Minden átmenet nélkül kívánták megváltoztatni egy kisgyermekes édesanya műszakbeosztását a győri Audinál, miközben minden jel szerint a cégnél is tisztában voltak azzal, hogy a 6 éves fiát nevelő nő nem tudja észszerű keretek között megoldani a váltást. Anna 14 éve dolgozik Győr legnagyobb munkaadójánál, a motorgyári szekcióban, férje hasonlóan hosszú időt töltött már a gyárban. Egy gyermeket nevelnek közösen, és mivel a férfi 12 órás műszakokban dolgozik, négy évvel ezelőtt az anyának megengedték, hogy olyan munkarendben járhasson be, hogy abba még beleférjen a kisfiú óvodába vitele reggel, elhozása délután, és mivel kisgyermekről van szó, az esti jelenlét is. (A dolgozó neve a valóságban nem Anna, nevét kérésére megváltoztattuk. – szerk.) 

Mindez rohamos gyorsasággal változott meg, idén januárban. Anna elmondása szerint a cég HR-osztálya minden előzmény nélkül közölte vele, kedvezményes, munkanapokon 7:30-tól 16 óráig tartó műszakja immár nem fér bele a vállalatnak, délutános műszakban és 3 műszakos munkarendben hajlandóak őt tovább foglalkoztatni:

„Egyszercsak közölték velem, január közepe körül, hogy februártól három műszakban dolgozom. Mondtam, hogy ezt nem tudom vállalni, mert oké, hogy 6 éves a gyerek, de nem éjszakázhatok. Mondták, hogy ez annyira nem érdekli őket, jelenjek meg műszakban, és kész.”

A sokkhatás érthető, hiszen korábban sohasem merült fel, hogy ezt az észszerű megegyezést bármelyik fél is felborítsa. Anna nem látott más kiutat a helyzetből, mint egy rendkívüli, egy hónapos táppénz kivételét, hiszen a gyereknek óvodába kellett járnia, őt nem lehetett heteken keresztül otthagyni, a cég viszont nem egyezkedett. Indoklásul csupán annyit közöltek ekkor és később is vele, hogy az Audi Hungária „gazdasági okokból” már nem tudja biztosítani neki a kedvezményes műszakot.

„Beadtam több kérelmet is, hogy visszakapjam ezt az egyműszakos dolgot” – mondta még el a nő, hozzátéve, számos ilyen formális kérelemre a társaság vezetői nem is reagáltak. „Annyit mondtak, hogy jelenleg fél 8-tól 4-ig semmilyen területen, semmilyen munkakörben nem lehet a gyárban dolgozni. Nem tudnak ilyen munkát nekem biztosítani, gazdaságilag  a több műszak éri meg nekik, és ennyi.”

A nő ekkor fordult végül Háromi Lászlóhoz, és az Audinál működő Ipari Szakszervezethez, hogy próbáljanak valamiféle észszerű megoldást találni. A helyzetet az érdekképviselet is aggályosnak találta, mivel a Munka Törvénykönyve nem teszi lehetővé a cégek számára, hogy tíz év alatti gyermek édesanyját munkavállalóként éjszakai műszakra kötelezzék akkor, ha ehhez ő előzetesen, írásban nem járul hozzá. Az Audi HR osztálya, amelyről csak nehezen feltételezhető az, hogy a hatályos, magyar jogszabályi környezettel nincs tisztában, viszont semmilyen alternatív lehetőséget nem ajánlott fel, régi dolgozóját kellemetlen kényszerhelyzet elé állította.

A hirtelen céges beavatkozás Anna egészségét is megviselte.

„Azért mentem ilyen hosszú táppénzre, mert az orvosom kiírt, hiszen kaptam egy enyhe idegösszeomlást, amiatt, hogy most vagy elveszítem a gyerekemet vagy a munkámat.”

Ez a körülmény is furcsa következményekhez vezetett azonban, amikor a táppénzről visszatérve egy munkaalkalmassági vizsgán kellett részt vennie: „Az Audinak van egy belső orvosa, elküldtek hozzá alkalmasságira, ott mondta, hogy hát, kicsit labilis vagyok. Így kaptam beutalót pszichológushoz.” A dolgozó elmondása szerint viszont a mentális terhelést egyértelműen a munkáltató által teremtett, lehetetlen helyzet tette elviselhetetlenné.

Amikor a táppénzről nemrég visszatért, más is történt. Úgy tűnik, a HR-osztály a szakszervezet és jogásza bevonása után már úgy látta, mégsem fog menni az, hogy egy kisgyermekes anya dolgozójukat csak úgy, nyers erőből 3 műszakos munkarendre kényszerítsenek.

Mikor a táppénzről visszatért, végül két műszakos munkarendet ajánlottak neki a három műszakos helyett, de számos napon így is éjszakáznia kellett volna, így ez a problémát nem kezelte. A dolgozó ekkor már gyanakodni kezdett: „Beszéltem a HR vezetővel, a referensekkel, ők inkább azt javasolták, hogy én mondjak fel, és akkor ezt a három hónapos végkielégítést nekik nem kell kifizetni.”

Az anyát ezek után kötelezték, hogy a neki alkalmatlan, és az általa el nem fogadott éjszakai műszakban megjelenjen, de nem tette, így ezt hiányzásnak és munkáltatói kötelezettségszegésnek könyvelte el a vállalat. Anna azt mondta, sejti, hogy a „közös megegyezéses” munkaviszony-megszüntetés felé kívánják terelni az esetet, de ebben az esetben még azt is kilátásba helyezték neki, hogy az elmúlt években, a kollektív szerződés keretében kapott juttatásai – legalább 300 000 forint – visszafizetésére is köteleznék, ami szerinte nonszensz.

Azt is elmondta, furcsa volt neki a helyzet, mert mintha a személyzeti osztály és a főnökség eddig nem látott összhangban állt volna ki egymondatos indoklásuk mellett, amely szerint „ezt követeli meg a gazdasági helyzet”, és 7.30-tól 16 óráig terjedő műszakot – ami 4 évig teljesen rendben volt –, már nem tudnak biztosítani.

„Családbarát munkahely ez, de az nem érdekli, hogy mi van a családban,” – összegzett végül Anna.

Egyáltalán nem egyedi esetről van szó az Audinál, amely régen a toleranciájáról és rugalmasságáról is ismert volt ilyen ügyekben. Most viszont az autóipar válságát – úgy tűnik – egyes dolgozóival fizettetné meg a cég. 2025 tavaszától őszéig már több száz dolgozónak kellett távoznia a gyárból, és olyan kisgyermekes anyukát is ismert a Mércének nyilatkozó nő, aki – mivel férje műszakrendjébe a gyermekgondozás belefért – inkább önkéntesen elvállalta a 12 órás, éjszakázós műszakot is, csak hogy meg tudja őrizni állását. Anna esetében ez nem kivitelezhető, mivel párja már eleve 12 órázik az Audinál.

Molnár Ákos, a Ipari Szakszervezet elnöke és a dolgozó is megerősítették a Mércének, a helyzet a Munka Törvénykönyve több jogi alapelvével is szembemegy. A munkáltatónak ugyanis a munkabeosztással kapcsolatos kérései során is tekintettel kell lennie a méltányos mérlegelés, a jóhiszeműség és a rendeltetés szerinti jogalkalmazás követelményeire. Molnár Ákos szerint ebben az ügyben egyik sem teljesült.

Ezen túl elmondta, ügyfele csak úgy lenne hajlandó a munkaviszony felbontására, ha az a munkáltató felmondásával történik, ebben az esetben pedig megkapná a 30 napos felmondási időt és a rendes végkielégítést is, erre viszont a cég „nem volt hajlandó.” Azzal pedig, hogy a bónuszjuttatások, így az extra egy havi bér visszafizetésére is köteleznék, egy számára lehetetlen helyzet elfogadására kényszerítenék, miközben anyagilag is megrövidülne. A helyzet Molnár szerint annyira súlyos, hogy még az Audi vezérigazgatóját, Michael Bremet is levélben kereste meg, méltányosságot kérve tőle. Mindezek ellenére a szakszervezeti vezető így is elbocsátásra és munkaügyi perre számít az ügyben. Hozzátette, az Audi nemrég indított, burkolt tömeges elbocsátási hulláma is érintett már kisgyermekes édesanyákat, de annak ellenére, hogy a teljes uniós autóipar nagyon nehéz gazdasági helyzet elé néz, egyelőre Magyarországon csak az Audinál tapasztalt ilyen drasztikus bánásmódot.

Az már ismert körülmény, hogy az energiaválság, infláció és keresletcsökkenés következtében az Audi anyavállalata, a németországi Volkswagen csoport globálisan 50 ezer fős tömeges leépítést hajtott végre a közelmúltban.

Várkonyi Gábor autóipari szakértő beszámolt róla, Oliver Blume, a Volkswagen konszern vezetője nemrég maga is elismerte, „üzleti modelljük”, amely robbanómotoros személyautók gyártására alapozott, „többé nem működik.” Így, míg a konszern maga még képes volt „üzleti eredményt” felmutatni, egyes leányvállalatok már a küszködés fázisába léptek. Külön kiemelte a Porschét, amelynek múlt évi adózott eredménye beszámolója szerint „lényegében egy nullára kihozott szám.”

Nem áll jobban az elektromos autóipar sem. Az amerikai, de európai székhelyét Németországban berendező, Elon Musk-féle Tesla is súlyos gondokkal küzd, Várkonyi idézte, „európai gyáruk kihasználtsága a kritikus szint alá csökkent, a kontinensen az eladások minden nagy piacon jelentősen visszaestek, és kérdéses, hogy Grünheide (Musk németországi elektromosautó-üzeme) túléli-e a jelenlegi helyzetet.”

Blume utalt rá, a hiba nem a gyártósoron, hanem a menedzsmentek és a németországi iparpolitika rossz, késedelmes döntéseiben keresendő: „a német autóipar úgy van egy korszak végén, hogy nem körvonalazódik a következő üzleti modell ötlete.”

Ismert a mondás, ha Németország tüsszent, Magyarország megfázik. Ez arra utal, hogy ha a német iparban akár csak egy aprócska gond is keletkezik, akkor Magyarország ipara súlyos gondokkal néz szembe. Arra már hasonlatunk sincs, mi történik akkor velünk, ha Németország fázik meg. Márpedig most, az orosz energiát az ukrajnai agresszió miatt érintő szankciók és az iráni háború következtében Teherán által kőkeményen kikényszerített blokád a Hormuzi-szoroson éppen egy ilyen súlyos megfázás diagnózisát képezik.

De úgy tűnik, a magyarországi leányvállalat mindennek árát eközben a dolgozókkal kívánja megfizettetni.