Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Áder, Karácsony és a Greenpeace más és más miatt elégedetlenek a kormány hulladéktörvényével

Áder János köztársasági elnök – noha nem példátlan, de mégiscsak szokatlan módon – nem írta alá a hulladékgazdálkodásra vonatkozó, az országgyűlés kormánypárti többsége által elfogadott törvényt, hanem az Alkotmánybíróságra bízta annak megállapítását, hatályba léphet-e ebben a formában – írja az MTI.

A hivatkozott módosítás problémásnak talált aspektusa a létrehozandó nagy állami hulladékkoncesszióról szól, ami már elfogadása előtt széles hullámokat vert, elsősorban ellenzéki térfélen.

Többek között Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is szót emelt ellene alább olvasható Facebook posztjában.

 

Mit csinál egy választási vereségtől tartó kormány? Privatizál. Ebbe kezdett az Orbán-kormány is tegnap éjjel….

Közzétette: Karácsony Gergely – 2020. november 25., szerda

Ő elsősorban azt tartotta problémásnak, hogy a kormány privatizálná a hulladékgazdálkodást, vagyis egy magáncégnek adná ki, hogy végezze el a szükséges tevékenységeket. Ennek az az érdekessége, hogy korábban az önkormányzati hulladékgazdálkodó (és szemétszállító) cégeket a kormány igen nehéz helyzetbe hozta a nemzeti kukaholding létrehozásával.

A Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. létrehozásával a kormány 2016-tól kezdve egy olyan, központi céget hozott létre, ami a helyi nonprofit hulladékos cégeket koordinálta (ahogy a nevéből is kiderül), emellett a lakosságtól befolyó szemétdíjakat kezelte, többek között ezekből fizette a helyi szolgáltatókat. Ez azonban a legtöbb esetben nem működött megfelelően, több település hulladékos cége, így a budapesti FKF is rendszeresen jelezte, hogy a kukaholding által elvárt feladatot nem tudja a rendelkezésére bocsátott összegekből megoldani.

Erre kínálna megoldást az állami szemétkoncesszió elvileg. A szolgáltatás elvégzését és megszervezését is elvennék immár az önkormányzatoktól, és állami koncesszió formájában magáncége(ke)t bíznának meg vele, vagyis voltaképpen állami pályázaton kiválasztott cég(ek)re bíznának biztos és hosszú távú megrendeléseket.

Ez szükségképpen azzal jár – mint valamennyi privatizált közszolgáltatás esetében – hogy az adott közszolgáltatáson, ami a használók, így a lakosság és az önkormányzat, valamint maradék részben a költségvetés befizetéseiből működik, üzemszerű működés során befektetők profitálnak, miközben kockázatuk – épp a koncesszió miatt – viszonylag csekély. Ahogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében annak a veszélye is fennáll, hogy a kormánypártokkal szoros viszonyt ápoló befektetői csoportok nyerik el végül a megbízást – ami az előbb felvázolt működés szempontjából egyébként nem lényeges.

A köztársasági elnök problémái viszont a szemétholdinggal alapvetően gazdasági jellegűek.

Amellett, hogy Áder kifogásolta, hogy az új jogszabály nem biztosít kellő garanciákat arra az esetre, ha egy koncessziós vállalkozás megszünteti tevékenységet, ez pedig szerinte veszélyeztetheti az állampolgárok alkotmányos jogát az egészséges környezethez, a köztársasági elnök szerint alaptörvény-ellenes az is, hogy a koncessziós társaságok a törvénymódosítással egyoldalú erőfölényt szereznek.

Egy másik aspektusa Áder kritikáinak a hulladék termékminőségéhez köthető: az Európai Uniós szabályok szerint ugyanis ugyanúgy lehet szabadon kereskedni a hulladékkal, mint bármilyen más termékkel, lehet fel s alá szállítani az Unióban, és végső soron ugyanazok a piaci és törvényi szabályok vonatkoznak rá, mint bármely más termékre.

Ezzel szemben köztársasági elnök szerint a javaslat tulajdonjogi korlátozásai egyszerre érintik az önkormányzatokat, a hulladékot előállító gyártókat, a hulladékgazdálkodásban közreműködő gyűjtőket, kereskedőket és szállítókat, valamint a hulladék birtokosait. Az államfő meglátása szerint a törvényjavaslat elvonja a termelési és ipari hulladékok tulajdonjogát, miközben semmilyen kártalanításról nem gondoskodik, sőt fizetési kötelezettséget is kilátásba helyez a termelőknek, amivel duplán kárt okozna nekik.

Áder szempontjainak érdekessége, hogy köztársasági elnökként egy részről védi az uniós szabályok érvényesülését, másrészről viszont képviseli azt az elvet, ami a tulajdonhoz, valamint az áru szabad áramlásához való jogot a környezeti és társadalmi érdekek elé helyezi, ami a hulladékok mihamarábbi és minél kisebb energiaigényű feldolgozása, ártalmatlanítása, lehetőség szerinti újrahasznosítása lenne. Érdemes megjegyezni, hogy az uniós jog érvényesítése egyébként a jelenlegi társadalmi, gazdasági berendezkedésben az Európai Unió tagországának államfőjeként kétségkívül feladata Ádernek.

Mindazonáltal azt sem érdemes elfeledni, hogy a koncesszió kiadásával a kormány gyakorlatilag kijelölné, hogy mely cégek rendelkezhetnének az adott hulladék felett, tehát amennyiben jelenlegi formájában léphetne hatályba a törvény, akkor sem államosítanák a hulladékot, hanem a magán tulajdonviszonyokba avatkozna bele a kormány a hulladékok tulajdonjogviszonyainak módosításával.

A hivatkozott aspektusoktól eltekintve, miszerint privát cégekre bízzák a hulladékkezelést (és a közszolgáltatások után bezsebelhető profitot) a hulladéktörvény alapvetően fontos hiányosságokat pótol, és környezetvédelmi szempontból előremutató. Ilyen a törvényben fogalmazott és Áder által is említett aspektusok a hulladékképződés megelőzése elvének érvényre juttatása, a körforgásos gazdaságra történő átállás és az illegális hulladékokra vonatkozó új rendelkezések.

Ezek közé tartozik például az egyszerhasználatos italcsomagolások megszüntetése, amivel a rendszerváltás után szinte teljesen eltüntetett visszaváltható csomagolásokat hozná vissza a kormány – melyek az eldobható csomagolásoknál jóval környezetbarátabb megoldást jelentenek.

A Greenpeace környezetvédő szervezet ugyanakkor jelezte, hogy a visszaváltás lehetővé tétele nem elegendő ahhoz, hogy a csomagolások valóban újrahasznosításra is kerüljenek, ezzel szemben elő kellene írni a kötelező újrahasználatot és újratöltést. A betétdíjas termék ugyanis nem jelenti automatikusan azt, hogy magát a palackot újra használják, mint az egykori vastagfalú kóláspalackokat, elképzelhető, hogy a visszavitt palackokat például feldolgozzák és újra formába öntik.

A környezetvédő szervezet azt is nehezményezte, hogy jelen állás szerint csak 2023. július elsejétől lépnének hatályba az új szabályozások, holott már 2022. elejétől reális lenne a bevezetésük.

Címlapkép: MTI/Czeglédi Zsolt