Az MTI beszámolója szerint Nagy István agrárminiszter nyitotta meg az évet Gödöllőn kedden a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE), ahol számos fontos – szűkebb, valamint tágabb értelemben vett – mezőgazdasági kérdésben foglalt állást.

„Az agráriumnak ma több kihívásra is választ kell adnia, egyebek mellett a globális éghajlatváltozás következményeire, a hatékony élelmiszertermelés feltételeinek megteremtésére, illetve a természeti erőforrások és a véges termőterületek fenntartható használatára” – mondta az agrárminiszter.

A témával mi is rendszeresen foglalkozunk a Mérce hasábjain, a klímaváltozás valamint a hozzá való alkalmazkodás tematikánk központi részét képezik, vonatkozó cikkeinket ezen a linken lehet elérni. Ezzel összefüggésben a mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságának a fontossága is megkérdőjelezhetetlen.

Örömteli hír, hogy az agrárminiszter végre ilyen bátran kiállt a kormány fenntarthatatlan agrárpolitikája ellen, és felhívta a figyelmet azon kihívásokra, melyekkel jelenleg látványosan nem foglalkozik az ország vezetése.

A magyarországi agráriumot ugyanis – akárcsak az Európai Unióét – a nagybirtokok dominálják, melyeken ipari jellegű mezőgazdasági termelést folytatnak, ami számos okból kifolyólag fenntarthatatlan: többek között jelentős üvegházhatású gázkibocsátással jár, csökkenti a biológiai sokféleséget, és súlyosan vízpazarló is.

Noha Nagy arról beszélt, hogy a most kezdő generáció feladata lesz a fenntartható tájgazdálkodás elősegítése, a munkaerő biztosítása az ágazat minden szintjén,  kormánytagként bízhatunk benne, hogy felelősségének érzi, hogy már ma elkezdje azokat a fundamentális változtatásokat, melyek megalapozhatják a jövő fenntartható mezőgazdaságát.

Így fontos lenne azon dolgozni, hogy az öntözéses, víz- és talajpazarló megoldások helyett a vízmegtartó rendszereket fejlesszék, hogy az egyre hektikusabb csapadékeloszlás mellett is sikerüljön megtartani a vizet, amely a talaj termőképességét is javítja. Jelenleg ugyanis – noha vannak kísérleti vízmegtartó projektek – az ország jelentős részén a vízelvezetésre koncentráló szemlélet az uralkodó. Ez azonban hosszú távon fenntarthatatlan, mert miközben a csapadékot elvezetik, az egyre alacsonyabb szintű talajvizet használják öntözésre; miközben az ország jelentős területei sivatagosodnak el.

De szembe kell mennie az agrárminiszternek az Európai Unió széles támogatást élvező közös agrárpolitikájával is, ha a fenntartható mezőgazdaságért küzdene. Ugyanis hiába jelentették be, hogy környezet- és kisgazdabarátabb lesz az új KAP, környezetvédő szervezetek szerint továbbra is kirívóan káros gyakorlatokat támogat, melyek az elmúlt évtizedben gyakorlatilag kivégezték az Unió élővilágát. Ez különösen nehéz feladat lesz annak fényében, hogy a magyar agrárium jelentős mértékben függ az uniós transzferektől.

Nem utolsó sorban pedig szembe kell mennie az ország termőföldjeinek jelentős részét birtokló nagybirtokosok, a latifundiumok urainak érdekeivel, akiknek a jelenlegi rendszer is prímán megfelel.

A fenntartható mezőgazdaság ugyanis nehezen megvalósítható egy olyan rendszerben, melyben néhány nagybirtokos a profitjuk maximalizálására törekszik a föld és a munkaerő minél hatékonyabb kizsákmányolásával. A magas terméshozamok ára a környezetpusztító műtrágya és permetszerek nyakló nélküli használata, az olcsó munkaerőt pedig a föld nélküli agrárproletariátus biztosítja, akiket a napszámnál is kevesebb jövedelmet biztosító közmunkaprogram keretében hajtanak ki az új földesurak birtokaira.

Elképzelhető persze, hogy a jelenlegi birtokstruktúra mellett is van olyan mezőgazdasági termelési forma, ami környezeti szempontból fenntartható, azonban ha nem fenntartható társadalmi szempontból, úgy fabatkát sem ér. Ahogy a kormány vidékpolitikáját és a gazdálkodók támogatásáról szóló lózungokat is zárójelbe teszi, ha a falvak lakói nem részesülhetnek a földnek gyümölcséből, melyet megművelnek (jó esetben).

A földtulajdon koncentrációja és a monokultúrás nagy ültetvények helyett a szövetkezeti és állami gazdaságok jelenthetik a kiutat, melyek tisztes megélhetést biztosítanak a közösségek számára, és környezetbarát módon állítanak elő minőségi élelmiszert.

Egy ilyen rendszer létrehozása kétségkívül költséges és nehézkes lenne, valamint számos érdeket sértene; elsősorban az olyan nagybirtokosokét, mint Csányi Sándor, aki úgyszint felszólalt a MATE évnyitóján. Azonban az agráriumba pumpált temérdek pénzből vélhetően ki lehetne gazdálkodni. Természetesen bizonyára ellenállásba ütközne a nagybirtokok feldarabolása is, azonban a kétharmados parlamenti többséget maga mögött tudó kormány számára bizonyára nem okozna súlyos nehézséget a tulajdonviszonyok átalakítása.

Akkor pedig lenne munka a mezőgazdasági egyetemen képzett agronómusok hadának, hisz az ország mezőgazdasági rendszerének átalakításához nem kevés szakemberre lenne szükség, és talán még a magyar falu megtartóereje is növekedne.

De ilyesmi persze nem fog történni. Nagy István kiállt a hallgatók elé elmondani a korszellemhez passzoló lózungokat, de ne legyen illúziónk: a kormány gazdaság- társadalom és agrárpolitikája a földtulajdon koncentrálódásával és az ipari mezőgazdaság fenntartásával jár, és nincs arra utaló jel, hogy a kormánynak szándékában állna változtatni ezen.