A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) új jelentése szerint évente több mint 840 000 ember hal meg olyan pszichés-mentális eredetű problémák következtében, amelyek a hosszú munkaidővel, a bizonytalan foglalkoztatással  vagy a munkahelyi zaklatással függnek össze – adta hírül az ENSZ munkaügyi szervezete szerdai közleményében. 

A munkához kapcsolódó, úgynevezett pszichoszociális – lélektani, illetve társas viszonyokból eredő – kockázatok elsősorban szív- és érrendszeri betegségeket, valamint mentális zavarokat, súlyos esetben pedig öngyilkosságot is eredményezhetnek.

A jelentés azt is megállapítja, hogy ezek a kockázatok évente összesen közel 45 millió egészségben töltött évet vesznek el a világ dolgozó lakosságától, és a globális GDP 1,37 százalékának megfelelő veszteséget eredményeznek a világgazdaság számára egy év alatt. 

„A pszichoszociális munkakörnyezet: globális fejlemények és cselekvési irányok” című tanulmány arra világít rá, hogy a munka kialakításának, szervezésének és irányításának módja egyre nagyobb hatással van a munkavállalók biztonságára és egészségére. Az ILO felmérése arra is figyelmeztet, hogy a pszichoszociális kockázati tényezők – ideértve a a munkaórák magas számát, munkahelyi bizonytalanságokat, a magas elvárásokat, valamint a munkahelyi zaklatást és megfélemlítést – káros munkakörnyezetet teremthetnek, ha nem kezelik őket megfelelően.

Miből áll az úgynevezett pszichoszociális munkakörnyezet?

A jelentés központi fogalma, a pszichoszociális munkakörnyezet a felmérés készítői szerint három szintre osztható:

• Az első szint a munkakör jellege, beleértve a követelményeket, a felelősségeket, a munkavállalók készségeivel való összhangot, az erőforrásokhoz való hozzáférést, valamint a feladatok kialakítását a jelentőség, a változatosság és a készségek felhasználása szempontjából. 
• A második a munka szervezése és irányítása, amely magában foglalja a szerepek egyértelműségét, az elvárásokat, az önállóságot, a munkaterhelést, a munkatempót, valamint a felügyeletet és a támogatást.
• A harmadik pedig, a munkát szabályozó tágabb értelemben vett munkahelyi irányelvek, gyakorlatok és eljárások. Ide tartoznak a foglalkoztatási és munkaidő-szervezési megállapodások, a szervezeti változások kezelése, a digitális megfigyelés, a teljesítményértékelési és jutalmazási folyamatok, a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politika és irányítási rendszerek, a munkahelyi erőszak és zaklatás megelőzésére szolgáló eljárások, valamint a munkavállalók bevonására és részvételére szolgáló mechanizmusok. 

A jelentés kiemeli, hogy ezek az elemek különböző lélektani és társas rizikókkal járnak együtt, amelyek kiküszöbölhetők szervezeti intézkedésekkel. Emellett a felmérés hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a pszichoszociális kockázatkezelést a munkáltatók és a kormányok építsék be a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi rendszerekbe.

Hogyan becsülte meg az ILO a 840 000 halálesetet?

Az évi több mint 840 000 halálesetre vonatkozó becslés az ILO szerint két fő bizonyítékforráson alapult. Az első az öt legfőbb munkahelyi pszichoszociális kockázati tényező – a munkával kapcsolatos stressz, az erőfeszítés és a jutalom közötti egyensúlyhiány, a munkahelyi bizonytalanság, a hosszú munkaidő, valamint a munkahelyi zaklatás és megfélemlítés – világszintű elterjedtségére vonatkozó adat. A második azok a tudományos kutatások sora, amelyek bemutatják, hogy ezek a kockázatok hogyan növelik a súlyos egészségügyi állapotok, például a szívbetegségek, a stroke és a mentális zavarok – beleértve az öngyilkosságot is – kialakulásának valószínűségét.

Ezeket a kockázati szinteket ezután rávetítették az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Global Burden of Disease (GBD, a Washingtoni Egyetem megbetegedéseket számszerűsítő megfigyelési rendszere – a szerk.) legfrissebb globális halálozási és egészségügyi adataira, megbecsülve az ezeknek a kockázatoknak tulajdonítható éves halálesetek számát. Ez a megközelítés lehetővé tette az ILO számára, hogy számszerűsítse mind az emberi, mind a gazdasági terheket, beleértve a termelékenységi veszteségek becsléseit is, amelyek az elvesztett egészséges életévekkel kapcsolatos GDP-költségekben tükröződnek.

Ezen felül a jelentés összefoglalja azokat a tüneteket, amelyek arra utalnak, hogy a fent említett munkahelyi kockázatok a munkavállalók körében ténylegesen egészségügyi problémákat okoznak: ideértve a depressziót és a szorongást, valamint az anyagcsere-betegségeket, a mozgásszervi rendellenességeket és az alvászavarokat.

A világ dolgozói egyre jobban szoronganak

Bár számos pszichoszociális kockázat nem új keletű, a munka világában végbemenő jelentős átalakulások – ideértve a digitalizációt, a mesterséges intelligenciát, a távmunkát és az új foglalkoztatási formákat – átalakítják a pszichoszociális munkakörnyezetet. Ezek a változások – ha nem kezelik őket megfelelően – fokozhatják a meglévő kockázatokat, vagy újakat is teremthetnek. Ugyanakkor lehetőséget kínálnak a munkaszervezés javítására és a nagyobb rugalmasságra, ami rávilágít a proaktív fellépés szükségességére.

„A pszichoszociális kockázatok a modern munka világában a munkahelyi biztonság és egészségvédelem egyik legjelentősebb kihívásává válnak” – idézi az ILO közleménye a szervezet munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi politikákért és rendszerekért felelős csoportvezetőjét, Manuel Azzit. „A pszichoszociális munkakörnyezet javítása nemcsak a munkavállalók mentális és fizikai egészségének védelme szempontjából elengedhetetlen, hanem a termelékenység, a szervezeti teljesítmény és a fenntartható gazdasági fejlődés erősítése szempontjából is” – teszi hozzá a szakértő.

A jelentés arra a következtetésre jut, hogy ezeknek a kockázatoknak a proaktív kezelésével az országok és a vállalkozások egészségesebb munkahelyeket hozhatnak létre, amelyek mind a dolgozók, mind a mukáltatók számára előnyösebbek.

Az ILO kutatása szerint ugyanakkor a pszichoszociális kockázatok mértéke és jellege jelentősen eltér egymástól gazdasági szektortól függően. Az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozók különösen magas kockázatnak vannak kitéve az intenzív érzelmi megterhelés és a túlzott munkaterhelés miatt, míg a szolgáltató szektorban inkább az ügyfelekkel való kapcsolattartáshoz kötődő konfliktusok és a munkahelyi zaklatás dominálnak. A platformalapú és bizonytalan foglalkoztatási formák esetében a kiszámíthatatlanság és a kontroll hiánya jelenti a fő stresszforrást, míg az irodai munkakörnyezetben a tartós teljesítménykényszer és a digitális túlterhelés a meghatározó. Az ipari munkák esetében elsősorban a szűk autonómia és a monotonitás járul hozzá a mentális terheléshez. A jelentés hangsúlyozza, hogy e különbségek miatt a megelőzési stratégiákat szektor-specifikusan kell kialakítani.