A tavalyi, vélhetően német és olasz fiatalok által elkövetett bűncselekményeket nem csak ártatlanok és politikai ellenfelek, hanem a náciellenes eszmék besározására is felhasználja a jobboldal. Mi a „Becsület napja”, és hogy kerekedett felül az antifa-pánik?  A nagy antifa-rettegtetésről szóló cikksorozatunk első része.

„A kitörés napja, vagy az ahhoz köthető napok kapcsán elsősorban szélsőbaloldali fenyegetés van, hiszen három antifasiszta tüntetést is engedélyezett a belügyminisztérium. Felkészültek-e arra, hogy a hazai polgárok biztonságban élhessék túl ezeket?”

– tette fel a kérdést Gulyás Gergelynek a múlt heti Kormányinfón a Magyar Hírlap tudósítója.

A tavaly elkövetett viperás támadások vádlottjainak január végi előkészítő tárgyalását követően nem csak a hazai, de a nemzetközi sajtót is bejárták a vezetőszáron tartott olasz nőről készült képek. És nem először dominálják az „antifa-terror” képei a hazai médiát. A tavalyi „becsület napi” gyűlést megelőző szélsőjobboldali és antifasiszta támadásokat erős kettős mércével kezelte nem csak a Fidesz és annak kommunikációs arzenálja, hanem a bíróság és a rendőrség is, fél éven keresztül napirenden tartva az erőszakos antifasisztákról szóló történeteket.

Az itthon őrizetbe vett, szélsőjobbosok megtámadásával vádolt antifasiszták tárgyalását alig két héttel a hétvégén ismét esedékes „Becsület napja” előtt tartották meg, felvezetőként Európa egyik legnagyobb neonáci találkozójához. Felmerül a kérdés: Miképpen jutottunk oda, hogy 79 évvel a nyilasok és a nácik faji alapú terrorját követően egy erőszakos, és nyilvánvalóan igazolhatatlan eseménysor elég volt ahhoz, hogy az antifasizmus váljon a legnagyobb botránnyá a hazai mainstream és jobboldali nyilvánosságban, és a Magyar Hírlap kérdésének abszurditása alig tűnjön ki az általános értelmezési mezőből?

Igen, a közbeszéd alapján azt gondolhatnánk, a hétvégén antifák jönnek összeverni „hazai polgárokat”, jámbor járókelőket.

De mi is a „Becsület napja”? Miért a magyarországi megemlékezés a szélsőségesek egyik legfontosabb találkozási pontja? Miért és kiknek fontos kiállni az egyenruhában masírozók ellen? Kik és kik nem követték el a tavalyi támadásokat? Hogyan kovácsolt azokból lejáratókampányt, és tette meg ellenséggé az antifasizmust a Fidesz-propaganda? Miért jár az egyik oldalnak lejáratás, a másiknak pedig többmilliós támogatás a kormány szerint?

Kétrészes cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk válaszokat.

A „Becsület napja”, ami évek óta Magyarországra hozza az európai neonácik krémjét

A szélsőjobboldali és neonáci szervezetek 1997-től kezdve emlékeznek minden év február 11-e környékén Budapest második világháborús ostromára, a Hitler mellett a végsőkig kitartó Magyarország világháborús szereplésének egyik különösen véres epizódjára, a nagyrészt kudarcba fulladt német-magyar kitörési kísérletre. Az évforduló környékén egyrészt a várból indulva tartanak egy „teljesítmény-túrát” (értsd: náci- és nyilas egyenruhákban masírozást, néhány gyanútlan természetjáróval kísérve), a budai hegyekben, másrészt a várban összegyűlve emlékeznek meg a nyilasrezsimet biztosító, Hitler bukását hátráltató csapatok utolsó akciójáról.

Az esemény-sorozat az egyik legjelentősebb ünnep az európai (különösen a közép- és kelet európai) szélsőjobboldaliak és neonácik kalendáriumában – de nem az egyetlen. Amint azt a négy évvel ezelőtti gyűjtésünkben részletesen bemutattuk, számos országban, Lettországtól Horvátországig kialakult a fajvédelmi hegemónia nosztalgikus kultusza, jellemzően valamilyen áldozati elbeszélésben.

A február pedig különösen „nagyüzemnek” számít az európai neonácik számára. Amíg 11-én Budapesten gyülekeznek, addig 14-e környékén már a szövetségesek bombázásában nagyrészt megsemmisülő Drezdában tartanak találkozót a neonáci NPD (Német Nemzeti Demokratikus Párt) szervezésében. Bár a szász fővárosban az évezred elején akár több ezer fős tömeg is összegyűlt, ez az antifasiszták 2010-ben kezdődő blokkolási stratégiájának köszönhetően mára pár százasra csappant.

És ezekben a napokban tartják Szófiában a Bolgár Nemzeti Egység nevű szélsőjobboldali párt által szervezett, Hitler legfőbb helyi szövetségesére emlékező Lukov menetet. Utóbbit 2020-as betiltása óta csak különböző gógyis megoldásokkal tudják tető alá hozni, tavaly a rendőrség által kisebb csoportokra feloszlatva, szorosan kísérve.

Amellett, hogy a fenti „ünnepségek” egytől egyig háborús bűntettek elkövetőit igyekeznek hősi és/ vagy áldozati szerepbe helyezni, közös az is bennük, hogy idén is magyarországi szélsőjobboldaliak részvételével kerülnek megrendezésre.

Fontos látnunk ugyanis, hogy ezek az események nem önmagukban állnak, az azokat szervező régiós szélsőséges szervezetek között élő kapcsolat áll fenn, és jó viszonyt ápolnak a hazai szélsőjobboldali színtér szereplőivel is. Ezeket az együttműködéseket több ernyőszervezet alatt koordinálva bonyolítják, kölcsönösen ellátogatva egymás „Becsület napjaira”.

A magyarországi szervezetek közül ezekben talán legaktívabb a 2018-ban alakult Légió Hungária (LH), amit a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból (HVIM) kiváló Incze Béla vezet, és ami az elmúlt években a fővárosi „Becsület napjának” megrendezéséért felel, amit az általuk a bolgár szélsőségesekkel közösen alapított Európa Erőd (Festung Europa) szövetség égisze alatt hirdetnek. Utóbbinak német, bolgár, francia, cseh és lengyel társalapítóival való szoros kapcsolatuk jól kiolvasható az LH és Incze közösségi média felületein gyakran megjelenő külföldi eseményeken készült képekből, beszámolókból is.

Incze – a hvg360 hét eleji gyűjtése szerint – régi motoros a szélsőjobboldalon, saját bevallása szerint 2004-től tartozik e körbe, s feltűnt a Jobbik környékén is, részt vett az Auróra Klub 2019-es megtámadásában, és ledöntött egy, a Black Lives Matter mozgalomnak állított szobrot Ferencvárosban.

Az anyaszervezetet, a HVIM-et Toroczkai László, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője és elnöke alapította 2001-ben, egyik jelenlegi vezetőjét Barcsa-Turner Gábort tavaly a bíróság elítélte egy Pride eseményen tartott zászlóégetés miatt. A HVIM 2019-ben több melegjogi rendezvényre is „ellátogatott”, az Aurórában Budaházy Györggyel együtt három órán át zaklatták a vendégeket a rendőrség közbeavatkozása nélkül.

A Becsület-napja rendszeres felvonulója, a Mi Hazánk rendezvényeinek biztosításáról rendszeresen gondoskodó Betyársereg is fontos résztvevője a hazai neonáci underground életnek. Az első kitörés túrán is résztvevő vezetője, Tyirityán Zsolt büszkén vallja, hogy a cigányok kevesebbet érnek, mint az árja magyarok, Adolf Hitler népirtását pedig saját megfogalmazása szerint „alternatív nézőpontból közelíti meg”. Ennek megfelelően alakulatával „Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz!” pólókat öltve terrorizálja rendszeresen a roma kisebbséget.

Említésre méltó magyarországi szerveződés a nevét a Hitlerjugendtől kölcsönző, számos országban jelenlévő Blood and Honour (Vér és Becsület), aminek hazai legális hátteret biztosító egyesületét ugyan feloszlatták és betiltották, ennek ellenére a mozgalom továbbra is él és virul. A hétvégén ők felelősek a Day of Honour minifesztivál megrendezéséért, ahol a gyűlöletdalszövegek legnagyobbjai húzzák a talpalávalót a menetelésben megfáradtaknak.

A hazai szervezetek összefonódását jól mutatja, hogy két héttel ezelőtt Incze, Tyirityán és Lipták Tamás, az LH aktivistája együtt értékelték az idei „Becsület napja” előkészületeit a Magyar Jelen stúdiójában, azzal a mi hazánkos Lantos Jánossal kiegészülve, akinek a témában hosszabb cikket megjelentető hvg360 szerint a kuruc.info újfasiszta heccportálhoz is köze lehet.

A fenti szervezetek az előbbi évekhez hasonlóan Európa különböző régióiból érkező szélsőjobboldali szövetségeseikkel kiegészülve emlékeznek meg Budapesten a náci és nyilas csapatokról.

A szélsőjobbosoknak két éve itthon is csak trükkös megoldásokkal van lehetőségük a nyilvános helyen való gyülekezésre, mivel a Kúria 2022-ben egy 2020-as rendőrségi határozatot megerősítve precedenst teremtett az ehhez hasonló események tiltására.

A rendőrség egy 2019-es bejelentéssel kapcsolatos indoklása szerint megalapozottan feltehető, hogy a bejelentett gyűlés időpontja olyan naphoz köthető, amely a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és „a bejelentésben szereplő körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista diktatúra által elkövetett bűnök tényét igazolni törekszik és ezáltal a gyűlés alkalmas köznyugalom megzavarására”. Hangsúlyozták továbbá azt is, hogy az évek óta megtartott „Becsület Napja” rendezvények szélsőséges nézeteket valló csoportokhoz kötődnek.

A rendőrség és a Kúria szerint a rendezvényeken elhangzott beszédek, a zenei betétek stílusa, a résztvevők megjelenése a külső szemlélőben félelemkeltésre, riadalom okozására alkalmasak. A Kúria a rendőrség gyülekezési törvény szerinti indoklásának helyt adott, és így jogalapot teremtett további tiltásoknak.

Az utcáinkon náci és nyilas egyenruhákban vonulók ellen fellépni emberi kötelesség

Amint a „Becsület napjával” kapcsolatban Szűcs Zoltán Gábor politológus, eszmetörténész a Mércén fogalmazott: „az egész neonáci esemény egy ordas hazugságra épül”. A megszálló erők és az őket kiszolgáló magyar katonák két rettenetes bűnt is elkövettek Budapesttel szemben. Egyrészt, minden józan megfontolást félretéve Bécs, vagyis az akkori német érdekek védelmében rommá lövették a várost, pótolhatatlan anyagi veszteségeket, irtóztató szenvedést és hatalmas vérveszteséget okozva a civil lakosságnak. Ráadásul miközben Bécset nem lehetett így megmenteni, a földi pokollá változott városban a magyar fegyveresek szisztematikusan terrorizálták és pusztították a civil lakosság zsidónak vélt részét.

Szűcs arra is felhívja a figyelmet, hogy az, hogy Budapestet február 11-ig megtartották Hitlernek, a budapesti lakosság érdeke ellenében történt, és a kitörés során sem volt szempont a civilek szenvedésének elkerülése, csak a csapatok kimentése.

„A kitörési kísérlet becstelensége (…) nem mérhető fel a maga igazi mélységében, ha nem látjuk be, hogy nem volt olyan égi és földi törvény, amit a város védői tiszteletben tartottak volna, még azt sem, amelyiknek a nevében oly sok más törvényt megszegtek, sőt, nem csak megszegtek, de meg is gyaláztak”

– fogalmaz Szűcs.

Sem a történelmi tények, sem pedig a legfelsőbb bírói szerv döntése nem akadályozta meg a hazai szélsőjobboldali közeget abban, hogy akár trükkös megoldásokkal vagy jogi kiskapukkal megpróbálja megtartani a „Becsület napját”. Így tavaly a zsidó áldozatokról való megemlékezésnek álcázva igyekeztek gyülekezést bejelenteni a várban, de a szervezők hátterének ellenőrzése után azt a rendőrség elutasította. Végül a Normafánál tartották meg naggyűlésüket – azonban a bíróság utólag ezzel kapcsolatban is ellenük döntött, Incze Béla szervezőt 100 ezer forintra bírságolva be nem jelentett gyülekezés miatt.

Ezzel szemben szerveznek több mint 10 éve, így tavaly és idén is békés tüntetést magyarországi antifasiszták, akiknek az idei „Becsület napja” ellen bejelentett gyülekezéseit is engedélyezte a rendőrség.

„A magyar főváros az egyik utolsó, ahol nyíltan, SS egyenruhában vonulva próbálják meg újraírni a történelmet”

– fogalmazott tavaly a Mércének a várban tartott antifasiszta ellentüntetés egyik szervezője. A németországi bázisú NS-Verherrlichung stoppen kampány tagja akkor elmondta azt is, céljuk hogy ezt minél láthatóbbá, mindenki számára világossá tegyék és elérjék, hogy a társadalom nyomására az állam betiltsa az „Becsület napját” és az ahhoz gyűlöleten alapú megmozdulásokat.

Az immár tíz éve a neonácikkal szemben szervezett demonstrációknak emellett a társadalom felrázása is célja, valamint az, hogy a tüntetéssel megakadályozzák, hogy olyan könnyen megtarthassák a megemlékezésüket, ne érezhessék jól magukat, ne lehessen ez egy „futottak még” típusú esemény – tette hozzá a magyarországi Autonómia csoport tagja.

„Ha kiállsz a fasisztákkal szemben, meg fognak fenyegetni. Doxolni (felkeresni olyan személyes adatokat az interneten, mint név, telefonszám vagy lakcím – a szerk.) fognak, meg fognak próbálni megtalálni, hazakísérni, megverni, és ha szükségesnek látják, meg is ölnek. Ez történik egész Kelet-Európában, és mindenhol, ahol fasiszta mozgalmak vannak. A fasiszta ideológia az erőszakra alapul, és nem félnek használni. Az egyik ok, amiért a mainstream nem érinti ezeket a témákat, az, hogy a mainstream újságírók félnek a témától, félnek a nácik fenyegetéseitől”

– mondta el az antifasiszta aktivista. Éppen ilyen fenyegetéseket kapott lapunk egyik munkatársa, aki tavaly a békés ellentüntetésről tudósított, és akinek személyes adatait egy volt TEK-es kiképzőhöz köthető Facebook-oldalon tették közzé, a demonstráció több résztvevőjével együtt. 2019 februárjában pedig a Frankel Leó úton támadtak meg fekete ruhások egy csoport fiatal antifasiszta egyetemistát.

De ezt látszik alátámasztani az is, hogy 2023-ban a Normafánál rendőrségi biztosítás nélkül megtartott kitörés napi megemlékezésen szélsőjobboldaliak bántalmaztak egy német tudósítót. Ezzel szemben a Kapisztrán térre szervezett ellentüntetés nagyrészt békésen lezajlott: a résztvevői közül többeket megmotoztak a rendőrség által elrendelt fokozott ellenőrzés keretében, ami azonban arra nem volt elég, hogy megakadályozzák, hogy a neonácik rájuk támadjanak. Hiába vezette a Halászbástyán keresztül több tucat rendőr az antifasiszta demonstrálókat, ott egy csoport szélsőjobboldali őket utolérve dobálta meg a lépcsőn lefelé haladó tömeget, bár egyikük kést is rántott, azonban szerencsére végül senki sem sérült meg.

Ugyan a kormányzati kommunikációban és a Fidesz-közeli médiumokban jól szervezett, egységes szervezetként igyekeznek beállítani az „antifát”, azonban ahogy tavalyi demonstráció szervezői fogalmaztak,

„az antifasizmus a mindennapokról szól, ez egy széles banner, sokféle szervezettel, akik a saját dolgaikat csinálják”.

Kiemelték azt is, hogy nem ismerik azokat, akik a tavalyi támadásokban részt vettek, a magyarországi szervezetek sosem követtek el hasonlót, azokkal nem is tudnak azonosulni.

Egészen a tavalyi kitörés napig ez a status quo állt fent: Európa minden tájáról érkező neonácik a hazai romákat és melegeket terrorizáló szélsőjobboldaliak együtt éltették tömegesen a náci és nyilas ideológiát, és 1944-45-ös tombolását. Az ünnepségeikkel szemben egy maroknyi, elsősorban hazai antifasiszta tiltakozott, akiket a neonácik rendre megtámadtak, zaklattak. És ez az egész esemény rajtuk kívül nem sokakat érdekelt.

Hogy ez miért van így, az egy másik cikk témája. A tavalyi támadások azonban mindent megváltoztattak. A támadók mind a fasisztáknak, mind az őket mentegetőknek, mind pedig a 20. századi fasizmust részben megbellebbítő Fidesznek is ajándékként pottyantottak az ölébe.

Cikkünk második részében arról lesz szó, hogy mit tudunk a tavalyi támadásokról, milyen kapcsolatokat ápol a a NER a szélsőjobboldali csoportokkal, miképpen importálta az USA-ból az antifa-pánikot a Fidesz, és hogyan használja azt politikai ellenfeleivel szemben. Valamint megpróbálunk választ találni a címben szereplő kérdésre is.