Továbbra sem sikerül hazai, sem a nemzetközi jogi fórumokon elérnie a közpénzek átlátható felhasználásáért küzdő K-Monitornak, hogy nyilvános legyen az az egészségügy átalakítása alapjául szolgáló titkos tanulmány, amelyet a Boston Consulting Group nevű globális tanácsadó cég készített a kormány számára 2020-ban. A civil szervezet 2021 óta pereskedett a kormánnyal az adatok nyilvánosságra kerüléséért. A múlt héten az Alkotmánybíróság visszautasította az általuk beadott panaszt azzal az indokkal, hogy a tanulmány megismerhetőségének kérdése nem jelentős alkotmányjogi szempontból. Bár a magyarországi jogi fórumokon zajló küzdelmük mellett az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) is próbálták elérni a tanulmány titkosításának feloldását, a K-Monitor most azt is közölte honlapján: az EJEB ugyancsak elfogadhatatlannak nyilvánította a K-Monitor kérelmét, arra hivatkozva, hogy a magáncégek elleni adatigény nem esik az Emberi Jogok Európai Egyezménye hatálya alá.

2020 nyarán a K-Monitor kvázi véletlenül derítette ki, hogy az egészségügyért felelős Belügyminisztérium szerződést kötött a Boston Consulting Group (BCG) magyarországi irodájával. A hírnek az adott még nagyobb súlyt, hogy a BCG dolgozott ki egészségügyi reformtervezetet Szlovákiában is, amely többek között az ágyszámok csökkentését és a kisebb kórházak bezárását is tartalmazta. 

A cég 352 millió forintért cserébe vállalta, hogy tanulmányt készít a magyar egészségügy állapotáról is, és javaslatokat fogalmaz meg annak „értékalapú átalakításához”. A BCG 2020 augusztusára el is készítette értékelését és javaslatait a kormánynak.  A minisztérium az anyag elkészültét követően számos, rendszerszintű változásokat hozó döntést hozott az egészségügy átalakítása kapcsán, amelyekhez feltehetően sorvezetőként szolgálhatott a BCG javaslatcsomagja. Ezek közül a K-Monitor kiemeli az ügyeleti rendszer 2024 októberétől érvényes átszervezését és a kötelező orvosi kamarai tagság 2023-ban bejelentett eltörlését. Magát a tanulmányt azonban a kormány sosem hozta nyilvánosságra, sőt tíz évre titkosították annak tartalmát. Így sem az orvosok, sem a szakdolgozók, sem a betegek nem ismerhették meg, hogy a kormány mi alapján szervezi át az egészségügyet.

A 2021-től mostanáig elhúzódó pereskedés részleteiről a K-Monitor tavaly őszi blogbejegyzése ír. Alapvetően két „fordulóban” zajlottak a jogviták, először 2021-ben azután, hogy a tanulmány létezéséről tudomást szerzett a nyilvánosság, egyszer pedig 2023-tól az után, hogy – az abban foglaltakkal feltételezhető összefüggésben – komoly átalakításokról döntött a kormány az egészségügyben. Noha a szervezet a Társaság a Szabadságjogokért segítségével első fokon megnyerte a pert, a döntést a másodfokú bíróság megváltoztatta, és elfogadta a minisztérium érveit arról, hogy a több száz oldalas tanulmány titkosan tartása indokolt. Az ügy 2022-ben megjárta az Alkotmánybíróságot is. Az AB nem talált alkotmányos problémát a bírósági eljárásban, így a tanulmányt a kormány saját belátása szerint továbbra is titkosan kezelhette, az egészségügy átszervezését pedig bármiféle társadalmi párbeszéd nélkül folytathatta. 

A K-Monitor azt remélve futott neki másodszor is az adatpernek, hogy az időközben meghozott kormányzati döntések után már nem indokolt a tanulmány titkosan tartása. Ebben a „körben” az elsőfokú bíróság elutasította a keresetüket, és a másodfok volt az, ahol elrendelték a tanulmány nyilvánosságra-hozatalát. A Kúria azonban keresztülhúzta a civilek számításait azzal, hogy a minisztériumnak adott igazat. Ezt követte az újabb alkotmányjogi panasz, ezt utasították el a múlt héten: Az Alkotmánybíróság tanácsa – amelyet egyébként, mint a HVG kiemeli, Haszonicsné Ádám Mária, Áder János egykori köztársasági elnöki hivatalvezetője vezetett –  azonban nem fogadta be a panaszt, azzal, hogy az nem az Alkotmánybíróságra tartozó kérdés. 

A titkolózásnak tehát most sem segít véget vetni az Alkotmánybíróság. A K-Monitor képviselte jogi érvek mellett a Magyar Orvosi Kamara tavaly írt hosszan a megismerhetőség szakmai fontosságáról is. Dr. Hegedűs Zsolt, a MOK Etikai Kollégiumának korábbi elnöke cikkében nevesíti a BCG tanulmányát, és arra hívja fel a figyelmet, hogy „a titkolózás és a közbizalom hiánya különösen súlyosbítja” a magyar állami egészségügy problémáit. Szerinte amellett, hogy a dokumentum titkosítása komoly kérdéseket vet fel az átláthatóság és a közpénzek felhasználásának ellenőrzése terén,

„a magyar egészségügy jelenlegi állapota így rejtve marad a közvélemény számára, pedig a tanulmány feltehetően részletes elemzést nyújt az egészségügyi rendszer kihívásairól és a javasolt megoldásokról”.

A Boston Consulting Group egészségügyi szakértője, Újlaki Ákos a Magyar Újságírók Szövetsége egy 2023-as nyilvános rendezvényén megszólalt azzal kapcsolatban, hogy miért kellett titkosítani az anyagot. A válasza szerint azért, mert „a magyar egészségügyben túl sok érdek van jelen, és ahol sok érdek sérülhet, ott nem lehet változtatni a fennálló viszonyokon, az ilyen kezdeményezéseket az ágazat szereplői a csírájában megölnék”.

2024 nyarán a Népszava arról számolt be, hogy információik szerint a BCG újabb, a 2020-ashoz hasonló megbízást kaphatott a kormánytól. Akkor az IME egészségügyi szaklap konferenciáján Újlaki Ákos a magán- és a közellátás összehangolásáról beszélt részletesen. Többek között kitért arra, hogy szerinte Csehország egészségi mutatóinak másfél évtizeden belüli eléréshez most másfél-két százalékpontnyi GDP-arányos többletfinanszírozást kellene beletenni a rendszerbe, amely többlet „jöhet közvetlenül a lakosságtól, a munkáltatóktól vagy e két szereplő befizetéseinek kombinációiból, valamint különféle egészségkárosító termékek jövedéki adóiból is”. A BCG szakértője szerint a köz- és a magánszolgáltatások együttélése a rendszerben csak úgy képzelhető el, ha van egy erős állami rendszer. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen működhessen Magyarországon, a magánpiacot valamelyest korlátozni kell, példaként említve az orvosok szabad áramlásának, munkavállalásának korlátozását a két rendszer között.

A BCG-tanulmány természetesen a belpolitikában is vita tárgya volt, 2021-ben például az MSZP is követelte annak nyilvánossá tételét. Most a Fidesz elsődleges kihívójává előlépett, az egészségügy és a közszolgáltatások helyzetét előszeretettel tematizáló Magyar Péter „melegítette fel” a témát azzal, hogy tavaly decemberben arról posztolt, hogy szerinte a javaslatcsomag – „amely ott lapul Orbánék fiókjában” – az egészségügy magánosítását és a magánegészségügyi beruházások állami támogatását célozza.

Hogy a magánegészségügy fokozatos és folyamatos térnyerése mennyire érzékenyen érinti a magyar társadalmat, arról álljon itt néhány statisztika: a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. tavalyi felmérése szerint a magyar emberek már összesen évi 600–800 milliárd forintot költenek évente magánorvosi kezelésekre. Magyarországon eszerint a betegellátás negyedét már a magánszolgáltatók végzik. A mielőbbi beavatkozás reményében költenek az emberek a privát ellátásban, sőt a sürgősebb eseteknél inkább hitelt vesznek fel, csak hogy panaszaik mielőbb megszűnjenek. Szintén e felmérés szerint évről évre nő azok aránya, akik a nagyobb összegű beavatkozásokat hitelből fizetik, múlt évben már 8 százalék tartozott ide, a többség, minden második ember még mindig zsebből fizet, 14 százalék egészségpénztárból, körülbelül 12 százalék pedig biztosítási vagy munkáltatói finanszírozásból fedezi a magánorvosi ellátást.

Az NN Biztosító ugyancsak tavalyi, reprezentatív felmérésből az derül ki, hogy a 20-64 éves korosztály fele vett igénybe legalább egyszer az elmúlt két évben magánegészségügyi ellátást. Mindeközben a HVG magánegészségügyi körképe arra világít rá, hogy jelentős, egyre mélyülő a hozzáférési megosztottság a társadalomban. Míg egyes rétegek kiszorulnak a magánellátásból, mert nem engedhetik meg maguknak, egyre többen kényszerülnek át a magánszektorba, és egyre többet áldoznak a keresetükből az egészségükre.

A Magyar Péter által „Orbán-tervnek” keresztelt tanulmány a politikus állítása szerint azt is tartalmazza, hogy „miként akarják a választás után magánkézre játszani a lezüllesztett, bezárt egészségügyi intézményeket”. Az „Orbán-terv” azóta is visszatérő elem Magyar roadshow-in, ám, mint a mellékelt ábra mutatja, a tanulmány megismerhetőségének hiányában a kampány hátralevő részében aligha nyernek majd közvetlen megerősítést Magyar állításai.

Mindenesetre a K-Monitor friss posztjában azt írja, a sikertelen peres eljárások ellenére tovább küzdenek az egészségügyi reform átláthatóvá tételéért. 

„Úgy gondoljuk ugyanis, hogy minden magyar embert megillet a jog, hogy megismerhesse azt a közpénz százmilliókból készített tanulmányt, ami alapján a kormány napi szinten dönt az egészségügy átalakítása során. Az egészségügy helyzete olyan közös ügy, ami Magyarországon mindenkit érint. Egy demokratikus társadalomban pedig a társadalom egészét érintő reformok csakis átlátható módon, az érintettek bevonásával valósulhatnak meg.”