtt kezeli. Továbbá, az „otthonápolás munka” jelszavát komolyan véve, Graz városa tizenöt hozzátartozóját ápoló embert vett fel alkalmazottként, ezáltal jelentősen növelve az életminőségüket.

Mindezt anélkül sikerült elérniük, hogy elszállt volna a költségvetési hiány, sőt, az osztrák gazdaság gyengélkedése ellenére képesek voltak a korábbi néppárti kormány adósságszintje alá csökkenteni az eladósodást.

A baloldali városvezetés korlátai

De hiába választották Elke Kahrt a világ legjobb polgármesterének 2023-ban, vannak dolgok, amelyekre még ő sem képes. Ugyanis a fenti példák mellett akadnak olyan esetek is, ahol a szándék megléte ellenére sem sikerült tehermentesíteni a lakosságot. Ilyenek például az inflációval automatikusan emelkedő csatornázási és szemétszállítási díjak, ahogyan a városi strandok belépői is a legdrágábbak közé tartoznak az országban. Ezek azt mutatják, hogy hiába igyekszik a KPÖ költségvetési kényszerek között úgy lavírozni, hogy a lakosság érdekeit tartsa szem előtt, a gazdasági és jogi korlátok az ő kezüket is kötik.

Az is látszik, hogy a helyi sikerek nem fordíthatók le egykönnyen nagypolitikai eredményekre. Hiába szerepelt jól a KPÖ Salzburgban és Innsbruckban az utóbbi években rendezett választások alkalmával, a 2024 parlamenti választásokon a bejutáshoz szükséges négy százalékot sem sikerült elérniük. Sőt, az ugyanebben az évben megtartott Stájerországi tartományi választásokon Grazban is csupán tíz százalékot ért el a párt.

Továbbá gyakori kritika a mostanában városi szinten sikereket elérő, és elsősorban a közszolgáltatásokra fókuszáló szocialista/kommunista projektekkel szemben – mint például a New York-i Zohran Mamdani polgármestersége – hogy a munkások képviselete nem tölt be elég központi helyet a politikájukban. Ezt a kritikát a berlini baloldali napilapnak, az nd-nek adott interjújában részben elismeri Leo Kühberger, a KPÖ-höz közel álló történész és vasutas is. Azzal kiegészítve, hogy a munkahelyen történő szervezés elhanyagolása részben a szakszervezetekben uralkodó szociáldemokrata hegemóniára vezethető vissza. Ahogyan azt is hozzáteszi, hogy a párt egészségügyi és ápolási tanácsosa, Robert Krotzer az intézményi reformok mellett az egészségügyi munkások önszerveződését is nagyban támogatta az elmúlt években.

Milyen tanulságok vonhatók le a KPÖ győzelméből

A korlátok és kritikák ellenére biztosan kijelenthető, hogy bőven van mit tanulni a grazi KPÖ példájából.

Ugyanis az világosan látszik, hogy ha egy párt képes alternatívát mutatni a megszorító és piacosító politikával szemben, és valódi segítséget nyújtani az emberek számára, akkor annak ellenére is megválasztják őket, ha inkluzív bevándorlási politikát képviselnek, vagy éppen kommunistának hívják őket.

Sőt, az országosan 37 százalékra mért FPÖ is csak 12 százalékot tudott elérni helyben. (A KPÖ-sök elmondása szerint a fizetésük maximálása még az FPÖ-választók számára is szimpatikus.) A Jacobin német nyelvű kiadásának szerkesztője, Magdalena Berger úgy fogalmaz, tulajdonképpen pont ez az, ami megkülönbözteti a KPÖ-t a progresszívebb szociáldemokrata politikusoktól. Ugyanis látunk még példákat arra Ausztrián belül is, hogy például szociáldemokraták alkalmaznak rokonukat ápoló embereket, vagy épp Bécs példáját, ahol olyan mértékű önkormányzati lakás állományt tartanak fent, hogy azzal a piaci árakat is alacsonyabban tudják tartani. Azonban a szociáldemokratákkal ellentétben a KPÖ-s politikusokat nehéz lenne karrierizmussal vádolni, sőt egyfajta antipolitkusként hatnak, ezáltal hiteles kihívói lehetnek establishment-ellenességben a szélsőjobboldalnak.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy még ha a párt nincs is jelen a munkahelyeken, és kevéssé a bérharcra koncentrál, a közösségszervezés, a minőségi szabadidő-eltöltés támogatása, a fogadóórák, tanácsadások, és segélyező alapok pont azok a gyakorlatok, amelyek tömegek számára tették vonzóvá a munkásmozgalmat, és fájóan hiányoznak mind a mainstream szociáldemokrata, mind a médiapolitizálásra épülő balpop pártokból. Továbbá Mamdani kapcsán a népszerű brit baloldali média, a Novara Do your own research című podcastjában a marxista geográfus, David Harvey is arról beszél, hogy szocialista politikusoknak a tőkefelhalmozás teljes folyamatában képesnek kell lennie válaszokat adni a munkások problémáira. Tehát a termelés mellett a fogyasztási oldalon jelentkező problémák, mint például a lakhatás vagy az élelmiszerek megfizethetőségének kérdését is kezelniük kell. Ugyanis hiába emelkednek a bérek, ha a fizetésemelés azon nyomban tovább vándorol a főbérlő bankszámlájára. Arról nem is beszélve, hogy ezen ügyek lehetőséget biztosítanak a mozgalomszervezésre.

Bármilyen tanulságot is vonunk le a KPÖ győzelméből, az biztos, hogy Grazban tovább folytathatják a munkát, amit 2021-ben elkezdtek, ugyanis a mandátumelosztás alapján már az SPÖ nélkül, csupán a Zöldekkel megvan a többségük – akik pedig jelezték, hogy szívesen dolgoznának tovább Elke Kahr oldalán egy fenntarthatóbb és zöldebb városért.