Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kamatstop: a kormány a saját monetáris politikája ellen próbálja védeni a szavazókat?

Orbán Viktor ma délután a facebook-oldalán jelentette be: a kormány az októberi szinten rögzíti a lakossági jelzáloghitelek kamatait. A kormányfő a döntést az energiaár-drágulás miatt elszálló infláció elleni küzdelemmel indokolta.

A bejelentés után megkerestük Büttl Ferenc közgazdászt a Mérce állandó szerzőjét hogy értékelje az intézkedést. Büttl szerint valójában sokkal inkább arról van szó, hogy a kormány a saját monetáris politikája ellen igyekszik átmenetileg védeni a szavazókat: az intézkedés lehetőséget teremt arra, hogy a jegybank tovább emelhesse az alapkamatot anélkül, hogy azt a választásokig megérezné a lakosság.

A Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank (MNB) az elmúlt évek során nagyon alacsonyan tartotta a jegybanki alapkamatot. Ezzel (némiképp felesleges módon) egy felívelő szakaszban igyekeztek élénkíteni a gazdaságot, hisz ha alacsony az alapkamat, akkor olcsóbban jutnak hitelekhez a cégek, ezáltal növelve a beruházási kedvet és ösztökélve a gazdaság növekedését. A nemzetközi energiaár-válság azonban hazánkban is nagyon megemelte az inflációt, így az MNB-nek nincs más választása, mint klasszikus monetáris eszközökhöz nyúlni az infláció visszafogása vagy legalábbis a rögzítése érdekében: az alapkamat emelésével lehet csökkenteni a hitelfelvételi kedvet, így megfogva az infláció mértékét is. Ez azonban nem csupán hosszútávú gazdasági növekedést akadályozza, hanem a lakossági hitelek kamatait is drasztikusan megemeli. Ezt a hatást igyekszik most elodázni a kormány a legújabb intézkedésével, hogy az emelkedő lakossági törlesztőrészletek ne befolyásolják számukra kedvezőtlenül az áprilisi választásokat.

Büttl Ferenc szerint

„a jegybank kutyaszorítóba került.”

Ugyanis a válság miatt emelniük kéne az alapkamatot, de az emelést a lakossági hitelfelvevők is megérzik, ennek pedig nyilvánvaló politikai következményei vannak, amit a Fidesz-kormány által kinevezett jegybankelnök nem engedhet meg magának. A kormány intézkedése tehát teret ad a további alapkamatemeléseknek, anélkül, hogy annak súlyos rövidtávú politikai követkeményei lennének.

Természetesen az intézkedés átmenetileg se nyújt megnyugvást mindenkinek: például a lakossági szabad felhasználású és személyi hitelek továbbra is drágulni fognak, a vállalati hitelek és a beruházások hiteleinek kamatai is nőni fognak. Ez pedig alapvetően a gazdasági növekedés visszaesését fogja okozni, de épp ez a cél, hisz

a gazdasági növekedés lassítása jó eszköz az infláció csökkentésére, hisz visszafogja a keresletet. A probléma azonban az, hogy jelenlegi inflációt csak kis részben okozza a kereslet, sokkal jelentősebb a globális ellátási láncok akadozásából következő áremelkedés.

A monetáris eszközök csak a keresleti oldalon tud visszavenni az inflációból (hisz a hazai jegybanknak nincs hatása a globális ellátási láncok helyzetére), de

„ha az MNB-nak tovább kell mennie ezen az úton, akkor abból nem lesz 5% körüli GDP növekedés jövőre, hanem örülhetünk egy 3,5-4%-nak. De cserébe az infláció 5% körül lesz tartható. ”

Azaz sajnos nem csak a jegybank, de a magyar társadalom is kutyaszorítóba került: vagy az infláció száll el, vagy a gazdasági növekedésből kell visszavennünk és hosszútávon mindkettőt a lakosság fogja megérezni. A helyzet jól példázza a magyar gazdaság kitettségét a globális folyamatoknak, valamint eszköztelenségét a válságkezelésre: nem arról van szó, hogy a magyar vállalatok termelékenysége csökkent, hanem – ismét – egy nemzetközi válság gyűrűzik be hazánkba. Csak abban reménykedhetünk, hogy a globális termelési láncok idővel helyreállnak, és így a magyar gazdaság is kikerül a csapdából, eddig kell ügyesen egyensúlyozni az infláció emelkedése és a gazdasági növekedés csökkenése között.

Büttl Ferenc rámutatott, hogy

„most ugyanolyan kamatemelési ciklusban vagyunk, mint a 2008-as globális válság idején, ennyit lehet tenni tűzoltás jelleggel.”

A kormány célja, hogy mindennek a hatásait átmenetileg, legalább a választásokig ne érezze a lakosság. Ezért fagyasztotta be korábban a benzinárakat, most a lakossági jelzáloghitel kamatát, de az sem elképzelhetetlen, hogy jövőre az alapvető élelmiszerek árára is hatósági ár jöhet. Ezek a hatósági intézkedések károkat okoznak a termelői oldalon, a kormány terve az lehet, hogy idővel majd kárpótol minden szereplőt, de – ahogy Büttl Ferenc fogalmaz –

„minden felülír az a cél, hogy a lakosság átmenetileg a lehető legkevésbé érezze meg ezt az inflációs periodust, mert áprilisban választás van.”

Az a nagy kérdés, hogy a választásoknak alárendelt válságkezelés – kivéve ha váratlanul nagyon kedvezőre fordulna a nemzetközi gazdasági helyzet – mekkorát fog visszaütni később, amikor hirtelen muszáj lesz minden lakosságbarát intézkedést visszavonni a gazdasági szereplők nyomására. Abban pedig nehezen reménykedhetünk, hogy a válság költségeit végül a kormány ne a lakosságra hárítaná – ehhez hiányzik a politikai erő de az akarat is.

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd