A magyar közbeszédben még mindig szokatlan dolognak számít a pornóellenesség: nem ritka, hogy a pornót ideológiától függetlenül védelmükbe veszik a hangadók. Nem hagyhatunk tovább működni egy olyan ipart, amely nemi erőszakra épül és erről készített filmeket árul. Emellett szólnak morális, emberjogi, hétköznapi tapasztalatra épülő érvek és már egy nemzetközi kampány is.

„A pornográfiát túl sokáig azért ítélték el, mert a szexualitást erkölcstelennek tartották ,
de több mint negyven évnyi empirikus kutatás eredményeként már tudjuk,
hogy a pornó valójában bántalmazás.
A Pornhub a nők és gyermekek elleni erőszakot teszi áruvá és ezen keres pénzt.
A Pornhubnak nincs helye a nemi egyenlőség,
a méltóság és a társadalmi igazságosság mellett elkötelezett világban.”

Dr. Gail Dines

Professor Emerita, Wheelock College, Boston

A Pornhub a 10. leglátogatottabb honlap a világon, és ugyanaz a Mindgeek nevű cég a tulajdonosa, ami számos másik pornóoldalt is birtokol, többek között a RedTube-ot és a YouPornt is.  A cégnek évente kb. félmilliárd dollár hivatalos bevétele van (kb. 155 milliárd forint), és a szexipar legnagyobb befolyású óriása. Lobbierejét arra is felhasználja, hogy a Free Speech Coalition (Szövetség a szólásszabadságért) álarca mögött fontos pereket nyerjen: 2002-ben kimondatták az USA bíróságával, hogy gyereknek kinéző lányok használhatóak pornóban, azóta pedig azt próbálják elérni, hogy a kiskorúnak tűnő szereplők korát se kelljen számon tartani.

2020 elején petíció és kampány indult a Pornhub ellen Traffickinghub, azaz „Emberkereskedelem-hub” néven, amit már több mint kétmillióan írtak alá, ezzel a nemzetközi sajtóban nagy visszhangot kapott. A kezdeményezés célja, hogy felelősségre vonják a világ legnagyobb pornóoldalát azért, hogy lehetővé teszik a nők és gyermekek kihasználását és a szexuális célú emberkereskedelmet, sőt, még profitálnak is belőle.

Egy szemléltető példa a rendszer működéséről: a GirlsDoPorn azzal lett 2009 óta az egyik legnagyobb csatorna a Pornhub-on, hogy „szereposztó dívány” jellegű videókat készítettek korábban pornóban nem szereplő fiatal, főleg egyetemista lányokkal, akiknek ruhás modellkedést ígértek. Érkezéskor foglyul ejtették őket, és szexre kényszerítették őket, végül videóikhoz személyes adataikat is feltöltötték, az erőszakról készült felvételeket barátaiknak, családjuknak is elküldték. A több száz így használt lány közül 22-en közös pert indítottak 2016-ban, ami 2020-ban zárult le, de videóikat még mindig nem sikerült eltüntetniük az internetről, az oldal gyermekpornográfia miatt is körözés alatt álló alapítója, Michael Pratt pedig megszökött az Egyesült Államokból. A 680 millió megtekintés után a Pornhub hatalmas tőkét halmozott fel ennek az erőszak-sorozatnak köszönhetően is.

Ugyan a Mindgeek mindent megtesz, hogy jófejnek tűnjön az ilyen leleplezések ellenére is – például környezetvédelmi célokra adakoznak, a családon belüli erőszak ellen kampányolnak, valamint a nagy tavaszi karantén idején világszerte ingyenessé tették a fizetős tartalmaikat –, de talán a petíciót támogató civil szervezetek, és az erre felfigyelő törvényhozók ezúttal elérhetnek valós változást is. Angol és kanadai parlamenti képviselők egyaránt elkezdték tematizálni a Pornhub-problémát (a Mindgeek Kanadában van bejegyezve hivatalosan), de mi szeretnénk hinni, hogy nem csak ez a cég, hanem a pornó maga is betiltható.

Kinek és miért ártalmas a pornó?

A pornóban hús-vér nőket bántanak

A pornó nem csupán film, a pornóban a valóságot látod. A forgatásokon valóban behatolás és erőszak történik. Te valóban azt nézed, hogy valakit vernek, fojtogatnak, megaláznak, erőszakkal a testnyílásaiba hatolnak, szóban ócsárolnak. Akiket a pornóban látsz, nem színészek, hanem hús-vér emberek, akik fájdalmat éreznek: a behatoláshoz és a veréshez nincsenek kaszkadőrök: ezekhez az aktusokhoz valakinek a testét használni kell. Hogy mennyire nem színeszkedésről van szó, azt jól illusztrálja az első moziban vetített pornófilm története.

Gyakori érv fogyasztói oldalról, hogy bár a videón látott erőszak brutális, „de én attól még, hogy pornót nézek, ilyet sosem csinálnék a saját barátnőmmel, nem kívánnám ezt a lányomnak…” Bögyös, tüzes magyar csaj seggbedugva, megszopatva / Kihasználják az egyetemista lányt: fullad a nagy fasztól majd keményen megrakják análisan / Csoportosan megbasszák a nagymellű kávébarnát, majd rávizelnek – ha egy ilyen tartalomra végzel önkielégítést, azzal igazolod, hogy van olyan nő, aki megérdemli, hogy így bánjanak vele.

A pornó árusítja az intimitást

Akinek a megélhetése a pornótól függ, az elveszíti az önrendelkezést a saját teste felett: nem válogathatja meg, hogy ki és mit csinál vele, hiszen ezt a rendező, a nézettség és a fogyasztói igények, a profit és a ránehezedő férfitest diktálja. A szexualitás – mint mélyen személyes élmény, és mint a másik egyenlő félhez való intim kapcsolódási lehetőség – megszűnik, profit lesz belőle.

Tehát a „szexfilm” se nem szex, se nem film.

A pornózás kizsákmányoló

A pornólobbi gyakori fogása, hogy a résztvevőknek csillogó sztáréletet ígér, a pornózás valósága azonban ennél sokkal kegyetlenebb: a lányok átlagosan néhány hónapot töltenek az iparban, mert fizikailag elhasználódik a testük, rengeteg sérülést, fertőzést szenvednek. Az „ismertségig” nagyon kevesen jutnak el: ahhoz, hogy nagy nézettségük legyen, rendre a korábbinál is sokkolóbb és erőszakosabb tartalomban kell szerepelniük. Kevesen és rövid ideig keresnek jól a pornóiparban, ezért azonban életre szóló testi és lelki sérülésekkel fizetnek.

Ráadásul jogilag szinte soha nincs lehetőség leszedetni a rólunk készült felvételeket az internetről (és ha lenne is, akkor is meglehetnek végtelen másolatban más helyeken). Gondoljunk azokra a nőkre is ekkor, akik nem tudtak arról, hogy intim helyzetben videó készül róluk, de például expasijaik egy szakítás után bosszúból feltöltötték ezeket – nem ritkán a nevüket is megosztva, ismerőseiknek elküldve.

De Jenna Jameson is, a valaha „legjobban fizetett” pornóban használt nő ma már nyíltan beszél arról, hogy 16 éves korától fogva prostitúcióra és pornózásra kényszerítették, így természetesen ő is csatlakozott a Pornhub elleni kampányhoz. A libanoni születésű Mia Khalifa pedig néhány éve a legnézettebb pornóban használt nő volt, az ipar azonban több mint negyvenszeresét kereste meg eddig annak a kb. 3 millió forintnak megfelelő összegnek, amit ő kapott. Kevesebb mint egy évig pornózott, és 22 éves kora, azaz 2015 óta nem tudta letöröltetni a róla készült felvételeket, amik miatt az ISIS-től is kapott halálos fenyegetéseket.

Akik valóban gazdagodnak a pornó miatt, ráadásul mindenféle sérülés nélkül, azok a háttérben megbúvó szereplők, például a producerek, a Mindgeek, a pornót streamelő techcégek, a PR- és reklámcégek, az együttműködő NGO-k.

Ahogy Gail Dines fogalmazott:

„a fantázia a fejben történik, a pornó pedig a kapitalizmus világbankjaiban”.

A pornóiparban megvalósuló emberkereskedelmet sokan elítélik, a szexiparban látott kegyetlenségeket azonban mégsem szokás egyöntetűen elítélni: gyakori érvelés, hogy ezekben az aktusokban a pornóban „dolgozó” nők szabad akaratukból vesznek részt.
Ugyanakkor amikor szabad, önkéntes választásról beszélünk, azt is érdemes megvizsgálni, hogy milyen környezetben született egy adott döntés. Vannak olyan társadalmi és gazdasági kényszerítő erők, amelyek jelenlététől nem lehet elvonatkoztatni – nem csoda, hogy a pornóba és a prostitúcióba történő beszervezés fokozottan érinti a kelet-európai térséget. Az állami gondozásban lévő tinilányok különösen kiszolgáltatottak, ahogy azt a nem-levideózott prostitúció esetében is ismerjük.

Felmerül az a kérdés is, hogy mennyire lehet szabad választásról beszélni egy olyan társadalomban, amely születésünktől fogva nemünk szerint megszabott szerepekre (például kinézetre, viselkedésmódokra) nevel bennünket?

A női szocializáció (amelynek egyik alapvető üzenete, hogy a nőket az élet számos területén uralni lehet), a pornó által közvetített kép, amellyel ma már a popkultúrán keresztül is találkozunk, illetve a korábban elszenvedett traumák mind-mind hatással lehetnek egyéni döntéseinkre.

Összességében elmondható, hogy amikor a pornó létjogosultságáról beszélgetünk, a hangsúly általában a szexiparban „dolgozó” nők motivációin van, rendre az ő szándékaikat próbáljuk kibogozni, ahelyett, hogy a másik oldalnak tennénk fel kérdéseket: miért oké erőszakot elkövetni valakin, miért veszi ezt valaki filmre, miért lehet ezt megvásárolni, miért tudnak a producerek ebből meggazdagodni?

A pornó normalizálja az erőszakos aktusokat

A pornó elhiteti a nézőivel, hogy az erőszak a szexualitás természetes velejárója és elengedhetetlen alapja. A filmek többsége nemi erőszakot propagál. (A cikk megírásakor sem kellett sokáig szemléltető példát keresni, a Pornhub nyitóoldalán a legnépszerűbb videók között szerepelt a  „dögös barátnő felébred arra, hogy egy hatalmas faszt dugtak a seggébe” című videó. Vajon volt-e esélye a lánynak megmenekülni ettől a szituációtól?) A legtöbb pornófilm úgy indul, hogy a lány húzódzkodik, nem akarja, majd lenyomják, és végül ő is enged, mert előtör belőle „a kurva énje”. Mit is értünk pontosan ez alatt?

A pornó nagyon konkrét szerepet jelöl ki a nőknek: legyenek a férfiak rendelkezésére álló szexuális tárgyak.

A pornó logikája alapján minden nőből elő lehet csalogatni, hogy alávesse magát ennek a szerepkörnek (a fent említett cím is így folytatódik: „…és addig baszott amíg elélvezett”). Ezt a fajta „betörést” a forgatásokon is alkalmazzák: a castingra érkező lányokat arra kérik, hogy írjanak egy listát azokról az aktusokról, amiket nem vállalnak be: a cél, hogy az első forgatáson erről a listáról legalább két dolgot megcsináltassanak velük.

A pornó elmélyíti az egyenlőtlen hatalmi viszonyokat

Az erőszak a hatalomgyakorlásról szól, nem véletlen, hogy a legnézettebb pornó „kategóriák”-ba tartoznak az egyenlőtlen hatalmi viszonyokat ábrázoló videók: gazdasági és fizikai fölényben lévő férfiak uralják tinilányok, alkalmazottaik (bébiszetterek), nevelt gyerekeik testét. (Illusztráció a Pornhubról: Kemény pumpálás apucitól aki épp most osztozott meg rajtam egy tinderes csávóval).

A pornó elmélyíti a rasszista sztereotípiákat, a nem fehér emberekről forgatott videókat kuriózumként, illetve az átlagosnál mocskosabb, alantasabb tartalomként keretezi. (Csak néhány példa: A kis fekete lányt szétrombolja a nagy fehér fasz / Egzotikus nagy seggű lányt rábeszélik a szexre / Arabok lebuktatva: hazahoztam ezt a szexi menekültet és elszórakozgattam vele / Meg akarja baszatni a seggét hogy szűz maradjon házasságig, de ki akarná elvenni ezt a ribancot.) Emellett a gyerekekkel való visszaélést is teljesen normalizálja (Exxtra kicsi tinik a medencében. Szex fiatal barátokkal! / A 18 éves édes Charlotte kemény faszt kap a szájába és az apró tini pinájába / Az ártatlan kis mostohahúg két lövet gecifröccsöt kap a kertben – és még hosszan folytatható a sor).

A pornó kihat a fogyasztó személyes kapcsolataira is

Fontos megemlíteni, hogy milyen személyes megélésekben ismerhetjük fel, hogy mit torzít a pornó a használó szexualitáshoz és saját testéhez való viszonyában. A személyes kapcsolatokban is irreális elvárásaik lehetnek férfiaknak a nőkkel szemben a pornó miatt: az extrém magas ingerküszöb, a radikális hatalmi egyenlőtlenségek, vagy a „jól kinéző” pózok aktívan táplálják ezeket. A nők – és a tizenéves lányok különösen – félnek nemet mondani, hiszen ők is tudják, hogy például a mélytorkozás vagy az anális szex elvárás lehet, és ha ennek ellenszegülnek, attól „cikik” és lecserélhetőek lesznek, ahogy a fiú elveszti az érdeklődését.

Mindkét nemnél nagy károkat okozhat a pornó: elégedetlenséget a saját testünkkel szemben, és azt, hogy hibát keresünk önmagunkban, hogy undorodunk magunktól. Ezekre persze meg is érkeznek a piaci válaszok, például szeméremajak fehérítő reklámok, plasztikai műtétek, pénisznagyobbítás formájában. Nem ritka az a jelenség sem, hogy az ember szex közben kívülről figyeli saját magát, folyamatosan aggódva, hogy adott pózban és viselkedéssel kívánatosnak, elég „pornósnak” tűnik-e. Ez a teljesítménykényszer, hogy minek meddig, milyen durván, milyen látványosan kell történnie, mindkét nemnél magát az szex örömét gátolhatja meg.

Mit tehetünk azért, hogy mindez ne így legyen?

Ha esetleg a fentiek újak voltak –  vagy esetleg már a Mérce olvasójaként nem újak, de ismételten megrázóak – elgondolkodhatunk rajta, hogy mit tudunk tenni. Kikkel vállalunk közösséget, szolidaritást? Mennyire vagyunk hajlandóak úszni az árral, és mennyire vagyunk képesek közösen a változtatásra?

Onnantól, hogy (pl. a fentiek hatására) egy gondolat szöget üt a fejünkben, odáig, hogy valamit tegyünk, és változást érjünk el – nem csak nagyban, hanem magunk körül is –, hosszú és nehéz út áll előttünk.

Először is le kell jönni a pornóról. „De ez egy természetes szükséglet!” – szólnak közbe a gyakran hallatott hangok, teljesen félreértve azt, hogy senki sem az önkielégítést akarja betiltani, hanem azt, hogy ez mások – a világ legnagyobb kisebbsége – kárára történjen. Ha szeretnénk az elveink szerint cselekedni, kapcsoljuk ki hát, és soha többet ne térjünk vissza hozzá.

A petíció és a cikkek megosztása egy dolog, de nem érdemes úgy tenni, mintha a pornófogyasztás ne lenne hatással a hétköznapi, személyes életünkre is. A pornó logikája egyre extrémebb tartalmak fogyasztására sarkall, a több, durvább és látványosabb fogyasztására – ez egy pszichológiai hadviselés, amiből nem könnyű szabadulni. Azt gondoljuk, hogy kicsi hatással van ránk az az extrém vizuális ingerlés, amit évek vagy akár évtizedek óta rendszeresen fogyasztunk. Nincs kicsi hatással.

Ha a fentieket, vagy a függőség más jelét felismerjük magunkon, nem szégyen segítséget kérni, épp ellenkezőleg! Ezek nem individuális vagy ritka tapasztalatok, hanem egy évtizedek óta működő gépezet tünetei, egy olyan gépezeté, amely elhiteti velünk, hogy az erőszak egyenlő a szeretettel. Ma már nők és férfiak számára egyaránt léteznek támogató körök, és kritikus, feminista szemléletű terápia. Ha pedig tenni akarunk a pornóipar ellen, beszéljünk egymással, informálódjunk, szerveződjünk közösen!

Nem kell messzire néznünk ahhoz, hogy felismerjünk olyan mintákat, amik a pornókultúra hatására az emberek nagy részének hálószobájába és tekintetébe is befurakodtak. Csupán nézzünk a tükörbe és kezdjük el a változást, amire már túl régóta van szükség.