25 éve nem volt olyan magas az infláció szintje, mint most – áll a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szervezet (Organization for Economic Co-operation and Development –OECD) friss közleményében. A világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő szervezet (melynek Magyarország 1994 óta tagja) a tavaly novemberi adatokat elemezve arra jutott, hogy a tagországaiban tapasztalt 5,8 százalékos átlagos infláció az 1996 májusa óta mért legmagasabb szint. Ráadásul számos országban ennél jóval nagyobb mértékű árdrágulás történt az elmúlt évben.
Az Egyesült Államokban az infláció tavaly novemberben 6,8 százalékon állt, a központi bank szerepét betöltő Federal Reserve (FED) vezetője, Jerome Powell a tegnapi nap folyamán az amerikai Szenátus bankbizottságának meghallgatásán fejtette ki, hogy miközben
a koronavírus-járvány keltette gazdasági válság utáni helyreállás a történelem során korábban sosem tapasztalt sebességgel ment végbe, ez a visszarendeződés az 1980-as évek eleje óta nem tapasztalt szintekbe lökte az inflációt.
A meghallgatáson Powell ígéretet tett arra, hogy FED mindent el fog követni a pénzromlás megállítása érdekében.
A helyzet még súlyosabb olyan hosszú ideje súlyos inflációs problémákkal küzdő országokban, min a recessziók és konjunktúrák ciklikus változását régóta extrém szinteken megtapasztaló Argentína (amely egy év alatt 51,2 százalékkal növekedést tapasztalt) vagy a 2021 novemberéig tartó egyéves időszakban 21, 3 százalékos pénzromlást elszenvedő Törökország.
Az OECD felmérése szerint Magyarországon az infláció mértéke tavaly novemberben az OECD-átlagot szintén jócskán meghaladván 7,4 százalékon állt.
A vártnál jelentősebb nagyobb inflációra a Magyar Nemzeti Bank többlépcsős kamatemeléssel (amely azonban a decemberben bevezetett kamatstop értelmében közvetlenül nem érinti a lakossági jelzáloghiteleket), a kormány pedig egy 755 milliárd forintos megszorítással (amely többek között a Karácsony Gergely főpolgármester által kezdeményezett Egészséges Budapest Program költségvetését is egy tollvonással lenullázta) válaszolt. Ahogy azt mi is megírtuk, az infláció magas szintje miatt sokan szinte semmit sem éreznek a KSH szerint rendre növekvő bérekből.
A globális inflációs hullám mögött a 2020-as év visszaesése utáni helyreállás következtében felpörgő gazdasági aktivitás mellett elsősorban az energiahordozók és az élelmiszer árának évtizedek óta nem látott szintű növekedése állt –ezért az ezt a két, externáliák által komolyan befolyásolt területet kizáró úgynevezett maginfláció valamivel kedvezőbb, 3,8 százalékos OECD-átlagértékét mutat.
A főleg Kína megnövekedett fogyasztásának és az Oroszországgal folytatott geopolitikai csatározásoknak betudható energiaár-növekedés (amely az OECD-tagállamok esetében átlagosan 27,7 százalék volt) számos országban, köztük –a lakossági rezsicsökkentés ellenére– hazánkban is erősen éreztette a hatását. A Dunaújvárosban található acélipari vállalatnál, a Dunnaferrnél például a megnövekedett energiaárak miatt december 23. és január 7. között kényszerleállást voltak kénytelen végrehajtani.
A kontinensen kialakult energiaválságra részleges megoldást az Egyesült Államokból érkező, cseppfolyósított földgázzal (LNG) megrakott tankerhajók adták, aminek következtében néhány nap alatt jelentősen csökkent földgáz ára, ami azonban továbbra is jóval magasabb a korábbi évek szintjénél
és elemzők szerint nem is várható, hogy egyhamar visszatérnénk az előző évtizedben, a palagáz-forradalom következtében tapasztalt rekordalacsony energiaárakhoz.
Az élelmiszerárak is érezhetően növekedtek az elmúlt egy évben, az OECD-országokban átlagosan 5,5 százalékkal. Magyarországon az MNB előrejelzése szerint idén a 2021-es szint közel dupláját, a 6,9 százalékot is elérheti az élelmiszerek drágulása, amely egy friss KSH-jelentés szerint már így is óriási mértékű volt számos olyan alapvető árucikk esetében mint az étolaj, a margarin vagy éppen a finomliszt (emellett idén várhatóan a sertéshús ára is jelentősen nőni fog).
A rekordokat döntögető inflációs mutatókat látván a Világbank nemrég arra figyelmeztetett, hogy az árdrágulás a legvagyonosabb államoknál jóval súlyosabban érintheti a fejlődő országokat, akiknek kevesebb mozgásterük van az infláció kezelésére, hiszen például az ilyen esetben bevett intézkedésnek számító kamatemelés jelentősen lecsökkentheti a gazdaság növekedését, ami különösen komoly problémához vezetne Globális Délen (azonban kevésbé a Globális Északon, ahol a már így is magas életszínvonal ellenére továbbra is népszerű a világméretű klímakatasztrófának megágyazó növekedés-kultusz).
Miközben a fejlett országok már nagyrészt mind visszatértek a pandémia kezdete előtti növekedési mutatókhoz, addig a Világbank 2023-as évre adott prognózisa szerint a fejlődő országokban 4,4 százalékos átlagos növekedés várható, ami 4 százalékkal alacsonyabb a világjárvány előtti időszak trendeknél. Ezért a nemzetközi szervezet arra figyelmeztet, hogy
tovább nőhetnek az egyenlőtlenségek a gazdag és fejlődő országok között.
