Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Jason Stanley: Szexuális szorongás

A szexuális szorongás politikája rafináltan alapvető fenyegetésként állítja be a szabadságot és az egyenlőséget – anélkül, hogy nyíltan elutasítaná őket…. – állapítja meg Jason Stanley Így működik a fasizmus c. könyvében. A könyv elővásárlási kampányának keretében november folyamán több szemelvényt is közlünk a magyar fordításból, amely a lapunkba is rendszeresen fordító Piróth Attila munkája. Ezúttal a kötet nyolcadik fejezetének egy részletét adjuk közre.

Szexuális szorongás

Ha a demagóg a nemzet atyja, akkor a patriarchális férfiasságot és a hagyományos családot érintő bármiféle fenyegetés aláássa az erőről alkotott fasiszta elképzelést. Ilyen fenyegetés a nemi erőszak és a szexuális bántalmazás, illetve az úgynevezett szexuális deviancia. A szexuális szorongás politikája különösen hatásos olyankor, amikor a hagyományos férfi szerepek – mint például a családfenntartói szerep – a gazdasági körülmények folytán már amúgy is fenyegetés alatt állnak.

A fasiszta propaganda a vegyes párkapcsolatoktól és a rasszok közti keveredéstől való félelmet szít, és a tiszta nemzet megrontását vizionálja azzal, amit az Amerika az első mozgalom vezéralakja, Charles Lindbergh „alsóbbrendű vér”-nek nevezett. A fasiszta propaganda jellemzően a másik jelentette fenyegetés szexualizálásával erősíti ezt a félelmet. Mivel a fasiszta politika alapja a hagyományos patriarchális család, az ennek modelljétől való elhajlást is félelmetesnek láttatja, és a transzneműekre és homoszexuálisokra mutogatva igyekszik fokozni a hagyományos férfi nemi szerepek fenyegetettségével kapcsolatos szorongást és pánikot.

Jason Stanley Így működik a fasizmus című könyve 2021. december 15-én jelenik meg a lapunkba is rendszeresen fordító Piróth Attila fordításában, a Théâtre le Levain (Kovász Színház) gondozásában. A könyv terjesztő partnere, a Budapesti Teleki Téka elővásárlási-támogatási kampányt indít. Azoknak a támogatóknak és elővásárlóknak, akik rendelésüket a Teleki Téka oldalán november 29-ig leadják, lehetőségük lesz arra, hogy nevük támogatóként szerepeljen a könyvben. Részletek itt olvashatók. Az elővásárlási kampány keretében több kapcsolódó szöveget, így szemelvényeket is közlünk a könyvből.

The „Black Horror on the Rhine”: Race as a Factor in Post–World War I Diplomacy („Fekete borzalom a Rajna-vidéken”: a rassz mint tényező az elsősta világháború utáni diplomáciában) című 1970-es cikkében Keith Nelson történész azt a tömeghisztériát dokumentálja, amely a Rajna-vidéket 1919-től elfoglaló francia csapatokban szolgáló afrikai katonák láttán uralkodott el Németországon.[1] A német propaganda a lehető legszélesebb körben igyekezett elterjeszteni, hogy az afrikai gyarmatokról származó francia katonák tömegesen erőszakolják meg a német nőket; egyes anyagokat szinte minden európai nyelvre lefordítottak, még eszperantóra is.

A német kormány a fehér nők fekete férfiak általi tömeges megerőszakolásának rasszista koholmányait a francia megszállás elleni mozgósítás eszközeként használta. Ez a propaganda különösen sikeresnek bizonyult a „rassz tekintetében érzékeny” Egyesült Államokban. Az „American Campaign Against the Horror on the Rhine” (Amerikai kampány a Rajna-vidéki borzalom ellen) nevű csoport tízezer pamfletet nyomtatott ki a „gazdag német és ír amerikaiak által összeadott” pénzből, és a „Rajna-vidéki fekete borzalom” ellen 1921. február 28-án tartott gyűlés több mint tizenkétezres tömeget vonzott a New York-i Madison Square-re. Nelson a következőket írta:

Hasonlóképpen, egy Adolf Hitler nevű ifjú német nacionalista nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy „7 millió [ember] senyved idegen uralom alatt, és a német nép fő artériája a fekete afrikai hordák játszóterén folyik keresztül… A zsidók voltak és ma is a zsidók azok, akik a négert a Rajna-vidékre hozzák, mindig ugyanazzal a palástolt szándékkal és világos céllal: a szükségszerűen bekövetkező elkorcsosítással megsemmisíteni a fehér fajt, melyet gyűlölnek.”

Hitler szerint zsidók álltak azon összeesküvés mögött, amely fekete katonákkal erőszakoltatta meg a tiszta árja nőket, hogy megsemmisítsék a „fehér fajt”. Hasonló összeesküvés-elméletet terjesztett az 1920-as években az amerikai Ku-Klux-Klan is, amely nyíltan képzelgett arról, hogy a zsidók a fehér nők fekete férfiak általi tömeges megerőszakolására szövetkeznek, hogy romba döntsék a fehér fajt az Egyesült Államokban.

„Az Egyesült Államok történetében a nemi erőszak csalárd vádja a rasszizmus egyik legfélelmetesebb koholmánya” – írja Angela Davis. „A fekete erőszaktevő mítoszát idézték meg módszeresen, amikor a fekete közösség elleni erőszak és terror újabb és újabb hullámait kellett meggyőzően igazolni.”[2]

A patriarchális berendezkedésben a férfiak elvárják, hogy a társadalom rájuk hárítsa családjuk kizárólagos védelmezőjének és fenntartójának szerepét. Amikor a gazdasági bizonytalanság felerősödik, a férfiak – akiket a nemek közti fokozódó egyenlőség miatt érzett státuszveszteségük amúgy is szorongással töltött el – könnyen a szexuális kisebbségek ellen irányuló demagóg pánikba taszíthatók.

A fasiszta politika itt szándékosan eltorzítja a szorongás forrását, hiszen a fasiszta politikusnak nem áll szándékában a gazdasági viszontagságok mélyén meghúzódó okokkal foglalkozni.

A fasiszta politika a gazdasági szorongással megfejelt férfiúi szorongást az attól való félelemmé torzítja, hogy a családra egzisztenciális fenyegetést jelentenek azok, akik elutasítják annak struktúráját és hagyományait. A fasiszta politika itt is az állítólagos szexuális agresszió potenciális fenyegetését használja fegyverként.

2016 márciusában Észak-Karolina közgyűlése elfogadta az úgynevezett mosdótörvényt, amely jogkörrel ruházza fel a helyi oktatási hivatalokat arra, hogy kötelezővé tegyék az „egynemű, többszemélyes mosdókat” – ami annyit jelent, hogy a transznemű személyeknek a születési nemüknek megfelelő mosdót kell használniuk (egy transz lánynak tehát a fiúvécét). A „mosdótörvény” körüli egész vita arról a fenyegetésről szólt, amelyet a transz lányok jelentenek a cisz (nem transz) lányokra. A törvényjavaslat benyújtói és támogatói azzal érveltek, hogy a transz lányok valószínűsíthető szexuális ragadozók. Észak-Karolina republikánus kormányzója, Pat McCrory azzal indokolta a törvény aláírását, hogy az az észak-karolinai nők védelmét szolgálja. 2016-ban az USA több mint egy tucat államában nyújtottak be az észak-karolinaihoz hasonló mosdótörvény-javaslatot.

Whipping Girl (A korbácsoló lány) című klasszikus művében Julia Serano elmagyarázza, hogy a transz nők, mivel a nőiességet választják, komoly fenyegetést jelentenek a patriarchális ideológiára:

A nemek férfiközpontú hierarchiájában, ahol az az alapfeltevés, hogy a férfiak jobbak a nőknél és a férfiasság felsőbbrendű a nőiességnél, semmi sem hat nagyobb fenyegetésnek, mint a transz nők létezése – akik, bár férfinak születtek és megörökölték a férfi előjogokat, inkább azt „választják”, hogy nők legyenek. Saját nőségünket és nőiességünket felvállalva bizonyos értelemben kétségbe vonjuk a férfiúság és férfiasság vélelmezett felsőbbrendűségét. Fenyegetést jelentünk a nemek férfiközpontú hierarchiájára; ennek a fenyegetésnek a csökkentésére kultúránk (mindenekelőtt a média révén) a hagyományos szexizmus fegyvertárának minden taktikáját bevetve igyekszik semmibe venni minket.[3]

Serano könyvének 2007-es első megjelenése óta a transz nők elleni retorikai támadások az USA politikájának központi elemévé váltak. A nemek közti hierarchia kulcsfontosságú a fasiszta ideológia számára. Így az, hogy a politikusok igyekeznek tömeghisztériát kelteni a transz nők kapcsán, nem meglepő, amennyiben az ilyen próbálkozásokat a fasiszta taktikák megnyilvánulásának és a fasiszta politika előretörésének tekintjük. Megfordítva: a transz nők fokozódó elfogadása a liberális demokratikus normák erőteljes igazolása.

A patriarchális család központi jelentőségű a fasizmus számára. A fasiszta vezető a patriarchális apának, a hagyományos család „vezérigazgatójának” a megfelelője. A patriarchális családban az apa feladata az anya és a gyerekek védelme. A transz nők támadása és rettegett másikként, a nemzet férfiasságára leselkedő veszélyként történő ábrázolása arra szolgál, hogy a férfiasság elképzelése kerüljön a politikai figyelem középpontjába, fokozatosan bevezetve a hierarchia és a fizikai erővel történő uralkodás fasiszta eszményeit a nyilvános szférába.

Schmidt Mária szélsőjobboldali magyar történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója. Schmidt 2017-ben megjelent Nyelv és szabadság című könyvéről a Hungarian Spectrum blogon közzétett cikkében Johanna Laakso, a Bécsi Egyetem professzora megnevezi, kik Schmidt számára az ellenségek: „a muszlim bevándorlók, a balliberális elit és Soros György”.[4] Cikkében Laakso idézi, hogyan bírálta Schmidt Angela Merkel döntését, amely egymillió szír menekültet engedett be Németországba, és hogyan fogadta ezt az ország:

Normális férfi, fiú tudja a kötelességét és megvédi asszonyait, lányait, anyáit, testvéreit. Csak ezek a mai németek váltak annyira agymosottakká és férfiatlanokká, hogy már erre sem képesek.

A nagyszámú szír menekült befogadása Németországban Schmidt szerint a patriarchális nemi szerepek hanyatlásának számlájára írható. A Schmidt magyarázatában tátongó logikai rést az a feltételezés hidalja át, hogy a hanyatlás előtt létezett egy fasiszta mitikus múlt, amelyben a férfiak betöltötték a vélelmezetten hagyományos patriarchális nemi szerepüket: „megvédték” a nőket az idegen befolyásoktól.

Veszélyben a férfiak képessége, hogy megvédjék a nőket és a gyerekeket! – veri félre a harangot a fasiszta politika, és ezzel nehéz politikai problémát old meg. Egy liberális demokráciában az olyan politikus, aki nyíltan támadja a szabadságot és az egyenlőséget, nem számíthat túl nagy támogatásra. A szexuális szorongás politikája a biztonságra hivatkozva kerüli meg ezt az akadályt, így burkoltan támadja és ássa alá a liberális demokrácia eszményeit.

A szexuális szorongás politikáját alkalmazó politikai vezető a szabadságot és az egyenlőséget – közvetetten – fenyegetésként ábrázolja.

A nemi azonosság vagy a szexuális irányultság kifejezése a szabadság gyakorlása. Amikor a fasiszta politika a homoszexuálisokat és a transz nőket úgy ábrázolja, mint fenyegetést a nőkre és a gyermekekre – valamint a férfiak képességére, hogy megvédjék őket –, azzal a szabadság liberális eszményét vonja kétségbe. A nők abortuszhoz való joga is a szabadság gyakorlása. Amikor a fasiszta politika az abortuszt úgy ábrázolja, mint fenyegetést a gyermekekre – valamint a férfiak gyermekek fölött gyakorolt ellenőrzésére –, azzal a szabadság liberális eszményét vonja kétségbe. Az emberek joga, hogy azzal házasodjanak össze, akivel kívánnak, a szabadság gyakorlása. Amikor a fasiszta politika egy valláshoz vagy egy rasszhoz tartozókat fenyegetésként ábrázol a vegyes házasságok lehetősége miatt, azzal a szabadság liberális eszményét vonja kétségbe.

A szexuális szorongás politikája az egyenlőséget is aláássa. Amikor az egyenlőség biztosított a nők számára, az fenyegetést jelent a férfiak kizárólagos családfenntartói szerepére. A feleségükre és gyermekeikre leselkedő szexuális fenyegetéssel szembeni férfiúi tehetetlenségük kihangsúlyozása fokozza a patriarchális férfiasság elvesztése miatt érzett szorongást. A szexuális szorongás politikája rafináltan alapvető fenyegetésként állítja be a szabadságot és az egyenlőséget – anélkül, hogy nyíltan elutasítaná őket. A szexuális szorongás politikájának erőteljes jelenléte talán a legárulkodóbb jele a liberális demokrácia leépülésének.

[1] – Keith Nelson, „The »Black Horror on the Rhine«: Race as a Factor in Post–World War I Diplomacy”, Journal of Modern History 42.4 (1970. december): 606–27.

[2] – Keith Nelson, „The »Black Horror on the Rhine«: Race as a Factor in Post–World War I Diplomacy”, Journal of Modern History 42.4 (1970. december): 606–27.

[3] – Julia Serano, Whipping Girl: A Transsexual Woman on Sexism and the Scapegoating of Femininity (Berkeley: Seal Press, 2007), 15.

[4] – Johanna Laakso, „Friends and Foes of »Freedom«” Hungarian Spectrum (online), 2017. december 28.